2014. október 30., csütörtök

Vakáción a szomszédlány

Írta: Marokfegyver

Már régen elfelejtette, hogy milyen, mert annyi lány jön-megy a világban, és közülük, ha egy elkeveredik, rövid idő után újak lépnek a helyébe. Elek szerint, ha valakit elsodort a szél, annak majd megörülnek valahol másutt, de búsulni kár lenne utána.
Pálma – amikor utoljára látta – karcsú és nyúlánk volt, ahogy az illik is a név viselőjéhez. „Nincs sok árnyéka, de hosszú” – mondta rá Elek apja, de annyi szeretettel, hogy nem lehetett érte megharagudni. Mert mindenki szerette a szomszédlányt, és amikor az váratlanul bejelentette, hogy kihasználja egy távoli rokon ajánlatát, és Skóciában fejezi be a középiskolát, többen úgy elsiratták, mintha sosem jönne vissza.
Annyi minden történt azóta! – Elek a tükörképét nézegetve próbálta visszanézni akkori önmagát, és a 2 éve nem látott lányt. – Még magasabb lett és még vékonyabb…
Ő is nőtt, már nem utolsó előtti a tornasorban. Mindenkire lefelé nézhet, és hetente egyszer – titokban – borotválkozik.
Pálma arcát képtelen felidézni, de megismerné az utcán, vagy akár egy stadion lelátóján is. Hangját sem hallja már régóta, ha becsukja a szemét, de az illata…! Amikor a lány haját az ő arcába tekerte a szél, az maga volt a mennyország.

