2014. augusztus 27., szerda

Napsütötte háromszög

B-vel a föld körül

Néha a nagy jövés-menésben nem árt kicsit leülni pihenni. De még ilyenkor is lehet része az embernek érdekes élményekben.

*********************************************************************

Hátradőltem a székemben és halk koppanással az asztalra eresztettem sörös poharamat. Az alkohol gyengéd ujjakként masszírozta agytekervényeimet, miközben figyeltem a fölém boruló kékségen lomhán tovavándorló magányos felhőket.
Üdítő volt a kellemes nyári késődélután. A páremeletes házak tarka, de mégis ízlésesen sokszínű kavalkádja között a tereken, belső udvarokon, széles utakon pezsgett az élet, tömegről mégse lehetett beszélni. Pont ahogy szeretem.
Mintha csak egy vibráló, de a nyári meleg ellenére mégiscsak valamiféle téli álmot alvó olasz városkát néztem volna. Még a háztetők felett kilátszó, magasra emelkedő hegyvonulatok is ezt a hatást ersítették. Az itáliai csizmától azonban azért némiképp már északabbra terült el ez a gyöngyszem, de mégis, mintha a történelem hosszú századai során ide vándorolt taljánok az építészeti tudásukkal együtt valami más, megfoghatatlan életérzést is magukkal hoztak volna óhazájukból, ami a német sajátosságokkal vegyülve létrehozta Stájerország élettel teli fővárosát. Graz nem az a nyüzsgő, hangos és a termékeny káosztól kavargó lüktetés, mint amit a sztereotip olasz városok megtestesítenek. Az emberek kedvesek, barátságosak és közvetlenek, de ugyanakkor bennük van a német vér higgadtsága is.
A város maga pedig itt, Ausztria déli részében, talán még inkább is nyitott az Alpoktól délre elterülő vidékek, mint Bécs felé. Mind kulturálisan, mind a legkőkeményebben kézzel fogható tényezőkben. Az Alpok nyugaton, északon és keleten emelkedő vonulatai, ha nem is átjárhatatlanul, de szembetűnően lezárják az osztrák, német és magyar területek felé vezető utakat, dél, és Itália, felé azonban hosszan nyújtózik el a síkság, utat engedve a vándorló embertömegeknek és az időjárási frontoknak is. Így született meg a mediterrán fényben ez a mélyre hatóan reneszánsz város.
De hiába az arcunkba kacagó olasz hatás, a német precizitás itt is tetten érhető, gondoltam, miközben ismét belekortyoltam a hűs, aranysárga nedűbe, amit innen nem messze, a Mura folyó mentén egy kicsit feljebb haladva, egy Göss nevű településen fejlesztettek tökélyre. A graziak pedig isszák serényen. Már amikor épp nem alkohol mentes italra vágyva nyúlnak helyi készítésű, sajátos aromájú ice tea-jük után, ami szinte minden helyi egyetemista keze ügyében ott pihen. És egyik nedű sem méltatlanul vívta ki magának ezt a rangot.
Kinyújtottam és bokánál keresztbe tettem lábaimat a söröző elé kihelyezett asztal alatt és körbe néztem az olyannyira grazi kis terecskén. A helyiek ezt a két utca találkozásánál kialakult kis piazza szerű képződményt Bermuda-háromszögnek hívják. Nem mintha olyan nagy lenne a köd vagy bármi zavaró természeti hatás, hogy az ember ne kecmereghetne ki innen, vagy olyan szövevényes az utcahálózat, hogy mindenki eltévedjen. Utóbbi Grazban meglehetősen egyszerű, ha nem nézzük a belső udvarokon át vezető szűk átjárókat.
A Bermuda-háromszög, közel a Károly Ferenc Egyetemhez, a hallgatóság egyik kedvenc szórakozóhelye. Ezt kihasználva pedig annyi itt a kocsma, hogy aki innen az éjszaka végén kijön, annak már egy enyhe ívű körút is átláthatatlan labirintus lehet.
