2016. szeptember 30., péntek

Panzió 2096 3. rész - Kis bakik

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Panzió 2096 1. rész
Közvetlen előzmény: Panzió 2096 2. rész

***************************************************************

A két nő nagyokat nyelve, igazságosan elosztozkodott a spermán, majd az egyik feketeség és a férfi kimért mosollyal elköszönt. A lakásban maradó nő várakozóan fordult a látogatók felé:
– Most már magunkra maradtunk – jelentette ki a nyilvánvaló helyzetet –, bár előttük nincs titkom, ideális szomszédok – biccentett a távozók irányába.
– Szomszédok? – csodálkozott Jorán.
– Milyen praktikus, nem? – nevetett a nő. – Szoktunk dugni is, de most miattatok nem akartak maradni, elintézik kettesben.
Emery úgy érezte, hogy a régies „dugni” szótól erekciója támad.
– Ritkaság az ilyen – bólogatott Jorán megértően –, manapság kevesen szeretik a hagyományos dolgokat.
– Ne gondold! Néhány napja kezdtem a kutatást, amiben elvileg te is benne vagy, és máris többen jelezték, hogy időnként össze kellene jönnünk, és felelevenítenénk a tradíciókat. Úgy, ahogy régen tették, mindenki élvezetére. Nehogy kihaljon az orgazmus!
– Engem is bevehetnél – lelkesedett Jorán –, és a barátomat, Emeryt is, mi is ápoljuk az ősi örökséget! – Emery felé fordult: – Ugye, jól mondtam? – A nőre mutatott: – Ő Imall, akivel közösen fogjuk a kutatásokat végezni.
Imall az új ismerős rövid ruháját árulkodóan előretoló dudorra nézett:
– Úgy tűnik, élvezetes témát sikerült találni.
Emery zavartan előkapta a kezét a ruha alól.
– Az lesz a legjobb benne – mondta Jorán –, hogy nem kell unalmas adatokat elemezni, hanem gyakorlati tapasztalatokat fogunk szerezni.
– Én úgy gondoltam – fordult meg Imall, hellyel kínálva a látogatókat –, hogy gyűjtünk majd sok spermát, és… – Látva Jorán arcán az elkeseredett grimaszt, önfeledten kacagott: – Majd én! Szívesen teszem! Úgysem szeretem lenyelni ezt a híg löttyöt, majd szopás végén üvegekbe eresztem…
– Nem szereted? – hüledezett Emery.
– Miért? Kellene? – csodálkozott a nő. – Tíz liter bizonytalan spermát is odaadnék egyetlen csepp igaziért! Titeket szoptak már ma? – kérdezte váratlanul.
Mindketten bólintottak. Jorán kissé bizonytalanul, nehogy egyetlen mozdulattal lemondjon arról, amiért tulajdonképpen jött.
– Látom, neked még jólesne… – lépett Imall Emeryhez.
– Jól – ismerte be nyögve a férfi. Mert hogyan lehetne elmondani, hogy a reggeli szopások nem érnek semmit, ha fel sem áll a fallosza, csak egy ürítés…
A nő közben markába kapta a kérdéses testrészt, és figyelte, ahogy az még jobban ágaskodik.
– Automata… – jegyezte meg, és Emery elé térdelt. Mellei közé illesztette a férfi péniszét. – Tudjátok, hogy ma már senki sem akar örömet szerezni a másiknak, vagy legalább csak játszani a másikkal, hogy annak jó legyen?
A férfiaknak volt erről elképzelése, de hallgattak.
Jorán döbbenten látta, hogy haverja fallosza vígan mozog a mellek közti völgyben, csak úgy, mert bizonyára élvezi. A nő felhúzta a bőrt, hogy közvetlenebbül érintkezzenek, és megdörzsölgette a világosbarnába hajló, rózsaszín bimbóit.
Emery sosem érzett még ilyet, és ekkor Imall újdonságot mutatott: elkezdte szopni. Ez a szopás egy cseppet sem hasonlított Cecília és Zafira reggelenkénti ügyködéséhez, és sok minden máshoz sem volt fogható, eddig csak Emery legvadabb képzeletében létezett.
Jorán nem tudta, hogy mitévő legyen, csak meresztgette a szemét. Úgy gondolta, hogy elsősorban az ő joga lenne kipróbálni a nőt, hiszen mégiscsak az ő kutatópartnere, de feszengve várakozott. Biztos volt benne, hogy a meglepett Emery nem bírja sokáig a szokatlan megpróbáltatásokat, de elképedve látta, hogy haverja kihúzz nyálban úszó péniszét, megfordítja és megdönti a nőt, majd sietősen lehúzza az egyetlen ruhadarabját.
– Megdugja! – súgta Jorán rémülten a levegőbe. Hangosat nyelt, ahogy Emery pénisze eltűnt Imall lábainak találkozásánál.
A fallosz ugyanúgy csúszkált be és ki, ahogy az imént a nő szájában, de most a férfi mozgott, és vadul lökte vissza újra meg újra.
Emery tobzódott, és látszott az arcán, hogy mindent ki akar próbálni, ha már hozzájutott egy hagyományokat szerető nőhöz. Dúskált az élvezetekben, kihúzta a péniszt, és a csillogó nedveket Imall popójába törölgette, majd megállíthatatlanul nyomta vissza, mintha fel akarná vele nyársalni. A sokadik ilyen ráhúzáskor a nő felkiáltott:
– Nem oda kell!
– Tudom… – Emery megfeszítve kitámasztotta a lábát.
Imall hússzú, fekete haja kócosan lógott kétoldalt, feje előreszegve, csak az orra hegye látszott.
– Várj egy kicsit, el kell lazulni…! – kérte.
Emery nem figyelt rá, egyre erőszakosabban nyomkodva falloszát a zárt réshez, egy-egy lökésnél mintha már 2 centit sikerült volna bentebb haladni, aztán már hármat…
Jorán, pedig csak néhány lépésnyi távolságból nézte,  nem értette, mi történhetett: A nő feje előrebukott, a pénisz teljes hosszában elmerült, ám megállt a mozgás. Aztán észrevette, hogy vékony sárga patakban folyik a vizelet Imall combján, és a meleg folyadék végigcikázik a meglepett Emery lábán is.
– Sikerült ellazulni… – sóhajtott a nő.
Ökölbeszorított kézzel várta ki, míg a férfi zihálva beleélvez. Megtörölte a combját a félredobott bugyiba.
– Azért… a kis baki ellenére… jó volt neked? – kérdezte Emeryt, és jólesően nyújtózkodva, választ sem várva Joránhoz fordult: – Te mit szeretnél?

