Írta: Malonym
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. október 16.
*********************************************************************
Arra ébredtem, hogy a fölöttünk lakó srácok hangosan
bömböltetik a Spooky Scary Skeletons-t.[1]
Ha egyébként nem tudtam volna, ezzel vált egyértelművé, halloween van.
Fél tízet ütött az óra, ami túl korai időpontnak tűnt még
aznapra a felkeléshez, de túl későinek már a visszaalváshoz. Kirántani pedig
nem akartam magamnak úgy, hogy Lucy még ott alszik mellettem. Egy ideig csak
bámultam meztelen hátát, amiről éjszaka lecsúszott a takaró. Lucy, a barátnőm
már... a fenébe is, tizenegy hónapja, az úszócsapat vietnámi-chicagói sztárja
volt, aminek köszönhetően még a háta is izmosabb volt, mint sokaknak az egész
teste. Viszont mindig úgy aludt, akár egy farönk. Úgy ébredt, ahogy előző este
beesett az ágyba. Mindig az arcával a fal felé. Úgyhogy a háta látványa már-már
a megszokott reggeli rutinom részévé vált. Elégedetten morogtam és ahogy hozzá
bújtam, reggeli merevedésem a derekához simult, miközben félresöpörtem a haját,
hogy megcsókolhassam nyakát.
- Mmm! - mordult fel, fenekét a farkamhoz nyomva.
- We're so sorry, skeletons – dübörgött odafentről a zene.
- You're so misunderstoooood / You only want to socialize / but I don't think
we shooooould.[2]
Lucy a hátára fordult és magához vont egy álmos csókra,
még mindig lehunyt szemekkel, mellei pedig légzsákokként préselődtek
mellkasomhoz.
- Boldog Hall'weent! - motyogta.
- Boldog Halloweent neked is, Szívem! Aludj csak még
nyugodtan! - suttogtam. Bár a zene dobhártyaszaggatóan pergett, megérte annyira
csendben maradni, amennyire csak tudtunk, hiszen nem voltunk egyedül a
szobában. Lucy-ék ketten laktak a kis helyiségben, és csak egy fehér függönnyel
tudtuk elválasztani magunkat a szobatársától, Almától és a barátnőjétől,
Siobhantől. Nem volt épp a legmegfelelőbb elválasztó eszköz két nagyon is aktív
szexuális életet élő pár számára, de mivel az én szobatársam egy semmirekellő
szoknyavadász, Siobhané pedig egy homofób volt, nem maradt más választásunk.
De legalább Siobhan már ébren volt. Láttam az árnyékát a
függönyön, ahogy a rajzfilmbe illő Jessica Rabbitszerű alakja nyújtózkodik az
ágyon és széttárja a karjait. Még éppen csak két hónapja kezdődött el az
iskolaév, de már régen feladtam, hogy megpróbáljam nem bámulni őt. Éjszaka
pedig még rosszabb is volt. Alma szobarészét teljesen bevilágították az apró
falilámpák, amik ráadásul a függönnyel pont ellentétes oldalon helyezkedtek el
a falon. Így pedig tökéletesen úgy viselkedtek, mint egy reflektor. Ha Alma és
Siobhan szeretkeztek, az árnyékaik a függönyön tökéletesen kirajzolták
mozdulataikat. Ráadás képpen pedig mindketten nagyon hangos szeretők is voltak.
Aki egy kicsit is ismerte a helyzetet, annak nem férhetett
kétsége hozzá, mennyire izgató is ez nekem. Még úgy is, hogy igyekeztünk soha
nem beszélni róla. Talán Siobhan is valami hasonlót élhetett át, aki,
ellentétben a sziklaszilárdan meleg Alma és hetero Lucy mellett, biszexuális
volt. De Lucy barátai meglepően természetesen kezelték az ilyen furcsaságokat,
és minél többet lógtam velük, én is egyre inkább kezdtem beleszokni a
helyzetbe,
A hab pedig az volt a tortán, hogy a szoba egyetlen ajtaja
Almáék oldalán volt. Ismét megcsókoltam Lucy-t, kikeltem az ágyból, magam köré
tekertem a törölközőm, eltakarva erekciómat, amennyire csak tudtam, és kopogtam
a falon.
- Szeretnék zuhanyozni és reggelizni – jelentettem ki. -
Remélem, szalonképes állapotban vagytok.
- Egy pillanat! - válaszolt Siobhan. - Majd találkozunk a
reggelinél. Kezdődik a tökös mulatság.
- Ja. Ezért a korai kelés.
A Siobhan-árnyék kutyafuttában szórakozott egy kicsit
valamivel, ami leginkább egy köntösnek látszott, majd jelezte, hogy tiszta a
terep. Én pedig félrehúztam a függönyt, próbálva minden másra nézni, csak a
barátnőm barátaira nem. Hiába voltak köntösben, a tudat, hogy alatta nem
viselnek semmit, épp elég volt.
- Boldog Halloweent! - motyogtam és már nyúltam is a
kilincsért, igyekezve továbbra is eltakarni merevedésemet.
- Boldog Halloweent, Chris! - válaszolta Siobhan. - Majd
találkozunk Akkor, ha már minden elrendeződik – mondta jelentőségteljesen.
- Igen, persze.
- Mindenki annyira hangos! - hallatszott a morgolódás a
takaró alól.
- Nyugalom! - ült vissza Siobhan az ágyra és egyik kezét a
takaró alatti emberméretű dudorra helyezte. Azt azonban nem tudtam megítélni,
hogy az vajon a még szendergő Alma feje, vagy feneke lehet-e. - Te is kivetted
a részed a zajból.
- Hazudós.
Mire kiléptem a folyosóra, már teljesen felébredtem. A
szexuális feszültség jobban hatott, mint a kávé.
Nem nyúltam magamhoz a zuhany alatt sem. Nem voltam
teljesen biztos benne, mi lehet Az, amire Siobhan is utalgatott, de egy részem
reménykedett benne, hogy igénybe fogja venni minden tartalékolt szexuális
energiámat. Csak annyit tudtam, hogy valami éves tradíció Lucy barátai között,
és Isten tudja, milyen boszorkányságot találhat ki egy csapat kollégista lány
halloweenre.
Folytatása következik!
[1]Spooky
Scary Skeletons: Félelmetes Ijesztő Csontvázak (Egy zeneszám címe.)
[2] We're
so sorry, skeletons / You're so misunderstoooood / You only want to socialize /
but I don't think we shooooould: Nagyon sajnáljuk, csontvázak / Nagyon
félreértettéteeeeek / Csak szerettetek volna beileszkedni / de nem hiszem, hogy
ez lehetségeeeees.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése