A kétség magjai

Megjegyzés: A történet a szerző Egymásra találás és Vágyakozó szívek című történetének folytatása, bár annak ismerete nélkül is élvezhető.

Írta: HulaHoop444

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének ideje: 2012. február 13.

********************************************************************

            Bementem a Miss Murphy’s-be és ott találtam Penny-t… Megint. A pult előtt állt és Melissával beszélgetett, olyan édesen viselkedve és a szempilláit rebegtetve. Épp harsányan nevetett valamin, amit Melissa mondott, majd a kezét barátnőm vállára tette. A fenébe is, ebből elég!

– Hello, Melissa! – kiáltottam fel hangosan, hozzájuk sietve.

– Hali, Rachel! – nézett rám Melissa, és eltolta magától a bizalmaskodó kezet. – Kérsz egy kávét?

– Persze – bólintottam, és a szemem sarkából Miss Flirty McFlirt-et[1] figyeltem.

Melissa a kávégép felé fordult, miközben én végigmértem Penny-t. Igencsak vonzó nő volt. Fényes szőke haját csinos lófarokba fogta, a szemei mogyoróbarnák voltak, és csak egy zöld nyári ruhát viselt. Egy igazi germán szépség volt.

– Biztos te vagy Rachel, Melissa egyetemi legjobb barátja.

– Igen. Én is emlékszem rád. Penny, ugye?

– Az volnék.

– Sokat jártál erre ezen a héten. Sokat láttalak Melissával.

– Miért érdekel? – vonta össze a szemöldökét. – Nem a csajod, hogy közöd legyen hozzá.

– Az igazat megvallva, a csajom.

– Melissa sosem említette, hogy együtt járnátok.

Mi a fenéért nem mondta el?

            A pokolba is! Megint itt vannak a Barbie-babák. Vagy legalábbis az egyik. És a levegő szinte forrt, úgy flörtölt Melissával. Csak a vak nem vette észre.

– Nagyon elegáns vagy – pillantott végig Penny szürke nadrágkosztümömön és a hozzá illő magas sarkúmon. – Mivel foglalkozol?

– Ügyvéd vagyok.

– Az eléd sok melót jelenthet.

– Így is van. De megéri.

– Vajon emellett mennyi időt tudsz Melissával tölteni?

– Az igazat megvallva, elég sokat. Együtt élünk, és majd minden nap eljövök ide is.

– Remélem is, ha egyszer késő estig itt gürcöl. Nem tudom, mennyire illetek össze. Nincs bennetek túl sok közös. Ő cukrász, te pedig ügyvéd vagy. Még a sminketeket sem tudjátok megosztani.

– És annak mi köze van bármihez is? – vontam össze a szemöldökömet.

– Ó!... Tudtam, hogy mindig is ki akarta próbálni a csoki ízét.

– Parancsolsz? – nyögtem.

– Csak tudni akarta, milyen egy színes bőrű nővel. Bár, saját tapasztalatom szerint, a dolog egy idő után kissé unalmas lehet. Izgalmas lehet más rasszbelivel járni, egy ideig. De vajon meddig tart, amíg elmúlik az egzotikum varázsa?

– Már több mint egy éve együtt vagyunk – morogtam. – És én is ember vagyok, nem csak valami egzotikum.

Kipislogtam a könnyeimet, igyekezve megakadályozni, hogy elsírjam magam. Néhány kíváncsiskodó vendég is felém fordult.

– Valami baj van? – mordultam rájuk, mire páran zsörtölődve ismét elfordultak.

Penny tett egy lépést felém, és egészen közel tolta az arcát az enyémhez, hogy halk, maró hangon folytassa: – Mégis mikor szeretkeztetek utoljára?

Annyira meglepett a kérdés, hogy hirtelen nem is tudtam válaszolni.

– Egyből gondoltam – gúnyolódott Penny.

– Itt a kávé, Rach – tért vissza Melissa egy pohárral a kedvenc kávémból és egy nagy süteménnyel. Tekintete ide-oda ugrált köztem és Penny között, aki még azelőtt visszalépett, hogy Melissa észrevehette volna. – Mi folyik itt?

Nem tűnt fel, mennyit jár Penny errefelé a héten? – buggyant ki a haragom.

– Most tért vissza a városba. Csak beszélgettünk kicsit – magyarázkodott Melissa.

– Hát amikor beléptem, épp azon volt, hogy rád másszon. Miért nem beszéltél neki kettőnkről?

– Akartam, csak… – habozott Melissa.

– Akkor még egyszer megkérdezem. Miért nem beszéltél neki rólunk?

Melissa nem válaszolt.

– Tudod mit? Talán jobb is, ha most megyek. Hagylak titeket „beszélgetni” egy kicsit – hagytam el a bolthelyiséget. Cipőm sarka hangosan kopogott a padlón.

Rosie Huntington-Whiteley alias Melissa Murphy

***

            Amikor aznap este haza értem, a nappali sarkába hajítottam a táskámat, majd a hálószobába mentem és a franciaágyra vetettem magam egy nagy sóhaj kíséretében. Az utóbbi hónap nagyon megviselt. Kaptam egy saját ügyet, ami minden időmet lekötötte. Emellett az esküvői szezon is javában tartott, így Melissa is nagyon elfoglalt volt. Szinte futószalagon kellett gyártania az esküvői tortákat, úgy, hogy minden részlet tökéletes legyen. Amikor haza értünk, csak elnyújtóztunk az ágyon, és már arra is alig maradt energiánk, hogy vacsorát főzzünk.

            Lerúgtam a magas sarkúimat, és megkönnyebbülten felsóhajtottam. Miután megmasszíroztam a lábfejemet, nadrágkosztümömet egy fekete sortra és Melissa „Kiss Me I’m Irish”[2]-feliratú pólójára cseréltem.

            Halk zörejeket hallottam a fürdőszoba felől, annak jeleként, hogy Melissa épp befejezte a munka utáni zuhanyát. Majd minden nap lezuhanyozott munka után, kivéve, ha teljesen lefáradt, akárcsak az első évfordulónkon. Aznap a kanapén találtam rá, csupa lisztesen, teljesen kimerülve. Hosszú vörös haja kócosan keretezte ovális arcát. Olyan szép volt és békés. Egy pillanatig csak figyeltem, ahogy alszik, mielőtt felébresztettem volna. Ettünk egy jót, aztán az egész éjszakát együtt töltöttük az ágyban, szenvedélyesen ölelve egymást.

            Az évfordulónk után viszont lassan kezdtünk eltávolodni egymástól. Vagy én dőltem ki, vagy ő, mielőtt a másik a megfelelő hangulatba került volna. Melissa pedig sok hétvégén is dolgozott, így akkor is bajos volt elkapni egy gyors menetre, nem hogy egy szenvedélyes együttlétre.

            Betámolyogtam a konyhába, szereztem magamnak egy flakon vizet a hűtőből, és a pultnak dőltem. Csendben kortyolgattam a vizet pár percig, mielőtt Melissa beviharzott volna a konyhába.

– Rachel! – kezdte, frusztrált éllel a hangjában. – A szoba közepén hagytad a cipőd. Majdnem hasra estem benne. Ez már vagy a századik eset. Hányszor kérjelek még meg, hogy pakold el azt a rohadt cipőt?

– Sajnálom – morogtam. – Nehéz napom volt, a lábaim pedig majd leszakadnak, úgyhogy csak meg akartam szabadulni tőlük.

– Feltörte a lábad?

Bólintottam.

– Akkor mi a francnak vetted fel?

– A ruhám része.

– Amúgy meg, mi volt az ma a pékségben? Akkora jelenetet rendeztél, hogy már én szégyelltem magam.

– Az exed teljesen rád mászott, te pedig nem tettél ellene semmit.

– De igenis tettem.

– Amikor láttad, hogy felétek tartok.

– Igen, de…

– Miért hagyod ezt neki? – tettem le a flakont és karba fontam a kezeimet.

– Csak beszélgettünk. Penny nagyon ragaszkodó típus.

A szemeimet forgattam.

– Azt látom. De nem csak erről van szó. Amikor elmentél kávéért, Penny lerohant a kérdéseivel, aztán…

Vettem egy nagy levegőt, és beharaptam az alsó ajkamat.

– Mi történt? – kérdezte Melissa, most már lágyabb hangon.