2016. szeptember 28., szerda

Lopott pillanatok hármasban 3. rész

Előzmény: Lopott pillanatok hármasban 1. rész
Közvetlen előzmény: Lopott pillanatok hármasban 2. rész

Írta:  secretsxywriter
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. december 12.

******************************************************************************************


- Ó, egek! - nyögtem fel, miközben megszorítottam Jenna kezét és arcom a wc-csésze hűvös felületéhez nyomtam. Örültem, amiért épp aznap reggel takarítottam ki a fürdőszobát. El sem tudtam képzelni, milyen lett volna itt térdelni előtte. - Teljesen kiürültem. Nem értem, hogyan...
A gyomrom ismét megrándult, de már semmi nem jött fel. Csillagok táncoltak a szemem előtt.
- Csss, Kat cica! Semmi baj – duruzsolt Jenna lágy hangja a fülemben, miközben a lapockámat simogatta.
Felültem és a hátamat a zuhanyzó ajtajának döntöttem. Egy hideg rongy simult a homlokomhoz, én pedig felsóhajtottam.
- Olyan rohadtul szerencsés vagy, hogy neked nem lehet gyereked! - nyöszörögtem.
- Csak a hormonok beszélnek belőled – csókolta meg lágyan a homlokomat.
- Nem – ringattam a fejemet előre-hátra. - Inkább a megbánás. Mégis mit gondoltunk?
- Csss! Sosem bánnád meg, hogy terhes vagy. Akkor már semmiképp, amikor majd a karjaidban tarthatod a kisbabádat.
A szemeim felpattantak és rászegeződtek.
- Majd akkor is emlékeztetni foglak erre, amikor a kisasszony vörösre üvölti a fejét a boltban, vagy összetöri a kocsit.
- Észrevetted, hogy már hetek óta úgy utalsz a gyerekre, mintha csak lány lehetne?
Ismét lehunytam a szemeimet, és a szabad kezem enyhén domborodó hasamra helyeztem.
- Az anyák tudják.
- Szerinted túl korai még kifesteni a gyerekszobát? Megvenni a ruhákat, meg a játékokat?
Nyeltem egyet, elfintorodva a számban maradó utóízektől.
- Dr. Nayum azt mondta, várjunk a második trimeszterig. Tudom, hogy nem úgy néz ki, de én is izgatott vagyok. Lesz még bőven időnk bevásárolni.
- Tudom. Csak kicsit türelmetlen lettem. Ahogy Meredith és Joanie is. Csodás nagynénik lesznek.
- Igen. Azok – motyogtam, miközben engedtem, hogy felsegítsen a padlóról. - És legalább nem kell sokat vesződnünk azzal, hogy bébiszittert találjunk, ha egy kicsit kettesben szeretnénk lenni.
Jenna ráült a lecsukott wc-fedélre, amíg megmostam a fogam.
- Sajnálom, hogy nem lehettem ott a mai vizsgálaton.
- Kérlek, fejezd be a bocsánatkérést! Lesz még bőven elég lehetőség. Csak terhességi vitaminokról beszélgettünk és arról, hogy mire lehet számítani még az első trimeszter végéig.
- Megkérdezted a dokit a piercingjeidről?
- Minden rendben kell hogy legyen velük. Legfeljebb kissé kellemetlen lesz, amikor mindenhol megdagadok. Különösen a csiklómnál. Valószínűleg a mellbimbómból el kell majd távolítani őket, mielőtt szoptatni kezdek.
- De az is elég lesz, miután a baba megszületett, nem?
Reménykedő mosolyára pillantottam a tükörben, és elnevettem magam. Tudtam, hogy imádja a piercingjeimet. Néha még jobban is, mint én magam.
- Majd meglátjuk. Talán kicserélhetjük a gyűrűket súlyzókra. Azok kevésbé jelenthetnek veszélyt a gyerekre, de majd még beszélünk róla.
- Azt hiszem, jobb lenne, ha megpróbálnál kicsit aludni – karolt át Jenna, és gyengéden az ágy felé vezetett. Amikor elkezdtem volna lehúzni az ágytakarót, elhúzta a kezem. - Azt majd én.
- Magamtól is meg tudok ágyazni, Jenna – nevettem.
- Tudom. De szeretem én megcsinálni neked.
Könyörögve kidüllesztett alsó ajkával és boci szemekkel nézett rám, én pedig szarkasztikusan felsóhajtottam.
- Oké. Fektess le!
- Igenis! - csapta össze mosolyogva a kezeit.
Lassan megcsóváltam a fejem. Néha elgondolkoztam azon, melyikünk is az érettebb.
Amikor végzett az ágy elrendezésével, felém fordult, és teátrálisan a helyemre intett.
- A királyi hálókamra készen áll, Kedvesem. Minden megfelelő a királynő fogadására.
Gyengéden végigsimítottam az arcán ujjaim hátával.
- Te vagy a stabil pont az életemben, Jenna. Képtelen lennék ezt végigcsinálni nélküled. És nem is akarnám.
Szorosan magához ölelt, éreztem, hogy könny szökik a szemébe, amikor megszólalt: - Én se akarnám végigcsinálni senki mással, Kat.
- Köszönöm – töröltem le a könnyeimet a hüvelykujjammal.
- De most már hagyjuk abba a sírást és bújjunk ágyba!
Ezerszer jobban éreztem magam, amikor végre vízszintes helyzetbe kerültem. A párnám kellemesen hűsítő volt, ahogy belesüppedt az arcom. Boldogan felsóhajtottam és lehunytam a szemem.
- Még el kell készítenem egy jelentést odalenn. Ha szükséged van bármire, hívj csak fel! Ott van a telefon az éjjeliszekrényen.
- Igenis, Anya.
Éreztem, ahogy Jenna fölém hajol, és megigazítja rajtam a takarót. Aztán megcsókolta a homlokomat, és egy pillanatra a hasamra tette a kezét. Ez már a mindennapos esti rutinja részévé vált, mióta kiderült, hogy a mesterséges megtermékenyítés sikeres volt.
- Jó éjszakát, Kat cica! És jó éjszakát az én kis madárkámnak is!
Álmosan elmosolyodtam.
- Jó éjszakát, Swallow mama! Szeretlek.

