– A’ meg mind cseresznyefa? – szörnyűködött Kristóf a sok-sok piros gyönggyel díszített fák láttán.
– Nem cseresznye, te…! – kacagott Kitti. – Meggyszüretre jöttünk, úgyhogy majd válogasd ki, mielőtt leszednéd!
– Amúgy meg vidéken sem beszélnek már úgy, ahogy próbálkozol – jegyezte meg Betti. – Tudom, mert én is vidéki vagyok.
Kristóf töretlenül viccesnek tartotta magát, ezért a csaholva, ám farkcsóválva eléjük rohanó kutyákat malacoknak nevezte, de már senki sem figyelt rá.
Laura szülei, öccse és két húga éppen befejezték a szabadban elköltött, bőséges reggelit.
– Időhúzó menü van – magyarázta Laura apja –, mert a leveleknek kicsit száradni kell, mielőtt belevetjük magunkat.
Kristóf majdnem eleresztett egy megjegyzést az átázott póló kidomborodó előnyeiről – miközben végigtekintett a lányokon: Nicolon, Bettin, Laurán és két húgán, és persze Kittin is, akivel második hete járnak –, de inkább nem szólalt meg a szülők előtt.
A létrák, vödrök és ládák már ott sorakoztak, azonban a vendégeknek először becsületesen meg kellett reggelizniük.
– Egyetek, mert soká lesz ebéd! – bíztatta őket Laura anyja.
Nicolt kissé feszélyezte, hogy a háziak az ő habzsolásukat nézik, ám elterelte a figyelmét az asztal közepére kerülő, vöröses-bordó folyadékkal teli üvegkancsó.
– Tavalyi termésű meggybor! – büszkélkedett a házigazda, Laura apja. – Nem sajnálom, de óvatosan kóstoljátok meg, mert nagyon ütős!
A lányok fejéből egy hete pattant ki az ötlet, hogy el kellene kísérni Laurát. Meggyszüret?
– Úgyis nagy házuk van, majdcsak elférünk!
– Vagy kirúgjuk az oldalát – vetette fel Nicol.
Ettől kezdve már nem számított, hogy Laura egyáltalán komolyan gondolta-e a meghívást, megkezdődött a szervezkedés. Kezdetben még Kamillát is érdekelte a kirándulás, aztán meggondolta magát, viszont csatlakozott Kitti, aki Kristófot is magával akarta hozni.
– Nekem nem kell pasi – vonta meg a vállát Nicol –, majd elleszek Laura öccsével.
– Húga is van? – kíváncsiskodott Péter.
– Kettő is.
– Aha! Mehetünk!
Az sem okozott gondot, hogy korán kellett kelni, vidáman utazott a kis csapat.
Laura alig evett a bőséges reggeliből, mindig is túlzásnak tartotta a családi lakomákat. Elnézte a többieket, és beismerte magának, hogy felesleges volt minden aggodalma. Az évfolyamtársai mégiscsak tudnak viselkedni, a szülei pedig egyetlen kétértelmű kérdéssel vagy szóval sem próbálják meg kinyomozni, hogy a jelenlévő 3 fiú közül melyik tartozhat a lányukhoz.
Kristóf, Péter vagy Szabolcs?
Elégedetten dőlt hátra. Kristóf és Kitti néhány napja együtt járnak, Péternek olyan híre van, hogy habzsolja a nőket, tehát szóba sem jöhet. Szabolcs pedig egy igazi haver-típus, tehát vele szintén kizárt bármilyen kapcsolat… Ráadásul a szülei sem kezdték el méregetni a fiúkat, tehát minden jel arra mutatott, hogy felhőtlen meggyszedős kirándulás vár a társaságra.
Felkászálódtak.
Péter a legelső fánál lecövekelt. Nem értette, hogy a többiek miért vonulnak tovább.
– Ha sokan vagyunk, csak akadályozzuk egymást – magyarázta Laura, miközben a szomszédos fa lombja közé tuszkolta a kétágú létrát.
– Te fogsz felmászni? – hüledezett Péter.
Már-már hajlott rá, hogy ő is odapártol, ám Laura húgai megállították:
– Betársulhatunk hozzád?
– Megtisztelnek a hölgyek… – válaszolta.
A két lány egyórai eltéréssel jött a világra 17 évvel ezelőtt, de csupán annyi jelezte az ikerségüket, hogy mindig egyszerre nevettek. Most is.
Péter, ahogy az imént a szomszédos fánál megfigyelte, a létrával behatolt a lombba, és a karistolós ágak között a legfelső fokra küzdötte fel magát. – De karmolósak vagytok! – dünnyögött a meggyfa ágainak.
A lányok felkacagtak:
– Vigyázz, mert meg is harapnak! – kiáltott fel egyikük, és mindketten belepirultak.
A fiú kényelmesen elhelyezkedve ült, lába között a létrával.
– Te mibe szeded? – érdeklődött az ikerlányok egyike.
– Még csak a számba…
– Adok fel vödröt, nehogy lemássz! Még összekarmolásznának az ágak, és otthon nem tudnád megmagyarázni!
Péter csak hümmögött, és a közelben nyújtózkodó Laurát leste. Aztán rájött, hogy alul is akad látnivaló, és a levelek között bekukucskált a lányok pólója alá. – „Kedves kis cicik!” – A legbordóbb gyümölcsöt még mindig a szájába pakolta, és a magokkal igyekezett ugyanoda betalálni, ahová a tekintetének már sikerült.
A lányok sugdolózni kezdtek.
– Ha megköpködöd a cickóimat, az szerencsét hoz? – nézett fel az egyik.
Aztán bepillantott a saját pólójába – ezzel a mozdulattal Péter kikerekedett szemei előtt egyetlen másodpercre teljes mértékben felfedve a ruganyos halmokat –, mintha ellenőrizni akarná, hogy vett-e fel melltartót.
A fiú a létra tetejéről megkésve és kábán reagált az előbbi kérdésre:
– Bocsi! Véletlen volt…
Csend lett.
Ekkor Kitti haladt el a fa alatt, majd néhány lépésnyire Kristóf követte. A ház felé tartottak.
Az ikrek nevettek és sugdolóztak, majd félhangos találgatásba kezdtek:
– Máris rájuk jött?
– Szerinted?
– Pisilni mennek.
– Fiú és lány, vegyesen? Ott már más is történik!
– Mindjárt megtudom… – Az ikrek egy órával idősebb, egyben valamivel kíváncsibb tagja Kitti és Kristóf után vetette magát.
Péter a nyakát nyújtogatva és ültőhelyéből megemelkedve igyekezett kifigyelni valamit, de csak azt látta, hogy mindhárman eltűnnek a házban.Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése