Casting 5. rész - Délutáni szexiskola

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Casting 1. rész
Előzmények: Casting 4. rész

****************************************

– Mi van már? – kérdezte Horni, az ajtón belépve.

Többen türelmetlenül vagy lemondóan legyintettek, de látszott, hogy mégis felpörgött a casting. Tíz sorszámot haladtak időközben.

– Bőrgatyással mi van?

Egy szőke lány az ablakmélyedésből kárörvendő kacajjal válaszolt:

– Még az eredményt sem kell megvárnia.

– Miért? Nekünk meg kell várnunk? – fordult Ramóna újdonsült, tapasztalt barátnőjéhez.

– Egyáltalán nem kell, de érdemes. Megeshet, hogy a végén gyorsan időpontokat egyeztetnek, és jobban szeretik, ha nem kell e-mailezni. De aki számításba se jöhet, az hiába várakozik… De akkor mi a francért volt bent ilyen sokáig? – kérdezte Horni a szőkétől.

Nem késlekedett a válasz:

– Mit gondolsz? – És a kezét a szája előtt, nyelvét a szájában mozgatva jelezte, hogy a bőrnadrágos szerinte mivel töltötte odabent az időt.

– De eddig?!

– Lassú munkához idő kell! Biztos nem nagyon hatott a kaszvadt segge a producerekre.

– Mit kell bevállalni? Úgy értem, mit kérhetnek? – súgta Ramóna.

– Mondtam már…

– Nem válaszoltál, pedig kérdeztem!

– Na, jó! Minden megtörténhet, ha kíváncsiak rád. Te új hús vagy, felpróbálnak.

– Mind? – Raminak kikerekedett a szeme. – Hányan?

Horni pókerarccal válaszolt:

– Nem lehet tudni. Harmincan?

Ramóna egy pillanatra meghökkent, aztán felnevetett. Mindenki odanézett.

– Minek kérdezgetsz tőlem ilyeneket? – ölelte át a vállát Horni.

– Te sokkal tapasztaltabb vagy.

– Jó, hogy nem öregebb!

– Ne szívd fel! Sokat jelent 1-2 év is.

– Max 1 év van köztünk. A tapasztalat meg nem függ az életkortól. Meglehetősen későn vetettem bele magam a szexelésbe.

– Hát én is – súgta Ramóna.

– Mindennap feljártál suli után?

– Attól kezdve szinte igen. A hétvégékkel volt egy kis gond, de azt is leküzdöttük. Felszöktünk a tetőre, vagy le a pincébe…

– Gondolom, egy idő múlva már nem álltatok meg az orálnál.

– Hát nem. Olyan lett ez az egész, mint egy délutáni szexiskola. De nem sietett. Úgy éreztem, mintha járnánk, és lépésről lépésre fedeztük fel egymást. Mindig egyből felállt a…

– Az jóóó! Utálom a kis nyálasokat, akiknek órákig lehet szopni, és semmi. Azt hiszik, hogy a szopás arra való, pedig igazából álló faszt kellene izgatni vagy lecummantani, nem kókadtat élesztgetni.

Rami egyetértően bólintott:

– Ja. Györké mindig állt, de sosem sietett bedugni, megvárta, amíg én is elkészülök. Nem kellett sokat várakoznia!

– Dugtatok a tetőn is? – nevetett Horni.

– Nem sokszor, de emlékezetes volt. Azt hittem… haha… hogy az a csúcs, amikor egy helikopter olyan közel jött, mintha le akarna szállni. De nem az volt, hanem amikor csoszogott valaki felfelé a lépcsőn. A faltól hamar áttámaszkodtam az ajtónak, Györk meg nem hagyta abba egy pillanatra se. Aki ki akart jönni a tetőre, káromkodott, azt hihette, hogy kivételesen be van zárva, pedig ketten nyomtuk: én az ajtót, Györk meg engem.

– Pince? Azt is említetted, mint bűnbarlangot.

– Az is kalandos volt. Akik soha életükben sem jártak lent, azok is megfordultak, szerintem a félóra alatt, amíg lent voltunk, megjelent az egész ház. De nem ám egyszerre, hanem beosztva, egyenként. Képzeld el, hogy sorakoznak a kis sufnik, a legtöbb dróthálóval lerekesztve, bennük évek vagy évtizedek óta porosodó, háromlábú szék, mosógép doboza meg ilyesmi, és hirtelen minden lakóra rájön, hogy meg szeretné nézni ezeket a lomokat. Szerencsére olyan részt kerestünk, ahol még világítás se volt, de a nénikéket ez nem zavarta, mindnek ott akadt hirtelen dolga. Meg a bácsikák! Hallottak valami neszt, és valamiért nem egérre gondoltak, hanem elkezdtek beszélgetni a sötétben. Egyikük még le is ült valamire, és sehogy nem akart elmenni, miközben Györk válaszolgatott neki, és elment a számban.