2016. szeptember 25., vasárnap

Lopott pillanatok hármasban 2. rész

Előzmény: Lopott pillanatok hármasban 1. rész

Írta:  secretsxywriter
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. december 12.

******************************************************************************************


Egy héttel később félresöpörtem a mesterséges megtermékenyítésről és lombikbébi programról szóló brosúrákat és a donor adatokat, amik beterítették az asztalt, majd lehunytam a szemem. Alig kettőt olvastam végig, amikor a fejem már lüktetett a sok szakmai kifejezéstől. Katéterek? Petri csészék? Gyógyszerek, amik segítik a procedúra hatékonyságát? Áh!
A végén, valami röpke elmebaj következtében Danny jutott eszembe. Mennyire vágytam rá, hogy egyszer közös gyerekünk lehessen! Annyival egyszerűbb lett volna!
De többé már nem ez volt az életem.
Én Jenna mellett döntöttem. Megígértem, hogy soha többé nem fekszem le egy férfivel sem. Még egy gyerek kedvéért sem. Túl sok lenne a kockázat. Mi lenne, ha túlságosan is kötődnénk egymáshoz utána? Ha része akarna lenni a gyerek életének? Ha nem mondanám el neki, miért akarok annyira lefeküdni vele, és hirtelen eltűnnék, amikor pozitív lenne a teszt?
Abban is megegyeztünk, hogy ha csak lehet, nem veszünk igénybe béranyát sem. Még ha ott volt Meredith, Jenna nővére is tökéletes jelöltként. Hiszen úgyis ő lenne a nagynénje. De akkor is fennállt a túlzott kötődés veszélye. Végül ott volt persze az örökbefogadás lehetősége, de azt csak akkorra tartogattuk, amikor már kifogytunk minden más ötletből.
Jenna sajnos meddőnek bizonyult a tesztek után. Nagyon csalódott volt. Azonban úgy hiszem, legbelül megkönnyebbült egy kicsit, hogy nem kell kihordania egy gyereket.
Úgyhogy rám maradt a dolog. Én a tesztek szerint gyakorlatilag egy előmelegített sütő voltam. Ó, micsoda öröm!
Akármennyire is vágytam arra, hogy anya lehessek, a folyamatot a hátam közepére se kívántam, ami oda vezet. Reggeli rosszullétek, megdagadt lábak és kezek, álmatlan éjszakák, hátfájás és migrén, váratlanul megkívánt abszurd ételek... És akkor még a vizsgálatokról és a szülés fájdalmáról nem is beszéltünk.
- Kat? Korán felkeltél – jött le Jenna a lépcsőn, majd egy pillanatra eltűnt a konyhában, majd egy pohár narancslével a kezében tért vissza. A székem mögé lépett és átölelte a vállamat. - Ó! Hozzákezdtél nélkülem?
- Nem jutottam túl messzire. Ez az egész annyira komplikált!
Gyengéden megcsókolta az arcomat.
- Mit szólnál, ha elvinnénk a kedvenc pasinkat ma valahova vacsorázni? Mondjuk valami olasz jó lesz?
- Pasi vagy kaja? - fintorogtam.
- És ha mindkettő?
- Oké. Jól hangzik. Mit szeretnél reggelire?
- Csak gyorsan bekapok valamit. Lesz egy korai meetingem. Van terved ebédre?
- Aha. Mind elmegyünk az irodából felköszönteni Becky-t, a titkárnőt. Ma lett huszonegy.
- Micsoda? Nem rángatjátok el meló után, hogy jól leitassátok?
- Próbálunk jó példát mutatni. Amellett pedig már van terve a barátnőjével estére. Amellett pedig én se vágyom igazán egy görbe estére – emelte Jenna a szájához a poharát, hogy belekortyoljon.
- Szép. Akkor lemondhatok az esti üveg borunkról?
- Azt mondtam, egy görbe estére nem vágyom. Az egészen más tészta, ha otthon lazítunk kicsit – vonta fel a szemöldökét. - Szóval, két üveg bor?
- Na ez az én feleségem – emeltem fel a kezem, ő pedig vidáman belecsapott.
- Mit szólnál a D'Angelóhoz? Vagy inkább valami kellemes kis bisztró a Cottage Avenue-n?
- A bisztró. Az emlékeztet az utunkra Firenzébe.
- Tökéletes – csókolt meg ismét Jenna, ezúttal a számon. A narancs íze még mindig ott volt az ajkaimon, amikor elhúzódott. - Szeretlek, Kat. Találkozunk munka után.
Egy pillanatra gyengéden az arcára simítottam a kezem és rámosolyogtam.
- Én is szeretlek téged, Jenna.


