2017. május 24., szerda

Gyönyörök szigete III. rész - Tour de Devon 1. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete II. rész 6. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 7.

*********************************************************************


Miután az együttlétünk elérte forró, szenvedélytől túlfűtött csúcspontját, csak feküdtem ott a könyvtár szőnyegén, Pamelát magamhoz ölelve, egy jó ideig. Csendben teltek a pillanatok, én pedig visszaidéztem magamban a napból eltelt pillanatokat.
Ha eddig nem lett volna az, most már teljesen egyértelművé vált, hogy Pamela az a nő, akit egész életemben kerestem. Egy szemernyi kétségem sem volt. Teljesen beleszerettem.
Néhányan úgy gondolnák, előbb le kellett volna ülnöm és alaposan kiértékelnem minden lányt, akit ide hívtam, de akkor ennek nem éreztem semmi szükségét. Pamela volt nekem a megtestesült tökély és kész. A többi hölgy is gyönyörű volt és vonzó, de Pamela volt az, akit a szívem választott. Akkor, ahogy ott feküdt a karjaimban a könyvtárszobában, ez volt a legvilágosabb dolog az életemben.
Egy idő után Pamela megjegyezte, hogy szeretne lezuhanyozni. Azon kívül pedig rámutatott, hogy nem lenne jó dolog, ha a többiek így találnának ránk, meztelenül ölelkezve a padlón. Ők is akarnák a maguk részét, viccelődött, és nem volt benne biztos, hogy erre fizikálisan fel vagyok készülve.
Nem válaszoltam az elképzeléseire, bár egyértelműen csábító ötlet volt. Ehelyett visszafogottan emlékeztettem Pamelát az este hét órakor esedékes vacsorára. Mindenkit nyomatékosan megkértem, hogy legyen ott. A szőkeség rákérdezett, milyen büntetés jár annak, aki kihagyja a vacsorát, én pedig játékosan azt válaszoltam, hogy egy alapos elfenekelés, mire ő csak nevetett.
Egy hosszú és érzéki csók után végül tényleg különváltunk. Én úgy döntöttem, visszamegyek a saját lakrészembe és lezuhanyozok. Egyértelműen szükségem volt rá.
Szokatlanul sokáig zuhanyoztam, visszaidézve a Pamelával átélteket újból és újból. A gyönyörű arcát, a vonaglását és a nyögéseit, amikor belé hatoltam. Teljesen felizgatott még az emléke is...
Természetesen a könyvtárból sem hiányozhattak a megfigyelő kameráim, így az első együttlétemről Pamelával ott pihent a tökéletes felvétel a számítógépemen. Kétség sem férhetett hozzá, hogy soha nem is fog eltűnni onnan. Valószínűleg ezt fogom a legtöbbször visszanézni az összes közül. Talán még DVD-re is kiírom az első adandó alkalommal.
Miután kiléptem a zuhanyzóból és megszárítkoztam, felvettem egy vékony ruhát és úgy döntöttem, lepihenek egy kicsit. Kora délután volt és mivel még órák voltak hátra a vacsoraidőig, úgy döntöttem, nem árt egy kis pihenés. Szerettem volna szundítani, azonban...
Eszembe jutott, hogy megígértem a lányoknak, hogy elviszem őket egy túrára a vízeséshez. Azonban nem maradt már túl sok időm előkészülni. Abban egyeztünk meg, hogy a túra délután kettőkor indul majd, ameddig már csak tíz perc volt hátra. Azonnal össze kellett kapnom magam.
Felvettem egy strapabíró sortot és egy régi pólót a legjobb túrabakancsom mellé. Aztán megtöltöttem a hátizsákomat vizes flakonokkal és némi harapnivalóval, valamint számtalan tégely szúnyog- és kullancs elleni krémmel mindannyiunk védelme érdekében Természetanyával szemben. Nem sokkal később pedig már siettem is, hogy megkezdhessük a túrát.