Az ablaknál állt, és az utcát bámulta. Késik a repülő?
Tavaly hiába várta, félreérthetett valamit, mert Pálma Skóciából egyenesen New Yorkba repült, ott töltötte a vakációt. Talán éppen akkor távolodott az ellenkező irányba, amikor Elek percenként rátapadt az ablakra.
Most jönnie kell!
Pálma szüleinek persze könnyebb, hiszen 2-3 hónaponként meglátogatták a lányt.
Most végre jönnie kell!
Eleredt az eső. Csillogósra mosta az esti utcát, amikor motorcsónakként, vizet hasítva bekanyarodott az autó. Olyan közel állt a bejárathoz, amennyire csak lehetett, s ahová Elek nem láthatott le a csukott ablakon. Csapódtak az ajtók. Megérkezett Pálma.
Egymással szemben ültek az erkély színes, műanyagfoteljain, ahogy régen is. A délelőtti napfény még árnyékot vetett a ház innenső oldalára, de az utca túloldalán kacéran csillogtatta az ablakokat.
Pálmára alig lehetett ráismerni. A nyurga, vékony ropi-lányból nővé vált, és Elek az első percben bevallotta magának, hogy tévedett: Nem fedezte volna fel a lányt sem az utcán, sem a tömött stadionban, de talán még az erkélyen sem ismerte volna fel, ha Pálma szülei nem mondják:
Ott találod az erkélyen, menj csak bátran!
Szerencsére ott az egyetlen lányból nem kellett kiválasztani, ám elég bizonytalanul köszönt rá. Pálma felnézett az a/4-es papírok közül, felállt, és mosolyogva Elek karjaiba vetette magát.
Aztán mesélt hosszasan, és ha valamelyikük kinyújtja a lábát, összeértek volna az apró erkélyen. Iskola, város, sok idegenül csengő név: a barátok.
Elek csak bámulta, a szavak eljutottak a tudatáig, de nem mindent rakott össze. Nem értette, hogy mennyiben érintheti őt, hogy valami „Jájon” vagy hasonló nevű megtanult 20 magyar szót, vagy „Sivon” leöntötte magát teával… de hallgatta a mondatok dallamát, és csak nézte és nézte Pálmát. A lányon minden több lett, mint régen: a haja hosszabb, a szája enyhén duzzadt, a mellei kitöltötték – majdnem szétfeszítették – az egyszerű pólót… az egész lány megtelt élettel. Ahogy felhúzta a lábait – már nem a hosszú, bőrrel bevont csontokat,– s teljes hosszukban megmutatta azokat, a színes bikini alsón keresztül kirajzolódott a punci vonala.
Emlékszel, amikor ugyanitt ültünk? – vágott közbe Elek egy mondat közepén.
Mindig ugyanitt ültünk.
Ugyanígy, felhúztad a lábad…
Te meg folyton a bugyimat bámultad! Jé, mint most is. – Pálma előre hajolt, és fellibbentette a pólóját. – Megnéztem akkor is, hogy van-e rajtam egyáltalán. – Oldalt, felfelé pillantott, mint aki kedves emlékeket keres az élet videotékájában.
Volt rajtad…
De le akartad dumálni!
Nem sikerült.
De!
Rosszul emlékszel: csak félrehúztad egy pillanatra.
Az ugyanaz! És meg is fogtad.
Először nem, mert itt hagytál az erkélyeteken.
Erre nem emlékszem. Én voltam? – nevetett Pálma.
Nem tudom, min durrantál be.
Úgy kezdődött, hogy hencegni kezdtél: te bizony már láttál igazi puncit.
Én meg erre nem emlékszem. Én voltam?
Naná! Erre mondtam, hogy akkor nézegesd azt. De aztán annyira szépen kérted…
Az már a következő nap történt, mert először elrohantál.
Meg is bántam, Egész éjjel sírtam, hogy engem nem szeret senki, inkább meg kellett volna mutatni. És másnap megint jöttél, és annyira szépen kérted… Értettél a csajok nyelvén.
Ez mikor is volt?
Meg tudom nézni egészen pontosan, mert naplót vezettem akkoriban.
Beleírtad, hogy „Eleknek megmutattam a puncimat, de többé nem fogom”?
Nem egészen így. Elek mindenkitől azt kéri…
Honnan tudtad?
Minden csajtól visszahallottam az osztályban, hogy te már láttál igazi puncit, ilyenkor elpirultam, és mindegyiktől kérted, hogy mutassa meg.
Erre sem emlékszem.
Megmutassam a naplómat?
A puncidat!
Azt már láttad… És azt tudod, hogy tényleg megfogadtam, hogy soha többé nem mutatom meg neked?
Szerencsére nem így volt.
Mert kihasználtál. Tizenhatodik szülinapom volt, amikor ugyanitt ültünk…
Ennyire emlékszel a dátumra?
Azt hittem, amikor átjöttél, hogy fel akarsz köszönteni. Ehelyett kiguvadtak a szemeid, és igazgattad gatyán keresztül a farkadat. Utána sokáig szégyelltem az esetet.
Pedig nem volt semmi különös – mondta szokatlanul rekedt hangon Elek.
De. Nekem különös volt, mert nem mindennap mutatom meg a punimat, s te voltál az első is, meg 16 évesen a második is, akinek megtettem. És tudd meg, hogy szégyelltem magam, pedig tudtam, hogy ez természetes érdeklődés, és mindent tudtam már a szexről is, mégis.
Aranyos voltál, fel sem húztad a lábad sokáig, hogy ne kukucskáljak, aztán meg mégis meggondoltad magad.
Mert megint szépen kértél, és azt hittem, hogy ez valami születésnapi köszöntés… Aztán, amikor jó hosszan néztél, hirtelen te is zavarba jöttél. Nem értettem, hogy mi a baj, csak jóval később esett le, hogy elsültél a gatyában… Van egy nagyon jó barátom Skóciában, akiről meséltem, hogy megtanult már 20 magyar szót, ő is ilyen hamar elmenős.
Elek meghökkent. Az ő életében is történtek változások 2 év alatt – ezek között a szüzesség elvesztése az egyik mérföldkő –, de úgy képzelte, hogy Pálma ugyanaz a kiscsaj, mint akkor volt. Na, jó, nőiesebb lett, de ez nem baj… Keserűen ízlelgette a tényt: Pálma nem várt rá, Pálma nem várta meg.
A lány közben tovább mesélt, ezúttal egy klubról és az elképzelhetetlen hangulatról, a zenekarról, akik csukott szemmel is tudnak játszani…

Elek új mondaton törte a fejét. Egy olyanon, ami illik a nőies Pálmához, és amivel most is, újra, szépen meg tudja kérni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]