***


Folyamatosan csak babák jártak a fejemben. Ez a gondolat tartott ébren éjszaka, és ez aggasztott minden egyes nap. Csak arra tudtam gondolni, hogy mi lenne a jó döntés. Minden nő keresztülmegy ezen? A fenébe is, még nem is voltam terhes, de már hullámvasútként ingadozott a hangulatom.
A nyári szezon után pár héttel bezárt az irodánk, és kaptunk egy kevés szabadságot. Az őszi félév azonban már egy hónapon belül esedékes volt. Ismét visszatérhetünk az íróasztalunk mögé, hogy intézzük az új és visszatérő diákok papírjait. Egy közös ebéd a kollégáimmal kellemes kizökkenés volt a zaklatott napjaimból, amellett, hogy a munkaszellemnek is jót tett.
Sorra vettük a fura eseteket, amik az irodában és a kampuszon történtek az elmúlt években. Mivel csak másfél évvel korábban kezdtem ott a téli szezonban, a többségük felvillanyozóan új volt számomra. Egy pillanatra sem éreztem elveszettnek magam, annak ellenére, hogy nem voltam része a csapatnak, akikkel ezek megtörténtek.
Jennának igaza volt. Tökéletesen ide passzoltunk. Nem éltem volna szívesebben sehol máshol.
Ebéd után úgy döntöttünk, tökéletes nap ez a mai arra, hogy kitakarítsuk az irodát és a munkapultjainkat. Aztán rám hagyták, hogy nézzem át a régi papírokat, úgyhogy a délután hátralévő részére elvesztem a régi hivatali ügyek között. Teljesen megszűnt az időérzékem, és csak akkor kaptam észbe, amikor már az utolsó doboz is kiürült előttem. Majdnem mindenki más távozott már, amikor visszatettem a dobozokat a helyükre, és megmostam a kezem indulás előtt.
Már épp nyitottam a számat, hogy bocsánatot kérjek a késésért, amikor benyitottam a házba, de a szó a torkomon akadt. Jenna kocsija a garázsban állt, de a lakás sötét volt és üres.
- Helló! - szólaltam meg.
Jenna hirtelen felugrott a kanapéról, ahol ücsörgött az árnyékok között. Majdnem halálra rémisztett, mielőtt szorosan magához ölelt volna.
- Üdv itthon, Drágám!
- Helló! - próbáltam levegőhöz jutni és körülnézem, miközben kézen fogva a lépcső felé vezetett. A konyha túloldaláról halvány fény áradt. Az étkezőasztal meg volt terítve két főre és a közepén gyertyák ragyogtak. Beleszagoltam a levegőbe, de nem éreztem étel illatát.
- Menj csak fel és fürödj egy jót! - rendelkezett.
- És mi lesz a vacsorával? - álltam meg a lépcső közepén.
- Az várhat – legyintett, én pedig szó nélkül tovább siettem.
Az izmaim sajogtak, hogy beleereszkedtem a forró, lágyan habzó vízbe. Némán hálát adtam a feleségemnek, hogy engedett egy kevés időt nekem csendben relaxálni. Amikor végeztem, frissnek, de kissé már álmoskásnak éreztem magam.
Épp azon voltam, hogy magamra kapjak egy melegítőnadrágot és egy kényelmes pólót, de egy rövid, vörös ruhát találtam az ágyon kikészítve. Hát jó, legyen. Kiöltözhetek egy puccos vacsora kedvéért, ha ő ezt szeretné.
Amikor ismét lementem, a gyertyák az asztalon már fényesen égtek és az étel illata betöltötte az orromat. A gyomrom hangosan megkordult.
- Ez az illat... Váó!
Jenna egy tál előétellel a kezében jelent meg. Időközben átöltözött egy szűk nadrágkosztümbe. A haja begöndörítve omlott a vállaira. Miután letette a tálat, rám mosolygott.