***

A birtok északi végéből indultunk, ahol felvezettem a hat lányt egy keskeny csapáson az erdőbe, majd végig egy szeles sziklaperemen. Hamarosan visszaértünk a tengerszintre, majd egy nyugat felé induló útra kanyarodtunk. Elmondtam mindenkinek, hogy a vízesés, ami felé tartunk, egy mérföldre van ezen az úton, az út jelentős részét azonban egy nem épp kis meredekségű emelkedő alkotta.
Számtalan sziklával és saras folttal kellett megküzdenünk, ahogy egyre közelebb kerültünk úti célunkhoz. Emellett pedig még a kiálló ágakra és a föld fölé türemkedő gyökerekre is oda kellett figyelni. Persze közben többször meg is kellett állnunk, hogy a lányok pihenhessenek egy kicsit és levegőhöz jussanak, miközben belekortyoltunk a vízbe és ettünk egy keveset, hogy visszanyerjük az energiánkat. Legtöbbjük nem is gondolt bele, milyen megerőltető lehet ez a túra. Talán egyikük sem.
Pamela és Trish, akik mindketten eléggé fittek voltak, nem látszott, hogy bármiféle problémával küszködnének. Lindsay és Amy azonban elég gyakran megtorpantak, hogy levegő után kapkodjanak. A legfiatalabb lány gyakran kapaszkodott Trish kezébe, hogy ne essen hasra a csúszós terepen. A jelentős megerőltetés ellenére azonban mindketten ragaszkodtak hozzá, hogy haladjunk tovább. Akaraterőben nem szenvedtek hiányt, az biztos.
Szerencsére az emelkedő hamarosan egy fennsíkba torkollott, sokkal könnyebbé téve a terepet. A legtöbben nagyon izgatottá váltak, amikor elértünk egy lávabarlanghoz, alig pár száz méterre a vízeséstől. Itt is leültünk egy kis időre és hallgattuk, ahogy az óceán méretes hullámai nekicsapódnak a parti szikláknak. Mindenki vidáman beszélgetett. Szemmel láthatóan jól érezték magukat a szigeten. Ettől én sem lehettem volna boldogabb.
Miután elhagytuk a barlangot, felajánlottam, hogy egy kis kitérővel elvezethetem őket egy tisztásra, ahol számos sziklarajz található, amit még az őslakosok hagytak itt évszázadokkal ezelőtt a lávafalon. Ezek a rajzok számos helyen megtalálhatók a térségben, engem azonban az ősi írások mindig jobban lekötöttek.
A képek pontos értelme valószínűleg örökre homályba vész, de ki lehetett venni alakokat, amik férfiakat, nőket, családokat, kecskét, házi állatokat, kenukat, néha pedig talán még szörfdeszkákat is ábrátoltak. Úgy készültek, hogy egy hegyesre csiszolt követ illesztettek a falhoz és egy nagyobb, tompa darabbal ráütöttek a végére. Nagy részük akár háromszáz éves is lehetett.
- Ez meg mi? - kérdezte Pamela, végigsimítva egy faragványon, ami a „Kristanna vilje elsker deg for evig, Jeremy”-szöveget ábrázolta. - Ez a te neved.
Felnevettem, amikor megpillantottam az előtte heverő követ.
- Emlékszel, amikor a norvégiai barátomról meséltem neked? Kristannáról. Aki remélhetőleg csatlakozik is hozzánk a hét végéig. Nos, volt idő, amikor kitalált egy saját nyelvet és néha csak azon volt hajlandó beszélni. Teljesen megőrjített vele, de pont ezért csinálta. Szeretett az idegeimre menni, de többnyire a maga tréfás módján. Két éve talált itt egy üres sziklafelületet és hagyott nekem egy kódolt üzenetet.
- Na és mit jelent? - csatlakozott Devon a beszélgetéshez.
Válaszként csak megvontam a vállamat.
- Fogalmam sincs. De egy nap elegem lesz és veszek egy norvég-angol szótárat. Majd meglátjátok, miről beszéltek, amikor Kristanna megérkezik. Van egy sajátos személyisége. Meg fogjátok érteni. Bízzatok bennem!
- De legalább a szikla, amin hagyta az üzenetet, egyébként üres volt – jegyezte meg Pamela. - Szégyen lenne, ha valaki tönkretenne egy ilyen emléket, csak hogy másokat nyaggasson az üzeneteivel. Bárcsak magammal hoztam volna a fényképezőgépemet! - Rám nézett és szinte könyörgő pillantásokat küldött felém. - Máskor is elhozol majd minket ide, Jeremy? Kérlek. Annyira szeretném lefényképezni ezeket... aztán majd tanulmányozni.
Ismét felnevettem a gondolatra, hogy Pamela mennyire messze áll a sztriptíztáncosokról alkotott általános képtől. Hány táncos lány vetne akár csak egy érdeklődő pillantást is néhány ehhez hasonló képre? De nem csak hogy érdekelték őt, Pamela tanulmányozni is akarta őket. Felfedni a titkukat. Hihetetlen...
