2017. december 1., péntek

Gyümölcsszüret 3. rész - Gyere ki az udvarra!

Előzmény: Gyümölcsszüret 1. rész
Közvetlen előzmény: Gyümölcsszüret 2. rész

Írta: Marokfegyver

Péter csak annyi időre jött le a létra tetejéről, amíg átköltözött a meggyfa túloldalára. Ezen a részen már nem sok szednivaló akadt, mert amonnan elérte már a zömét.
– Mindjárt mehetünk arrébb – jegyezte meg.
– Én már végeztem – mondta az ikrek kíváncsibbika, és lesöpört néhány falevelet a szoros copfba felgumizott haráról. – Majd gyertek utánam, egy egész jó kis fa következik!
– Az meg is lesz ebédig – nézett ikertestvére után a rövidebb hajú.
Valami magyarázattal még folytatni szerette volna a meggyszüret témáját, de a fiút egészen más foglalkoztatta:
– Megtudtad, hogy mit csináltak Kittiék?
– Dugtak.
– És a tesód megnézte?
– Persze.
– Mit mesélt?
– Cumizott a csaj, aztán felpakolta a lábait Kristóf nyakába, és dugtak. Jó, mi?
– Jó ám… Mit szóltak volna, ha észreveszik az ikertesódat?
– Fogalmam sincs. Semmit. Miért? Te szégyenlős vagy?
– Nem… de nem mindenki szereti, ha látják dugás közben.
– Akkor bújjon el!... Ti dugtatok már a nővéremmel?
– Laurával?
– Aha.
– Nem.
– Miért? Nem akar dugni?
– Nem tudom, nem beszéltünk róla.
– Ha megengedné, akkor megdugnád?
– Jó csaj.
– Értem. Szóval meg…
Péter elgondolkozott, és leszedte a fa csúcsáról az utolsó meggyszemet.
A sorban következő gyümölcsfánál az ikrek úgy megörültek egymásnak, mintha évekig nem találkoztak volna, és megint akadt sugdolóznivalójuk.
Laura apja vidáman osztályozta a meggyet: a szárasakat alacsonyabb ládákba rendezgette: – Ezeket reggel viszem a piacra. – Szeretettel nézett a többi bordó szemre is: – Belőletek meg finom meggybor lesz.
Ebédig hamar elszaladt az idő, Laura anyja a konyhába igyekezett: – Tíz perc múlva mindenki jöjjön utánam. Kötelező! – szólt hátra figyelmeztetően, és hamarosan edénycsörgés zaját hozta a langyos szellő.
Félóra múlva nehézkesen tápászkodtak fel az asztal mellől.
– Aki akar, nyugodtan lepihenhet – vetette fel Laura apja. – Jóval gyorsabban haladunk, mint szoktunk, hála a segítségeteknek, úgyhogy köszönjük az eddigieket is…
Kitti és Kristóf egymásra néztek, vonzotta őket az ágy, és ez a sóvárgás természetesen nem kerülte el az ikrek figyelmét sem.
Nicol elindult, szorosan a nyomában Laura öccsével. A két lány ezen is mosolygott. Betti, Szabolcs és Laura ezúttal közösen választottak meggyfát.
Péter megmaradt az ikerlányok létrás segítségének.
– Beváltatok nekem – válaszolta kérdő tekintetükre.
– Te is nekünk!
– Jó ez a hármas – tette még hozzá, és élvezte a lányok kacagását. Elfoglalta helyét a létra csúcsán.
– Be ne csípje…! – szólt rá a rövidhajú iker, akinek figyelmét nem kerülte el a futólagos csomagigazítás.
– Vigyázok rá – nevetett a fiú.
A lány megint felmászott a létrára, és egyensúlyozva, Péter combjának támaszkodva szedegette a földről nézve már elérhetetlen magasságokban pirosló meggyet. Ettől a közelségtől a fiú fallosza ismét felemelkedett.

Kettővel arrébb – ahol a fának valami ismeretlen okból nem nőtt csúcsa, vagy idő előtt elveszítette azt –, Nicol az egyik oldalon, Laura öccse a másikon kapaszkodott ugyanarra a létrára. Minél fentebb lépkedtek, annál közelebb kerültek egymáshoz, és az egyetemista lány mellei néha a középiskolás fiú kezéhez nyomódtak. Egyiküket sem zavarta a 4 év korkülönbség, inkább csak fokozva az izgalmat, érezték a kölcsönös érdeklődést.
– Van pasid? – nyögte ki a fiú a régóra kikészülődő kérdést. Mert lehet mindenféléről cseverészni, de a legfontosabb dolgokat nehéz kimondani.
– Most éppen nincs.
– Mióta?
– Egy hónapja…
– Azt hittem, Peti a pasid.
– Mármint Péter? – nevezett fel Nicol. – Aki az ikertesóiddal mászta meg a fát? No, nem! Jártunk együtt, ha lehet azt járásnak nevezni… úgy 2 napot…
– És voltatok is… úgy… együtt?
– Szerinted illik ilyet kérdezni? No, mindegy, voltunk egyszer… vagy többször egymásután. Elég is annyi belőle.
– Miért?
– Elég az hozzá, hogy másnap kijózanodtam… Neked volt már csajod?
– Persze – vágta rá a fiú.
– Biztos?
– Ahogy vesszük.
– Hát hogy lehet venni? Volt vagy nem volt?
– Nem igazán.
– Értem – bólogatott megértően Nicol. – Valami volt, de nem az igazi. Elmeséled?
– Buliban odasúgta, hogy „gyere ki az udvarra!”
– Hopsz! Ez csak így megy? Vagy ismertétek előtte is egymást?
– Szemezgettünk, de nem dumáltunk addig.
– Gondolom, nem kéretted magad, kimentél.
– Ki, persze, de nem volt ott, és szégyelltem visszamenni. Egyszer mégiscsak kijött, de nem egyedül, hanem egy sráccal, és elmentek hátra, a sötétbe. Nem is volt kedvem már semmihez sem, de egy óra múlva megint mondta, hogy menjek ki az udvarra. Látta, hogy nem hiszek már neki, ezért jött velem, és elmentünk leghátra.
– No, látod? Csak sorra kerültél. Megérte várni? Csókolózás, tapizás…?
– Benyúlt a nadrágomba.
– Az igen! És?
– Elővette…
– Mondod tovább, vagy meg kell fejteni?
– Elővette és lecumizott.

Folytatása következik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]