- Gyönyörű vagy, Kedvesem – nyomta az ajkait az enyémekhez, majd tapsolt egyet. - Gyere! Együnk! Már biztos nagyon éhes vagy.
Bólintottam és követtem őt az asztalhoz.
- De miért...?
- Csss! - fojtotta belém a szót. - Csak élvezd az ételt, Kat!
Ismét bólintottam.
A következő harminc perc alatt szabályosan megetettük egymást a tányérunkból az asztalon heverő különböző ételekkel. Épp elég volt a változatosság, a bor pedig mennyei. Mire végeztünk, már úgy éreztem, mindjárt lereped rólam a ruha.
Jenna ismét kézen fogott és átvezetett a nappaliba, ahol leültetett a kanapéra a hideg kandalló elé. Aztán felkapcsolta a villanyt, a tekintetem pedig egyből az asztalra támasztott táblára tapadt, aminek a tetején nagy betűkkel az állt „Szükséges dolgok”.
- Na mármost – kapott fel egy papírt, amin a donorok adatai voltak a klinikáról. - Egy orvos? Egy tudós? Esetleg egy rendőrtiszt? Vagy egy tűzoltó?
Halkan kuncogtam, majd az ölembe kaptam egy díszpárnát, és magamhoz öleltem. Elvigyorodtam, ahogy elképzeltem, hogy egy csöppnyi ember növekszik bennem. Milyen csodás lenne, ha egy kicsi fiú vagy lány rohangálna a házban.
- Különböző szempontok szerint rendeztem össze a jelölteket. Kezdjük a hajjal vagy a szemszínnel? Valami, amit kizárhatunk már az elején?
Egyetlen dolog villant az agyamba, aminek feltétlenül fel kell kerülnie a „Szükséges dolgok” listájára.
- Jenna! Gyere ide! - nyújtottam fel a kezem és a mutatóujjammal hívogattam. Amikor a kezembe simította az övét, gyengéden magamhoz húztam, amíg le nem ült mellém. - Imádtam, amit összehoztál ma este. Az egész olyan romantikus volt! Az étel pedig isteni.
- Mi a baj, Kat? - simított végig az arcomon, én pedig lehunyt szemmel élveztem az érintését.
- Nincs semmi baj. Minden nagyszerű. Tudom, mennyi energiát fektettél a mai estébe. És egyáltalán nem számít, mit választunk.
- Már hogyne számítana? - vonta össze Jenna a szemöldökét.
- Nem, Édes. Nem számít – fogtam meg a másik kezét is és gyengéden megszorítottam. - Csak mert az apa zsaru volt, még nem jelenti azt, hogy a gyerek is erre van hivatva. Vagy csak mert magas és izmos, még nem biztos, hogy az én génjeim nem borítanak fel mindent és nem lesz a kölyök alacsony és túlsúlyos, mert még az anyukáinál is jobban imádja az olasz kaját. Csak az számít, hogy a gyerekünk egészséges legyen... és hogy a mi gyerekünk lesz. Lehet akár hat lába is és boríthatják lila-sárga foltok, akkor is szeretni fogjuk őt. Én legalábbis így érzek.
Csak ült ott, és bámulta az ölünkben pihenő kezeinket.
Ha ebben nem értünk egyet, felesleges tovább lépnünk. Nem szeretném a helyzetet, de megtanulnék együtt élni vele. Elhúztam a kezeimet és próbáltam időt adni neki, amíg kitalálja, mit mondjon.
- Sajnálom, Kat – szólalt meg végül.
Egy halk sóhaj tört ki belőlem csalódottságomban.
- Igazad van. Nem tervezhetünk meg egy tökéletes gyereket. Nem számít, milyen tulajdonságokat írunk fel egy papírfecnire. Csak azt szeretném, hogy a gyermekünk boldog legyen és tudom, hogy akárhogy is lesz, mi szeretni fogjuk őt.
A karjaimba zártam a feleségem és a vállára hajtottam a fejem, miközben eleredtek a könnyeim.
- Annyira szeretlek, Jenna! Minden rendben lesz.
- Igen, úgy lesz, Kat. És minden sikerülni fog. Együtt véghez visszük.

2016. szeptember 23., péntek

Panzió 2096 2. rész - Hátsó bejárat

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Panzió 2096 1. rész

***************************************************************

Alig tűntek el a lányok, az ellenkező irányból, az épületet védő kupola résénél látogató jelezte belépési szándékát. Emery alig győzte kivárni, hogy eltűnjön a nyílást át- és átszövő láthatatlan sugarak jelenlétére figyelmeztető vörös fénysorompó, és a gyerekkori barátja végigsétáljon a geometriai alakzatok mentén ültetett virágágyások között.
– Nem mentek még el – súgta a jövevénynek.
– Várunk? Vagy…?
– Mi az alternatíva? Várunk.
– Arra gondoltam, hogy nem kellene reszkírozni.
– Nincs kockázat. Bízhatsz bennem – jelentette ki Emery fölényesen.
Jován félrehajtotta a fejét, akár gyerekkorában, és gyanakodva nézett a haverjára.
– Messze van?
– Nincs. De jól eldugva, és a viharban senki sem fog észrevenni.
– Bemérnek…
– Minek? Ki kíváncsi rá, hogy merre jársz?
– Nem tudhatjuk… – Jován mutatóujjával jelezte, hogy fontos mondanivalója támadt. – Kezdjünk a B tervvel!
– Mégpedig?
– Megismerkedünk a kutatópartneremmel! – válaszolt fölényesen.
Végigmentek az elhúzott üvegfalak mellett, futólag benéztek Cecíliára és Zafirára – akik annyira belefeledkeztek egymásba, hogy észre sem vették a tőlük 5 méterre elhaladó férfiakat –, majd, ahogy a gyerekek szokták, lebegve, a vákuumos liften át elhagyták az épületet.

A 2096-os esztendő számos új intézkedést hozott az emberek életébe. Amit ezek közül a legnehezebben viseltek el, az a térítés nélküli, kötelező munka volt. Hiszen – vélekedtek legtöbben – ha az ellátások ás szolgáltatások teljes skálája alanyi jogon jár mindenkinek, akkor mi értelme van még dolgozni is? Szerencsére a rendelet alkotói nem sok időt szántak a részletek kimunkálására, és csupán két munkaterületet határoztak meg választási lehetőségként azok számára, akik – a korábbi években nem tartották elengedhetetlenül fontosnak a munkát, de most – egyik alternatívaként beülhettek valamelyik szolgáltató központ vezérlőjébe, napi 2 órán át bámulni a rendszerek zavartalan működését jelző fényeket, vagy bekapcsolódhattak egy kutatási programba. Ez utóbbi lehetőség bizonyult a népszerűbbnek, és nem csak a meglévő kutatások résztvevői szaporodtak meg, hanem teljesen új központok is szerveződtek egy-egy témaköré. „Szabad a gazda!” – sugallta a rendelet, és az emberek bátran elengedhették a fantáziájukat.
– Hol tartasz? – kérdezte Emery, ahogy minden találkozásuk alkalommal tette. Ha már a haverjának kutatópartnere is akadt, talán tartozik hozzá különleges feladat is.
– Még mindig nem találtunk olyan területet, amit nem vizsgált volna előttünk valaki - válaszolta Jorán.
Nem látszott rajta csalódottság, hiszen nem az eredmény a fontos, hanem a szándék, és már azt is elfogadják munkavégzésnek, ha valaki próbálkozik. Emery inkább némi titokzatosságot fedezett fel az arcán.
Nem vették igénybe a mindenütt várakozó városi járműveket, amiket egyszerűen csak csészéknek nevezett mindenki. Körbekerülték a sok lakásból álló, szomszédos épületkomplexumot, és megálltak az egyik hátsó szervizbejárónál.
– Mit kell tudni róla? – nézett körbe óvatosan Emery.
A környék kihalt volt, csak a közelgő vihar miatt megnyíló sárga-fekete víznyelők szelektív szűrői duruzsoltak békésen, már jó előre.
– Kell? – nevetett visszafogottan  Jorán, mintha ő sem lenne biztos a dolgában. – Talán inkább: mit érdemes tudni róla?
– Mondjad már!
– Olyan, mint mi...
Ennél biztatóbb jellemzést egy ismeretlennel való találkozás előtt Emery el sem tudott képzelni. Sürgetően érintette meg cinkosan vigyorgó haverja könyökét, és beléptek az eldugott kapun.
Világítottak a falak, és a padlón mindenféle jelzőfények igyekeztek kapcsolatot teremteni a belépőkkel. Érzékelők százai próbálták őket azonosítani, hogy aztán a megfelelő útvonalat nyissák meg számukra. A szenzorok Joránt ismerték fel – hiszen beszélt már a ház egyik lakójával –, és miközben értesítették a lakót a látogatóról, jelezték az utat.
Jorán így határozottan lépkedett elől, pedig korábban nem járt még itt. Emery izgatottan követte.
Felvillant néhány belépést tiltó fény is, ahányszor elágazott az út, de a két férfi nem is akart letérni a kijelölt sávról. Ahová ők tartottak, oda szabad volt a bejárás, és Jorán erősen bizakodott benne, hogy egyéb bejáratokat illetően sem éri őket csalódás.
Úgy értek fel a lakáshoz, hogy senkivel sem találkoztak útközben, ami nem is csoda, mert a látogatóknak nem szokás a szervizutat használni. Minden fal felhúzva és szétnyitva, s a háziak a reggeli rutint végezve spermát csapoltak: két nő felváltva szopott egy férfit.
A nők fekete haja egyformán derékig ért, és mindketten csupán bugyit viseltek – olyan ruhadarabot, amit évtizedek óta senki sem hordott, és már régen nem is gyártanak efféle haszontalan holmit –, guggoltak a férfi előtt, és egymás szájából kapkodták ki a falloszt. A mereven álló fallosz be és ki és be, ki és bejárt!
Emery nem akart hinni a szemének: „Van ilyen is?”
Ő a legrafináltabb trükkökkel sem tudja elérni, hogy mozgathassa a falloszát a párja vagy Zafira ajkai között, itt meg – hihetetlen! – csak egykedvűen áll a férfi, és fel sem fogja, hogy mit jelent, amikor két száj felváltva csúszkál rajta, és nyeli el pillanatonként…
Emery titokban benyúlt a rövid ruhája alá és megsimogatta saját, bizsergő falloszát.
Jorán valami ilyesmire számított – hiszen a két egyforma nő közül az egyikkel folytatott beszélgetések mindig a hagyományos technikák szeretetéről szóltak –, ám élőben és közelről látni mindezt…! Ettől kezdve biztos volt benne, amiben eddig csak reménykedett: Ez a nő valóban nem veti meg a régi, igazi szexet.

2016. szeptember 21., szerda

Lopott pillanatok hármasban 1. rész

Meglepetés!
Kat és Jenna újabb kalandjai, már az esküvő után.

Előzmények:
Lopott pillanatok
Lopott pillanatok Toszkánában
Lopott pillanatok Párizsban
Lopott pillanatok Chicagóban
Lopott pillanatok a szerelemben
Lopott pillanatok karácsonykor
Lopott pillanatok az oltár előtt

Írta:  secretsxywriter
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. december 12.

******************************************************************************************
- Nem szívesen fogadnánk örökbe – mondta Jenna, majd egy újabb szelet kalácsért nyúlt, és a szájába helyezte.
- Akkor a lehetőségeitek eléggé korlátozottak – vont vállat Joanie, és belekortyolt a kávéjába.
- A természetes út mindig nyitva áll. Az a Brad fickó az esküvőtökről igencsak vonzónak tűnik apajelöltnek – kacsintott Meredith egy vigyor kíséretében. - Én belevágnék.
Joanie levágta a papírpoharát a fa asztallapra.
- Ha valaha is...
- Nyugi! Csak vicceltem – emelte maga elé védekezően a kezeit Meredith.
- Egy férfi se dughatja a farkát a feleségem vagy az én közelembe – horkantott Jenna.
Meredith megvonta a vállát.
- Ez esetben marad a mesterséges megtermékenyítés, vagy a lombik. Mindkét esetben romantikus kapcsolatba kell kerülnöd egy pulykatöltővel.
- Ebből elég! - kiáltottam fel és hátralöktem a székemet. - El se hiszem, hogy erről beszélgettek!
- Sajnálom, Kat – állt fel Jenna is és átölelte a vállamat. - Nem akartam, hogy ilyen irányba terelődjön a szó.
- Nos, pedig megtörtént – húzódtam el tőle, és a lépcső felé indultam.
- Azt hiszem, ez az este vége, hölgyek – hallottam még Jenna hangját magam mögül.
Egy sor elköszönés visszhangzott még a földszinten, miközben a hálószobánk felé indultam. Becsaptam az ajtót magam mögött, és az ágyra vetettem magam, hogy a párnába fúrhassam az arcom. Legszívesebben csak álomba sírtam volna magam, de a könny nem akart jönni. Éreztem, ahogy a neheztelés és a vágyakozás viaskodik bennem a bűntudattal. Megvadult macskákként kergették egymást a bensőmben.
Halk kattanás hallatszott, ahogy a kilincs elfordult, az ajtó kinyílt, majd egy újabb jelezte a csukódását. A lámpák nem gyulladtak fel, a következő pillanatban viszont megéreztem, ahogy egy súlyos test nehezedik mellém az ágyra.
Jenna nem szólt egy szót se, csak mellém heveredett, és a karjaiba vont. A bőre kellemesen meleg volt, ahogy hozzá simultam. Még a lélegzete is kellemesen cirógatta a tarkómat.
Ahogy egy ideig ott feküdtünk, lassan kezdtem megnyugodni. Nem éreztem többé a fojtogató sírást. Ha ezt akarta elérni, hát sikerült.
- Köszönöm – fújtam ki a levegőt.
- Beszélj hozzám, Kat! - simította félre a hajamat az arcomból és a fülem mögé tűzte. - Csak mi vagyunk itt. Te meg én.
Felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézhessek. Kissé szorosabban fonta körém a karjait, előre hajtotta a fejét, és az ajkai találkoztak az enyémekkel. Aztán kissé elhúzódott, de egyik keze még mindig az arcomon pihent, és ujjai a hajammal játszottak.
Szomorúan rámosolyogtam.
- Azt hiszem, szeretnék egy gyereket – motyogtam.
- De?
Amikor pislogtam, egy könnycsepp gördült le az arcomon. Most bezzeg magától jön!
- Tudom, hogy azt mondtad, tökéletes az életed. Az otthonunk, a munkánk, a barátaink. De ha tökéletes, mégis miért szeretnék többet?