- Elhozlak ide bármikor, amikor csak akarod – ígértem meg. - Csak szólj nekem és indulhatunk is!
Miután visszatértünk az útra, csak pár percbe telt, hogy elérjük a végső úticélunkat. Amikor megpillantottuk, többen a lányok közül csak szótlan mozdulatlanságba merevedve bámulták a sziget legnagyobb vízesésének szépségét. Egy vastag vízfolyás ugrott fejest egy kis tóba egy kiálló sziklaperemről, majd tovább csordogált a közeli óceánba. A parton emelkedő sziklafalat vastagon benőtték a növények, igazi trópusi hangulatot kölcsönözve a tájnak. Egy szóval csodálatos volt.
Ezúttal Lindsay és Trish sajnálkozott, hogy nem hozták magukkal a fényképezőgépüket, hogy megörökíthessék a látképet. Nekik is megígértem, hogy visszatérünk még ide majd a közeljövőben, úgyhogy nincs veszve semmi. Devon és Camille azonban megfelelően felkészültek. Magukkal hozták az okostelefonjukat, így számtalan képet készíthettek a körülöttünk elterülő vidékről.
Mindannyian fürdőruhát vagy bikinit viseltek a ruhájuk alatt, úgyhogy hamarosan neki is vetkőztek és beleugrottak a tó mellig érő vizébe. A víz egyértelműen felüdítette őket a hosszú túra után. Devon a vízesés felé indult és beállt a vastag vízpermet alá. Lindsay és Camille azonnal követték a példáját és beálltak mellé.
A magam részéről én leültem egy sziklára a parton és mosolyogva figyeltem, ahogy Pamela, Trish és Amy fröcskölik egymást. Magával ragadó látvány volt, ahogy visongva próbálták elkerülni a többiek támadását. Hamarosan Lindsay is csatlakozott hozzájuk, elsősorban Trish-t véve célba.
Az utóbbi megragadta a fiatal lány meztelen vállait és a víz alá rántotta a fejét. Amikor feljött a víz alól, levegő után kapkodva, Lindsay arcán huncut mosoly terült szét, jelezve, hogy ezért még bosszút fog állni a kanadai lányon, aki azonban nem látszott komolyan venni őt és ismét a víz alá rántotta. Természetesen az egész végig harsány kacagás közepette zajlott. Biztos voltam benne, hogy Trish sose csinálna semmi olyasmit, amivel veszélyeztetné Lindsayt.
Egy váratlan pillanatban azonban Pamela kacagva Trish hátára ugrott, amitől a kanadai lány is a víz alá zuhant. Lindsay pedig azonnal megragadta a kínálkozó lehetőséget és hevesen fröcskölni kezdte Trish-t, amikor Pamela ismét a felszínre engedte. Amy visszahúzódott és vigyorogva figyelte a történéseket, miközben Devon és Camille továbbra is a vízesés alatt ücsörögtek.
Végül azonban Devon feltápászkodott és elindult felém. Letelepedett Amy mellé és együtt javasolták, hogy üljek be melléjük a vízbe. Udvariasan visszautasítottam őket, arra hivatkozva, hogy a házban hagytam a fürdőruhámat. Azonban hozzátettem, hogy nekem már az is tökéletesen megfelel, hogy ott ülhetek és nézhetem, ahogy ők élvezik a vizet.
Amy és Devon vetettek egy gyors pillantást egymásra és elmosolyodtak, majd kinyúltak és megragadták a csuklóimat, hogy berántsanak maguk mellé. Teljesen meglepődtem, bár nem igazán kellett volna. Mindketten vidáman kacagtak, ahogy becsobbantam melléjük. Nem haragudtam rájuk, természetesen, de egy kicsit aggódtam a túrabakancsom miatt. A legjobb párat vettem fel, ami most tejesen átázott... De hát meg kellett fizetnem az árát, hogy az egyetlen férfi lehessek hat gyönyörű nő között.
Röpke vonakodás után viszonoztam fröcsköléseiket. Aztán Pamela mögém osont és a hátamra ugrott. Én azonban nem hagytam, hogy lenyomjon a víz alá.
- Kapjátok el! - kiáltotta Pamela és hamarosan a többiek is megragadták a különböző testrészeimet. Ekkora túlerőnek képtelen voltam ellenállni.
Még egy további óráig maradtunk a vízesésnél, nevetve fröcskölve egymást. A hazafelé vezető út már könnyebb volt, főleg, mivel többnyire lejtőn haladtunk. Meglepődtem, hogy mindenki megelégedett a magunkkal vitt harapnivalókkal és én magam sem voltam éhes. Bár inkább éheztem volna, mint hogy a lányok hiányt szenvedjenek valamiben. Az ő jóllétük sokkal fontosabb volt a sajátomnál.