– Tényleg olyanok voltatok, mint a kamaszok, minden alkalmat megragadtatok.

– Nem is panaszképpen meséltem el!

– Persze, fent, a lakásban is folytattuk, amikor csak lehetett, hétfőtől péntekig. Minden napra kitalált valami mást az előző délutánihoz képest. Egyszer például felvetette, hogy a felesége valahol dugdos egy vibrátort, meg kellene találni. Nem árultam el neki, hogy én már a legelső nap felfedeztem a fürdőszobai egyik fiókban, és nem is egyet, hanem egész sorozatot belőle. Segítettem keresni, és elég hamar rátaláltunk, most is ugyanott voltak, a legfelső fiókban. Egy közepesen hosszú, de vastag vibrit ott helyben kipróbáltunk, Györk csak leöblítette a csap alatt, és felnyomta, elég nedves voltam hozzá. Szörnyű muris vibrivel lépkedni. Nem próbáltad még? Ki ne hagyd! Találtam egy egész kicsit is, akkora, mint egy bedugós tampon, kis szalaggal a végén, amivel ki lehet húzni, ha elnyelné a punci. Ezt bent is hagytam, úgy mentem haza, és bennem zümmögött vacsora közben, senki sem értette, hogy mitől vigyorgott folyamatosan. Akkor jutott csak eszembe, hogy mi lesz, ha Györk felesége éppen ezzel a kis vibrivel akar elaludni… Éjszakára nem is hagytam bent, akkora bűntudatot éreztem, pedig jólesett volna.

Horni mosolygott:

– Ha hiszed, ha nem, a kezemben is csak egyszer járt ilyen műfasz, míg odaadtam a filmben a főszereplőnek. A sztori szerint sosem volt üres a pinája, és amikor az élő faszra várni kellett, mert az egyik már elment, a másik még nem érkezett meg, addig benyomott magának egy ekkorát, mint a karom.

– Huh! – borzongott meg Ramóna.

– Ne izgulj! Csak a szerepe szerint. Amint leállt a felvétel, kihúzta. Mondjuk, így is kétfelé pakolta a lábait, és még kiröhögni se lehetett, mert akkora sztár!

Szélesre tárult az ajtó. A legutóbb castingoló lány lépett ki a várakozók közé, és közvetlenül mögötte egy 60 körüli, ősz kecskeszakállú férfi, homlokát takaró sapkában, felhajtott szárú farmerban. A nadrág cipzárja lehúzva, a résen kikandikált egy darabka alsónadrág.

– Látni akarlak benneteket! – mordult a jelenlévőkre.

A lányok némán felsorakoztak.

– Te, te, te és te – mutatott rá a sapkás, mintegy találomra, négy lányra. – Holnap este melyikteknek nem alkalmas?

Vállvonások.

– Vetkőzzetek bugyira, és majd gyertek be! Ha megfeleltek, akkor holnap este felvétel, kis szerepekre számíthattok… Ki a következő? – nézett körbe. – Addig bejöhetsz… – Eltűnt a becsukódó ajtó mögött a sorszámát és adatlapját szorongató lánnyal.

– Ez mi volt? – fordult Ramóna értetlenül Hornihoz.

– Eszükbe jutott, hogy szükségük van 4 hosszúcombúra.

– Milyen igaz! – csodálkozott Rami. – Mind magas és vékony! – Gyanakodva méregette a barátnőjét: – Te is olyan vagy!

– Nem mindig – mosolygott titokzatosan Horni. – Láttam, hogy a magasság érdekli…

– Te nem akartál bekerülni?

– Kicsit kellett behajlítani a térdem, úgyis a fejeket nézte végig.

– De miért?

– Nem akarok egy apró epizódszerepet, vagy háttérben meztelenkedést, amikor az igazi karakterek még ki sincsenek osztva.

– Miből gondolod?

– Tudom – jelentette ki Horni, mutatóujjával lágyan Ramóna orrhegyéhez érve. – Ha nem így lenne, már megköszönték volna a jelenlétünket, vagy annyira gyorsan lepörgetnék a castingot, csupán a látszat kedvéért, hogy percenként nyílna az ajtó.

Rami önkéntelenül is odanézett, ahol a 4 bugyis lány várakozott.

Folytatása következik!