– Nagyjából a képembe dörgölte, hogy mi nem illünk össze, mert különböző területeken mozgunk, és más rasszból származunk. Hogy te csak egy kis csokis mókára vágytál.

– Hogy? Tényleg? – háborodott fel Melissa.

– Igen – fulladt el a hangom.

– Ezért lettél olyan dühös? – simogatta meg az arcom.

– Igen. Utoljára pedig azt kérdezte, mikor szeretkeztünk utoljára.

– Micsoda képmutató, rasszista ribanc! Tudod mit? Miután elmentél, megpróbált megcsókolni.

– Sejtettem, hogy be akar jutni a bugyidba – szorítottam ökölbe a kezem, majd megráztam a fejem. – Mit csináltál?

– Kirúgtam azt a szajhát a boltomból, és megmondtam neki, hogy ne is jöjjön vissza. – Melissa akcentusa még jobban előjött most, hogy felidegesítette magát.

– Úgy tűnt, élvezed a figyelmet. Csak nevetgéltetek, és olyan… jól néztetek ki együtt.

Elfordultam tőle és lehuppantam a kanapéra a nappaliban. Ő utánam szaladt és mellém telepedett.

– Így volt. Bevallom. Te már alig figyelsz rám.

– Szóval másnál keresed a figyelmet.

– Álljunk meg egy percre! Figyelj! – Megfogta és megszorította a kezem. – Amikor a számra nyomta az övét, a te hangodat hallottam a fejemben, ahogy kiabálod, hogy „Ó, a pokolba is! Ezt ne!”.

Mindketten felnevettünk, én pedig a vállára hajtottam a fejem.

– Erre gondoltam, amikor megláttalak vele.

– Tudod, hogy a bőrszín nekem semmit nem számít, Rachel. Felejtsd el, mit mondott az a szöszi szardarab! Veled vagyok és nem vele. Jók voltunk együtt, de ez már a múlt. Penny a múltam és te vagy a jövőm.

Szorosan átöleltük egymást, ő pedig a homlokomnak döntötte a sajátját.

– Sajnálom, hogy jelenetet rendeztem – simogattam a hátát.

– Én pedig sajnálom, hogy egy ideje már nem figyeltem rád – mondta Melissa.

– Mindketten túlságosan is elfoglalta voltunk a napokban.

– Ne szépítsd! Halálra dolgoztuk magunkat.

Csábos suttogásra halkítottam a hangomat.

– Van pár ötletem, hogy tegyük ezt helyre.

Félresöpörtem a haját a nyakáról és a bőrét kezdtem puszilgatni. Felsóhajtott az élvezettől, és lassan mosoly terült szét az arcán.

– Ez csikiz – kuncogott, miközben tovább kényeztettem a nyakát.

Orrom az arcához dörzsöltem, majd azokba a szikrázó, zöld szemekbe néztem, és előre hajoltam, hogy megcsókoljam. Ajkai édesek voltak és puhák, vanília illata pedig betöltötte az orromat. Nyakam köré fonta a karjait, én pedig megragadtam a derekát és még hevesebben csókoltam. Melissa az ölembe kúszott, és ágyékát a belső combomhoz dörzsölte.

– Folytassuk az ágyban? – kérdeztem meg végül, gyengéden simogatva a haját.

– Nem hiszem, hogy kibírnám az ágyig. Tégy a magadévá itt helyben! Most – húzta végig ujjait a gerincem mentén.

– Mit szeretnél, mit tegyek? – harapdáltam a fülcimpáját.

– Nyalj ki! – könyörgött. Ajkaimhoz préselte az övéit és megmarkolta a fenekemet. A szájába nyögtem, miközben lehámoztam róla a köntösét és elhajítottam azt. Most már teljesen meztelen volt, ahogy elnyúlt a kanapén. Hihetetlenül vadító látvány volt.

Gyorsan megszabadultam én is a ruháimtól, és fölé hajoltam. Megragadtam a melleit, és élveztem kemény bimbóinak érintését.

– Ne… érj… hozzájuk!

Jobb melle köré fontam az ajkaimat és szívogatni kezdtem.

– Ó! Igen! Ezt imádom! – zihálta. – Mindig tudod, mi kell nekem.