Amikor visszaértünk a házba, megegyeztünk, hogy hétkor ismét találkozunk a vacsoránál. Emlékeztettem őket, hogy az esti étkezésre mindig ugyanabban az időpontban kerül majd sor. Aztán visszavonultam a saját lakrészembe. Már csak egy hosszú és pihentető fürdőre vágytam. Sok mindenen mentem át az utóbbi huszonnégy órában, és alig vártam a lehetőséget, hogy elernyeszthessem fáradt izmaimat a forró vízben.

Folytatása következik!

2017. május 19., péntek

Esti műszak 2. rész

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Esti műszak 1. rész

****************************************


– Érdekes, én erre még nem gondoltam. De honnan veszed?
– Mit tudtok ti? – A türelmetlen legyintés a világban élő összes férfinek szólt.
– Követni kellene…
– Az annyira gyerekes! Különben is: nem mindegy neked, hogy hol dugják? Ott is csak annyit látnál, hogy bemegy egy ajtón, de a dugást nem, csinálni meg még annyira sem. Felejtsd el!
Krisztián elgondolkodott:
– Azért mégsem mindegy, hogy ki a szomszédunk…
– Na és? Ugyanolyan foglalkozás, mint mondjuk a… – Patrícia hirtelen nem talált egyetlen olyan szakmát sem, amivel összehasonlíthatná. – Mellettünk lakik egy csajszi, akihez néha 4-5 pasi is feljön, de egyáltalán nem zavar.
– Egyszerre?
– Én nem szoktam leskelődni.
– Akkor honnét tudod?
– Áthallatszik a csengetés.
– De azt honnét, hogy pasik?
– Hallom…
– Hangosan élveznek? – hajolt közelebb Krisztián.
– Lökött!
– Mi a baj? Ha nem tudod rendesen elmesélni, muszáj találgatnom. Visongatják a csajt?
– Hagyjál má’!
– Az a szőke csaj?
– Upsz! Te meg honnan a francból veszed, hogy szőke csaj lakik a szomszédban?
– Találgattam. Nem szőke?
– Haha! Szóval már kinézted magadnak… Kukkolod az ablakon? Megkérdezzem, hogy tud-e fogadni két pasi között egy kisfiút?
– Nem kicsi!
– Miről beszélsz?
– Megmutassam?
Mindketten zavarba jöttek.
– Váltsunk témát – szólalt meg néhány másodpercnyi szünet után Patrícia –, mert nagyon beindulsz itt nekem!
– Baj? – hajtotta le a fejét Krisztián, és alulról nézett a lányra.
– Engem nem zavar, de mit csinálsz?
– Segíthetnél.

– Azt várhatod!... De hogyan?
Ismét hallgatás vette körül őket.

Ezúttal a fiú törte meg a csendet:

– Olyan is van, hogy egyszerre többen jönnek… ahhoz a csajhoz? – Furcsán kiszáradt a torka és a szája, nehezen formázta a hangokat.

– Ja, te még a kurváknál tartasz? – hördült fel Patrícia.

– Csak miattad…

– Megmagyaráznád azonnal, vagy itt hagyjalak?

– Várj! Ha jobban felhúzol, könnyebb dolgod lesz.

– Haha! Azt hiszed, hogy akarok tőled valamit?

– Azt mondtad, hogy segítesz…

– Meggondoltam. – A lány gyorsan szétnézett. A parkban rajtuk kívül és Bogárkán kívül senki sem tartózkodott. – Rázd ki magadnak, ha akarod! – Elfordult, jelezve, hogy látni se kívánja. – Rázd ki, és gondolj közben a kurvákra!