- Ó, Drágám! - törölte le Jenna a könnyemet a hüvelykujjával.
Elégedetten nyögtem fel, amikor ajkai most kissé erősebben nyomódtak az enyémekhez. Nyelve tapogatózva kereste az utat, miközben ujjai tovább cirógatták arcomat.
Aztán fölém kerekedett.
Hangosan felnevettem, és kibontakoztam a csókból.
- Jenna! Igaz, hogy rengeteget fejlődött a tudomány az elmúlt években, de attól még mi ketten nem tudunk összehozni egy gyereket.
- Tudom. Most pedig fogd be!
Ismét megcsókolt, miközben gyengéden térdei közé szorította a csípőmet. Érzékien finom ajkai mosolyra húzódtak, ahogy ágyéka az enyémhez simult. Aztán egy gyors mozdulattal felrántotta rajtam a felsőmet.
A lélegzetem is elakadt, ahogy ujjai végigfutottak meztelen hasfalamon, célba véve a melltartómat. Szemeiben vad láng égett, ahogy félrehúzta az anyagot és lesegítette az egyik kosarat a halmomról.
Nyelvének hegye végigszaladt a bőrömön, borzongást csalva elő belőlem.
Felnyögtem, a hátam megfeszült, ahogy nyelve a mellbimbómhoz ért, majd fogai közé csippentette azt. Kezeim a vállára simultak, és végig egymás szemébe néztünk, miközben a melleimet izgatta. Minél tovább folytatta, légzésem annál nehézkesebbé vált, míg végül már zihálva könyörögtem, hogy folytassa.
Elégedetten morgott, majd felemelkedett rólam, hogy kizipzárazhassa a nadrágomat, azonban nem siette el a dolgot, és vigyorogva izgatott, ahogy lassan lehúzta rólam a ruhadarabot.
Ismét felnyögtem, ahogy körmei végigszántották a bőrömet, majd kezei visszatértek, hogy a bugyimtól is megszabadítsanak. Melleim és állam közé gyűrt felsőm sánca fölött figyeltem őt.
- Itt is vagyunk, Kat cica – vigyorgott Jenna, miközben gyengéden széttolta térdeimet.
Abban a pillanatban, hogy nyelve a csiklómhoz ért, szinte már felsikoltottam. A nyöszörgés pedig nem maradt abba, miközben szeméremajkaimat izgatta. Kezeim a saját melleimre simultak, egyiken még mindig a melltartó kosarán keresztül, és gyengéden gyúrogattam Jenna nyelvének mozgása ütemére.
Lehunyta a szemét és halkan dorombolt, miközben rámarkolt a combjaimra. Nyögéseink egymásba olvadtak, a tempó pedig egyre csak növekedett. Hátam egyre jobban megfeszült, csípőm kiemelkedett, ő viszont gyengéd erőszakkal az ágyon tartott.
Amikor feljuttatott a csúcsra, velem együtt sikkantott fel. Még mindig hevesen ziháltam, és igyekeztem magamhoz térni, miközben mellém hengeredett. A saját ízemet éreztem az ajkain, amikor felém fordult, és a számba tolta a nyelvét.
- Mi a fene volt ez? Te is elélveztél?
- Aham. Elképzeltem, ahogy ugyanazt teszed velem, amit én veled. Teljesen beindított. - Ujjai hegyével végigsimított alhasamon, demonstrálva, hol kerítette hatalmába az érzés. - De most először történt ez meg velem. Nem volt ugyanaz, mintha tényleg te csináltad volna, de egyértelműen élveztem.
- Hihetetlen vagy – csókoltam vissza. Nyelvemmel végigsimítottam ajkait.
Jenne csak vigyorgott, majd mindketten a hátunkra hengeredtünk, hogy a plafont bámuljuk.
Néhány pillanat múlva, amíg a néma sötétséget bámultuk, már majdnem elaludtam. Aztán megéreztem, ahogy megfogja a kezem és ujjait az enyémek közé fonja. Felém fordult, és egyszerre fontuk egymás köré karjainkat.
- Szóval, Kat cica, lesz egy kisbabánk?

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]