Felpillantottam, hogy rámosolyogjak, majd ismét csókolgatni, szívogatni és nyalogatni kezdtem azokat a gyönyörű halmokat, áttérve a másikra is. Aztán ajkaim lejjebb indultak a testén. Csókokkal hintettem be a hasát, körbenyalva a köldökét.

            Ujjaimat belső combjába mélyesztettem, minek hatására tenyeremen forró nedve csordogált végig.

– Valaki itt nagyon felizgult.

– Te tehetsz róla. Most csupa ragacs lettem tőled.

– Szeretnéd, ha feltakarítanám?

– Igen… Használd a nyelvedet!

Boldogan engedelmeskedtem, a térdemre ereszkedve előtte. Felült, széttárta a combjait és lebámult rám, szikrázó vággyal a szemében. A combjai közé hajoltam, és nyelvemmel a csiklójára csaptam, mire ő felsikkantott.

– Ne játszadozz már! Vágj bele!

Felkacagtam, majd fel-le mozgattam nyelvemet szeméremajkai között. Majd mélyen velé hatoltam, mire ő megmarkolta a hajam és gyengéden vezetett.

– Igen! – sikoltotta. – Ez az! Jó kislány!

Felemeltem a fejem, hogy egy kis levegőhöz jussak, majd lepillantottam lüktető szemérmére.

– Ilyen közel jársz? – kérdeztem.

Ő csak bólintott.

– Folytasd!

Hevesen megcsókolt, majd megfogta a kezem és az ágyékához húzta, én pedig belé toltam két ujjamat, miközben tovább szopogattam a csiklóját.

            Melissa megállás nélkül nyögött, én pedig éreztem, hogy mindjárt eléri a csúcsot. Teste hirtelen megfeszült, torkából pedig mélyről jövő nyögés tört fel.

– Váó! – zihálta végül. – Ez… ez egyszerűen… váó! – túrt a hajamba.

– Teljesen leizzadtam – ültem fel és megtöröltem a homlokomat.

– Azt hiszed, kész vagy? Várj csak, amíg én végzek veled! – vigyorgott, aztán felállt, és a hasamra fektetett.

– Térdre!

Megcsókolta a szám, majd a nyakam, a füleimet, a vállaimat, majd végig a hátamat. Ez alatt forró kezei végig a melleimet kényeztették.

            Ahogy zihálásom gyorsult, megragadta farpofáimat, és az ánuszomat kezdte izgatni a nyelvével. A fejem egy párnába temettem, miközben hangosan nyögtem. Majd testem elernyedt, és élveztem a kényeztetését. Hamarosan áttért a csiklóm és szeméremajkaim izgatására.

– Nyalj ki! – ziháltam, ő pedig engedelmeskedett.

Hangosan nyögtem, ahogy nyelve ki-be mozgott, majd felváltotta azt az ujjaival, miközben a fenekem is izgatta. Éreztem, hogy izmaim kezdenek megfeszülni.

– Ez az. Jó kislány – morogta Melissa.

Szorosan lehunytam a szemeimet és belesikoltottam a párnába, ahogy rám tört a gyönyör. Melissa mellém heveredett a kanapén és átölelt.

– Jól vagy? – csókolta meg az arcomat.

– Csodásan.

– Tényleg attól féltél, hogy elhagylak Penny-ért?

– Megijedtem, az szent igaz.

– Azt hittem, több az önbizalmad, asszony.

– Nos, elég helyes…

– Akárcsak te. És én szeretlek. Őszintén és szívből szeretlek. Penny-t csak kívántam annak idején. És tudod mit mondanak. Ha egyszer megkaptál egy feketét…

– Sosem fordulsz vissza.[3]

Mindketten hangosan felnevettünk, a kétségeim pedig tovaszálltak.

– Szeretnél csatlakozni hozzám a zuhany alatt? – ajánlottam fel.

– Jól hangzik.

Feltápászkodtunk és kézen fogva indultunk a fürdőszoba felé.

– Ez egy hosszú éjszakának ígérkezik – vigyorogtam, miközben becsuktam az ajtót.

******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.

---

[1] Szójáték. A „flirt” flörtöt jelent, a „flirty” pedig a jelzős szerkezete, tehát mondjuk „flörtölő(s)”.

[2] Kiss Me I’m Irish: Csókolj meg, ír vagyok!

[3] Angolul egyfajta szójáték „Once you go black, you never go back”-formában.