– De nem érdekelnek! – erőlködött Krisztián.

– Ne hazudj, azokat meg lehet dugni!

– Kinek kellenek? Többet ér a te kezed, mint az ő…

– Ne puncsolj nekem! – Patrícia enyhülni látszott, de tekintetét makacsul előreszegezte. – Közben meg a kurvákra gondolnál.

A következő 2 percben nem derült ki, hogy Krisztián kikre gondolna, mert egy hirtelen felbukkanó másik kutya kezdte szagolgatni a környező fákat, mire Bogárka éktelen csaholással próbálta elriasztani. Patrícia rutinosan rápattintotta a pórázt, és addig tartotta szorosan a kedvencét, amíg az idegen eb gazdája elő nem került, és együtt tovaporoszkáltak.

– Na, mi lett? Elmúlt a kangörcs? – incselkedett a lány. – Vagy elmentél a gatyába’?

– Rád várok… – A fiú elvette az öléből a takarásnak használt kezét, hadd lássa Patrícia a meredező bizonyítékot. Még az is megfordult a fejében, hogy előkapja.

– Hát, ha addig vársz, amíg kirázom, akkor jelentsd be rekordkísérletnek, mint a leghosszabb ideig álló farkat! Haha! Vagy menj a fa mögé, és intézd el magadnak, majd szólok, ha jön valaki.

Krisztián engedelmesen felállt, s úgy fordult, hogy a lány még tisztábban láthassa a kemény falloszt, ha csak nadrágon keresztül is. Aztán elindult egy közeli fa irányába, azzal a feltett szándékkal, hogy nem fog mögé bújni, sőt nem is fog hátat fordítani Patríciának…

A kutya a nyomában lihegett.

– Gyere vissza, Bogárka! – nevetett a lány. – Nehogy felcsináljon ez a hibbant pasi! – Szaladt a kiskutya után, majd határozott kézmozdulattal a padhoz parancsolta.

A fiú, kihasználva a kínálkozó lehetőséget, térdig letolta a nadrágját és az alsóját, mire a lány visszafordult felé.

Patrícia elcsodálkozott:

– Milyen naaagy!

Annyira őszinte és ártatlan arckifejezéssel nézte a szabadon feszülő falloszt, hogy Krisztián már kíváncsi és finom érintését várta.

– És ha erre jön valaki? – súgta izgatottan a lány.

– Siessünk! – fogta meg a fiú a bizonytalanul mozduló kezet, és a vékony, hosszú ujjakat rákulcsolta a farkára.

– Figyelj!

Dehogy figyelt! Krisztián tekintete végigkövette a göcsörtös fa törzsét, a kócos ágait, majd az eget nézte.

– Szólj, ha jön valaki! – figyelmeztette a lány. – Nem arról fog…

– Jön… – nyögte a fiú, és a fa törzsére spriccelt.

Folytatása következik!

2017. május 17., szerda

Versus VI. rész 3. fejezet

Előzmény: Versus I. rész
Közvetlen előzmény: Versus VI. rész 2. fejezet

Írta: MELD9003
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. augusztus 12.