Nekem viszont eszem ágában sem volt berúgni. Csak élveztem a meleg szellőt, miközben a helyi folyékony kenyérrel tartottam egyensúlyban belső hőháztartásomat és figyeltem, ahogy az emberek elsétálgatnak mellettem. Jó szórakozás néha elgondolkozni, vajon ki hova mehet. Öltönyös üzletemberek és asszonyok a hivatalokba és irodáikba, kutyát sétáltató emberek a város hatvan százalékát elfoglaló zöld területek valamelyikére, vagy vidám fiatalok valami szórakozóhelyre. Utóbbiak közül egyesek talán úgy telepszenek majd le valahova inni és beszélgetni, mint én ide, mások az est leszálltával meg megcélozzák az innen nem messze lévő Hasestahlt. A név nyúlistállót jelent, azonban a helyi osztrákok nem csak a tapsifülest hívják hase-nak, hanem a csinos lányokat is. Szóval, bár a szórakozóhely falára az állatok vannak festve, a magányos srácok kétlábú "névrokonaikra" vadászva térnek be oda esténként. Elgondolkodtam rajta, hogy egyszer én is benézzek, de aztán elvetettem. Nem olyan helyesek az osztrák srácok, hogy egy éjszakán át őket hessegessem, mint a szúnyogokat. Csajozásra meg pláne nem az a legmegfelelőbb hely.
Inkább csak ücsörögtem kellemes magányomban az asztalnál és élveztem a meleget, az italt és a tűréshatáromat még csak meg se közelítő nyüzsgést. Pedig utóbbi elérése nagy szó.
- Szolgálhatok esetleg még valamivel? - rántott vissza az itt és mostba egy kedves hang.
Felpillantottam és a pincér lány mosolygó arcát pillantottam meg, halvány, meghatározhatatlan színnel elegyedett fekete egyenpólója gallérja felett. Kontyba fogott barna hajából két tincs kiszabadult, vagy szándékosan hagyta homloka két oldalán lágy ívben szimmetrikusan lelógni szája felfele görbülő sarkáig.
- Köszönöm, ezzel elleszek - emeltem meg a még félig teli sörös korsót.
A várhatónál egy szívdobbanásnyival hosszabb ideig állt még előttem némán, majd alig láthatóan beharapta alsó ajka peremét, miközben csillogó szemeit végig rajtam tartotta.
- Esetleg valami süteményt? Nagyon finom édességeink vannak.
Mosolyogva néztem ezt a fiatal arcot. Az osztrák lányok, hasonlóan német unokatestvéreikhez, messze nem a szépségükről híresek. A hosszú combú, tejfelszőke germán modellek kis túlzással fajtájuk összes képviselőjét jelentik. A német ajkú vidéknek ebben a déli szegletében azonban, köszönhetően a közeli máás etnikumok felé való nyitottságnak, folyamatos a friss vér utánpótlása. Ez pedig ezen a barna tónusú, lágy metszésű arccal megáldott tüneményen is meglátszott. És azok a csillogó szemek... Talán ha kicsit rámenősebb, már úgy flörtölne velem, mint annak a rendje. De én pont azt szeretem, ha valaki nem ront ajtóstul a házba.
- Miért is ne? - húztam talpra lábaimat. - De csak ha te hozod ki.
Ajkaim huncut mosolyra húzódtak, mire neki még fényesebben csillant fel a szeme.
- Bármit a kedves vendégért.
Miután leadtam a rendelést, elsietett, de az ajtóból még visszanézett és rám mosolygott. Amíg a sütemény prezentálásával volt elfoglalva, én azon gondolkoztam, vajon az e a jobb, ha itt ücsörögve várom meg a munkaideje végét, vagy inkább sétálok egy nagyot ebben a kellemes városban.
Akár így, akár úgy, itt akartam lenni, amikor leteszi a kötényt, hogy még több csillogást csaljak azokba az üde barna szemekbe.

********************************************************************

A városban nem csak nyáron lehet ejtőzni. Sőt, jobb is talán télen. Pláne, ha épp van valami látványosság is. Például egy felvonulás Mikuláskor. Olvass erről itt: Fekete Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]