**************************************************************************


A közönség hangosan tapsolt, ahogy Sarah a szőnyeghez sétált, Ninával az oldalán. Amikor oda ért, észrevette, hogy a szőnyeg épp úgy néz ki és olyan a tapintása is, mint annak, ami Saskia irodájában volt. Különös módon az idegessége szinte teljesen elmúlt a kis csipkelődés óta Bronwynnal.
Azt hiszem, ez az újonc mutat majd neked egyet s mást, kis kelta barátom – mosolygott magában, miközben levette a köntösét és átadta azt Ninának.
- Köszönöm. Sok sikert, kisasszony – mosolygott a szobalány és lesietett a szőnyegről.
A szőke lány is megköszönte, majd körbe pillantott a küzdőteret övező asztalokon és megtalálta a Saskia mellett ücsörgő Wendy-t, akinek már ott is pihent egy teli pohár a kezében. A nagyobb lány rákacsintott és eltátogta neki, hogy „Szeretlek, bébi”, mire Sarah visszamosolygott rá és kacsintott.
- Oké. Lányok, mindenki figyeljen rám! - csendült fel Jacqueline határozott hangja, ahogy fekete farmerében és bakancsában előlépve a szőnyeg közepére hívta őket. - Rendben. Akkor gyorsan vegyük át a szabályokat!Ez az én szőnyegem, úgyhogy mindent pontosan úgy csináltok, ahogy a csinos kis fejetekbe verem, vagy szétrúgom a seggeteket, világos? Akkor most letérdelni!
A két lány letérdelt egymással szemben, mélyen a másik szemébe fúrva a tekintetét.
- Oké. Gyerünk! - vakkantotta Jacqueline.
- Hallottad. Gyerünk, Sarah! Mozgás! - ingerelte Bronwyn.
Sarah fújt egyet, majd mozgása lendült, Bronwyn pedig talpra emelkedett, hogy fogadja. Ahogy a testük egymásnak feszült, a szőkeség elengedett egy nyögést az ütközés hatásaként.
- Ó, nem hiszem azt – suttogta a walesi lány és a hátára lökte Sarah-t, megmarkolva a jobb mellét.
- Ó... a fenébe! - nyögött fel a szőke lány és megpróbálta lerúgni magáról az ellenfelét, de elvétette.
- Ennél gyorsabbnak kell lenned – nevetett az ellenfele, kitérve az útból.
- Akkor jó – mosolygott Sarah és megragadta a másik fejét, hogy lerántsa a szőnyegre. Miközben Bronwyn megpróbált kiszabadulni, szőke ellenfele már rá is vetette magát és megrántotta a másik tangáját, hogy az mélyen a lány farpofái közé vágjon.
- Ááá... A fenébe!
- Nem tetszik, drágám? Vegyem le inkább neked?
Mielőtt a vörös lány reagálhatott volna, Sarah egy mozdulattal lerántotta a lila ruhadarabot és félrehajította. Aztán a hátára fordította az ellenfelét és a combjai közé lökte a kezét, ujjaival kitapintva a csiklóját.
- Ó, ne... ne...! - zihált Bronwyn.
- Ó, igen. Tetszik, nemde? - vigyorgott a szőkeség, tovább mozgatva ujjait.
- Ne... ne...
- De igen, Bronwyn. Hajrá! Gyerünk csak! - mélyesztette bele mutatóujját Sarah ellenfele vágatába.
Wendy csak ült a helyén és megbabonázva figyelte, ahogy a szeretője felülkerekedik az ellenfelén. Érezte, hogy az ágyéka kezd nedvesedni a walesi lány nyögéseitől, miközben az kétségbeesetten próbált kiszabadulni Sarah szorításából.
- Ez az, bébi. Elkaptad – suttogta élvezettel teli hangon.
- Ó... ne...! A pokolba! - sikoltozott Bronwyn, ahogy Sarah még mélyebbre tolta belé az ujját.
- Gyerünk csak! Mutasd meg, mit tudsz!
Bronwyn tovább zihált, majd a teste megfeszült, ahogy rátört az orgazmus, szemei pedig elkerekedtek, ahogy felpillantott a rá vigyorgó szőkeségre. Amikor az érzés végül elmúlt, teste kimerülten ernyedt el a padlón.
- Pont Miss Lawtonnak. Az állás 1:0 – jelentette be Jacqueline.
- Ez az! Szép menet volt, bébi! - lelkendezett Wendy, szarkasztikusan Saskiára vigyorogva.
A közönség hangosan tapsolt. Szemmel láthatóan meglepte őket, hogy Sarah máris megszerezte a vezetést. A szőke lány a sarokban ácsorgott, miközben várta, hogy Bronwyn magához térjen.
Pár pillanat múlva a walesi lány talpra állt és rá pillantott. Babaszerű arca tébolyult kifejezésbe merevedett, légzése pedig egyre nehézkesebbé vált. Hevesen sietett vissza a szőnyeg közepére és letérdelt Jacqueline elé, várva, hogy a szőke lány csatlakozzon hozzá.
Sarah elmosolyodott és szembe térdelt dühös kis ellenfelével.
- Te rohadt kis marhatöcskölő! - szűrte a fogai között a walesi lány. - Szerencséd volt. Most már viszont hamarosan kegyelemért fogsz sikoltozni.
- Azt majd meglátjuk, nem igaz? - válaszolta Sarah mosolyogva.
Ez olyan volt Bronwyn számára, akár a vörös posztó a bikának. A walesi lány rávetette magát és leteperte, leverve a szemüvegét. Jacqueline lépett közbe, szétválasztva őket. A jelet azonban hamar megadta és a dühödt kis kelta ismét rávetette magát Sarah-ra, egy gyors mozdulattal letépve a bikini alsóját, feltárva a szőke lány apró pihék borította meztelen ágyékát.
- Ó, milyen édes! - vigyorgott, miközben szétfeszítette Sarah combjait és vehemensen dörzsölni kezdte a csiklóját. - Lássuk, milyen jó is vagy valójában!
- Egek... te rohadt ki...
- Ó, igen! Látom, hogy tetszik.
Bronwyn többi ujjával ellenfele bejáratát kezdte dörzsölni, hangos nyögéseket csalva elő belőle. Sarah kapálózott, ahogy próbált kiszabadulni, de ellenfele túl erősen tartotta.
- Egek... A fenébe is...! Ne... ne...!
- Lássuk csak, meddig jutunk! - suttogta Bronwyn vigyorogva és belé tolta egy ujját, miközben hüvelykujjával tovább izgatta Sarah csiklóját.
A szőke lány tovább vergődött és nyöszörgött.
- Most már nem vagy olyan magabiztos, nemde? - vigyorgott a vörös hajú lány. - Gyerünk! Sikolts csak!
- Nem... nem... Nem adom fel...
- Mégis minek ez az akaratosság? Nem maradt már semmid, újonc.
A kis szőkeség nem válaszolt, csak hangosan felsikoltott, amikor felért a csúcsra, telefröcskölve nedveivel a szőnyeget.
Bronwyn vigyorogva közelebb hajolt, lenyalta az ujjára ragadt nedveket, majd nyomott egy csókot Sarah ajkaira.
- Siess, hogy befejezhessük ezt az egyészet! - motyogta, majd felállt, fogadva a közönség tapsviharát.
- Pont Miss Evansnek. Az állás 1:1.
Sarah óráknak tűnő ideig hevert mozdulatlanul.
Egek! Ez erős volt – gondolta.
- Ó! Ez egy kicsit sok volt neki – vigyorgott Saskia Wendy-re.
- Egy pillanat és minden rendben lesz. Neked jobban kellene tudnod ezt, mint bárkinek – vágott vissza a lány vehemensen.
- Touché – sóhajtott Saskia és beleivott az italába, majd észrevette, hogy Patricia rá mosolyog.
Sarah hamarosan magához tért és szembetérdelt feszülten várakozó ellenfelével.
- Itt az idő, hogy befejezzük – hörögte.
Amikor megkapták a jelet, Sarah megragadta az ellenfelét. Egyik karját a dereka köré fonta, másikkal pedig megragadta a tarkóját. Bronwyn torkára nyomta a nyelvét, amire az önkéntelenül is ugyanúgy válaszolt. Aztán a két lány félre billent és megkezdődött a birkózás, hogy valaki a hátára fektesse a másikat.
Előre-hátra hemperegtek, úgy tépve egymást, mint a vadmacskák. Aztán Bronwyn hirtelen ellökte Sarah-t, aki pont a hátára érkezett. Meglátva a lehetőséget, a walesi lány szétfeszítette ellenfele combjait és közéjük helyezkedett, dörzsölni kezdve vágatát és csiklóját.
- Ó... ne...! Ne megint!
- De igen, Sarah. Gyerünk! Küzdj csak!
A szőke lány összeszorította a fogait és igyekezett ellenállni a benne gyülemlő feszültségnek. Megragadta Bronwyn csuklóját és közelebb rántotta őt, majd igyekezett minden erejével ellökni.
- Ez az, újonc...! Gyerünk...! Te is tudod, hogy... már közel vagy – zihálta Bronwyn. Izzadtságcseppek csillogtak mindenhol a testén.
Sarah látta, hogy ellenfele egyre nehézkesebben zihál, és elég is volt egy újabb lökés, hogy eltávolítsa őt magáról, a hátára teremtve a szőnyegen.
- Ó, ne...! Ne! - nyögte a kelta lány, ahogy a szőkeség fölébe kerekedett.
- Kifáradtunk, kifáradtunk? - cukkolta Sarah tehetetlen ellenfelét.
Bronwyn hevesen kapálózott, ahogy szőkeség belé hatolt és igyekezett ellenállni a benne zajló folyamatoknak. Vonaglott a szőnyegen és hangosan zihált, míg végül az orgazmus le nem taglózta.
Mielőtt felállt volna, hogy engedje elernyedni, Sarah még sebtében szájon csókolta őt és elvigyorodott.
- Pont Miss Lawtonnak, aki vezet 2:1-re. Három perc és kilenc másodperc maradt hátra.
Wendy a csodálattól elkerekedett szemekkel figyelt. Látta már a szeretőjét küzdeni korábban is, de ez most más volt. Ez most igazi, megfontolt, taktikus harc volt.
A walesi lány még mindig a padlón hevert, kezeit az arcára szorítva. Sarah már a szőnyeg közepén térdelt és várta, hogy magához térjen.
- Lenyűgöző – jegyezte meg Patricia Saskia felé fordulva.
- Mondtam neked, hogy van ilyen jó, nemde? - válaszolta a másik nő. - Csak annyit kell tennünk, hogy kicsit felrázzuk a dolgokat. Ki tudja, hol lehet a határ?
- Hmm. Talán majd egyszer meglátjuk.
Bronwyn ismét talpra küzdötte magát és a szőnyeg közepére térdelt, hogy szembenézzen ellenfelével.
Jacqueline letérdelt mellé.
- Biztos vagy benne, hogy folytatni akarod?
- Igen. Szó sem lehet róla, hogy ez az újonc legyőzzön – hörögte, tekintetével Sarah-t méregetve.
- Oké. Akkor gyerünk!
Mielőtt Bronwyn bármit is tehetett volna, Sarah előre lendült és a hátára lökte őt, szétnyomva a lábait és nyelvét mélyen a kelta lány vágatába mélyesztette. A vöröske felnyögött és a szemei elkerekedtek, ahogy a szőkeség ajkai közé vette a csiklóját.
Sarah erősen tartotta őt, ahogy ellenfele vonaglott és nyöszörögve igyekezett kiszabadulni. Nem mintha sok esélye lett volna rá. A walesi lány immáron teljesen összeomlott. Sarah úgy játszott vele, ahogy csak akart, míg végül ismét fel nem juttatta a csúcsra.
Saskia izgatott tekintettel pillantott Wendy-re.
- Csinált már ilyet korábban is? - kérdezte.
- Ó, igen – bólogatott a lány és lehunyt szemmel mosolygott. - Sokszor.
Bronwyn zihálása betöltötte a termet, míg végül az orgazmus el nem árasztotta a testét és nedveivel telespriccelte Sarah arcát.
A szőke lány előre hajolt és mélyen ellenfele szájába tolta a nyelvét, miközben megcsókolta. A kis vöröske teljesen kimerülten terült el a szőnyegen.
- Feladom... Nyertél – zihálta, alig bírva már nyitva tartani a szemét.
- Pont Miss Lawtonnak. Miss Evans feladta. Miss Lawton nyert 3:1-re – harsogta Jacqueline.
A közönség hangos ovációban tört ki. Sarah körbepillantott. A többség a talpán állt. Tudta, hogy kevesen adtak neki bármi esélyt is, hogy legyőzi Bronwynt. Ő pedig most, még mindig kissé idegesen, de a tapasztalatok mámorától elkábulva mosolygott és gyorsan odasietett Wendy-hez, hogy átölelje őt.
- Szép volt, bébi. Tudtam, hogy megcsinálod – suttogta a nagyobb lány.
- Menjünk fel a szobába egy italra...! Vagy hétre! - nevetett a szőkeség.
Amikor visszafordult a szőnyeg felé, látta, hogy Bronwynt talpra segítik és Michelle feltámogatja a szobájába. Egy része nem tudta megállni, hogy együtt érezzen a lánnyal. Látszott, hogy teljesen összeroskadt.
- Gratulálok, Sarah. Ez volt a leglenyűgözőbb debütálás, amit valaha láttam – lépett oda hozzá Patricia, hogy megrázza a kezét. - Nina átadja majd neked a nyereményed hamarosan a szobádban.
- Ööö... köszönöm, Patricia.
- Nos, én is gratulálok, Sarah – mosolygott rá Saskia. - Élvezd az este hátralevő részét!

- Ne aggódj, Saskia! Úgy lesz – nevetett Wendy, miközen Sarah felvette a köntösét és visszaindultak a szobájuk felé.

Folytatása következik!

Vége a VI. résznek!

2017. május 15., hétfő

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]