2012. szeptember 29., szombat

A gyilkosnak két arca van IX. rész 38. fejezet

Előzmény: A gyilkosnak két arca van I. rész
Közvetlen előzmény: A gyilkosnak két arca van IX. rész 37. fejezet



Fordította: Sinara

**************************************************************************



            Mark Tracy ágya mellett ült, és figyelte az alvó férfit. Csak nézte a békés arcot, amint többé már nem uralkodott el összeráncolt szemöldöke. Sőt, egy apró mosoly is megjelent a szája szélén, ami ritkán esett meg az elmúlt időkben. Mióta együtt voltak, még egyszer semm látta Tracy-t ilyen nyugodtnak. Sajgott a szíve a tudattól, mit tett a férfival a saját apja gyerekkorában.

***

            Mark ott ült Tracy ágyának szélén az egyik alkalommal, amikor Dr. Wilson meglátogatta őt.
– Tracy, drágám! Biztos vagy benne, hogy azt szeretnéd, hogy itt legyek?
– Igen, Mark. Van néhány dolog, amit szeretném, ha tudnál rólam, és Dr. Wilsonnal egyetértünk, hogy legalább egy alkalommal itt kellene lenned – fogta meg Tracy a férfi kezét.
– Kezdjük azzal a nappal, amikor az apja arra kényszerítette, hogy csókolózzon egy másik fiúval, Tracy! – javasolta Dr. Wilson.
Ahogy Tracy felidézte az apja brutális kegyetlenkedéseit, Mark szeme könnyel telt meg. Erősen szorította a másik férfi kezét, aki a másik kezét az ő térdén nyugtatta. Fény derült rá, hogy nem csak az apja molesztálta Tracy-t, hanem a barátait is meghívta, hogy szórakozzanak el vele. Mark szerelme széles mellkasán nyugtatta a fejét és zokogott. Tracy csak átölelte őt és magához vonta.
– Azt hiszem, jobb ha itt abbahagyjuk mára – mondta Dr. Wilson. – Még sok mindent meg kellene beszélniük Markkal.
Tracy bólintott, a nő pedig csak nézte a zokogó párt, miközben távozott.
– Ó, Istenem, Tracy! Annyira sajnálom, hogy keresztül kellett ezen menned – zokogta Mark.
Tracy hangosan felsóhajtott.
– Ahogy én is, szerelmem. Csak annak örülök, hogy végül megtaláltam a helyes utat.
– Elnyomtad ezt a sok szörnyű emléket. El sem tudom képzelni, hogy őrizhetted meg így az ép eszedet.
– Volt egy pont, amikor fel akartam adni az egészet. Éreztem, hogy nem bírom tovább.
Mark belenézett a sírástól felduzzadt szemekbe, és megcsókolta a másik férfi arcát.
– Annyira örülök, hogy kitartottál. Nem tudnám elképzelni az életem nélküled.
– Ahogy én se, drágám – mosolygott Tracy. – Ahogy én se.

***

– Álmodj szépeket, szerelmem – suttogta Mark és megcsókolta a másik férfit. – Most már megszabadultál minden démonodtól, és szabadon élvezheted az életedet.

***

            Johnnie Glenda konyhájában ült, egy pohár ice tea-t kortyolgatva.
– Tracy tényleg jobban van? – kérdezte.
– Szépen gyógyul, Johnnie. Fogalmam sincs, mit csinált vele Dr. Wilson, de egy teljesen új ember lett. Sokkal nyugodtabb – válaszolta Glenda.
– Ezt örömmel hallom. Már csak azt remélem, hogy végre láthatom is őt.
Glenda megszorította a barátja kezét.
– Kedvesem! Tudja, hogy szeretnéd látni őt, és egy kis időt vele tölteni. És megérti azt is, hogy most miért nem lehet.
Johnnie rátette a kezét az övére.
– Annyira rohadtul nehéz ez, Glen. Annyi mindenen ment keresztül, hogy ezek után az, hogy nem lehetek vele, egyszerűen dühít.
– Nos, kedd után annyi időt tölthettek majd egymással, amennyit csak akartok – mosolygott a másik nő.
– Ja. El tudod hinni, hogy tanúskodni fog?... Csak azt remélem, az esküdtek hinni fognak neki.
– Mind tudjuk, hogy Abbott megpróbálja majd elhitelteleníteni. De az igazság a mi oldalunkon áll.
– Nagyon szeretném ezt hinni, de mindketten tudjuk, hogy még semmi sem dőlt el.
– Johnnie! Meg kell őrizned a pozitív gondolataidat.
– Tudom, Glen, de…
– Semmi de – szakította félbe Glenda ellentmondást nem tűrő hangon. – Ez lesz a vége. Ártatlannak fognak találni és kész – vonta össze a szemöldökét. – Ugye tudod, hogy egyikünk se jár jól, ha meg kell kérnem Almát, hogy beszéljen veled erről?
– Ne! – nyögte Johnnie rémülettel a szemében.
– Tudtam – mosolyodott el Glenda. – Szóval, készen álltok ti ketten egy újabb gyerekre?
– Igen. Készen állunk. Már be is rendeztük a gyerekszobát.
– Hallottam. Biztos nehéz volt nektek. Fel kellett volna hívnod. Segítettem volna.
– Kösz, Glen, de ezt nekünk kellett megcsinálnunk, egyedül. Tori és Ceecee is felajánlotta a segítségét, de mi…
– Tudom, Johnnie. Alma hogy viselte?
Johnnie felsóhajtott.
– Eleinte nagyon nehéz volt. Sírt, miközben szétszereltem Phillip ágyát.
– És veled mi a helyzet, öreg barátom?
– Nos, nehéz volt, de tudod mit? Amíg megőrzöm Phillip emlékét idebent – tette a kezét a szívére –, örökre velem lesz. Ha a csöppség majd megszületik, mindent el fogok mondani neki a bátyjáról. Úgy fog felnőni, mintha ott lenne vele.
– Amikor terhes voltam Kaiával, a nővérem is épp gyereket várt. Az enyém májusban született, az övé júliusban. De komplikációk léptek fel és elveszítette a fiát – sóhajtott Glenda. – Aznap reggel, amikor meghalt, tíz perccel az előtt, hogy megkaptam volna a hívást, Kaia felébredt és kacagva játszani kezdett a kiságyában. Még csak két hónapos volt. Csak ültem ott és bámultam. Egész nap csak játszott, éjszakába nyúlóan. Igen. Tudom, mire gondolsz.
– A nővéred hogy viselte?
– Ugyanazt a filozófiát követte, amit te is. Amíg a szívében őrzi, a fia mindig vele lesz.
Johnnie elmosolyodott, és megpaskolta Glenda kezét.
– Köszönöm, Glen, hogy megosztottad ezt velem.
– Bármikor.

***

            Karen és Maddie az ebédlőasztalnál ültek. Épp csak végeztek az étellel, amit a helyi thai étteremből hoztak.
– Mmm! Ez mennyei volt – dőlt hátra Karen a székében. – Nem hittem volna, hogy ízleni fog.
– Nos, mindig ki kell próbálni valami újat – mosolygott rá Maddie.
– Ja. Tudom. És biztos vagyok benne, hogy te ezer örömmel megmutatsz nekem minden elérhető újdonságot, ha végre letelepszem Atlantában.
– Tudod már, mikor költözöl?
– Az igazat megvallva három héten belül ott kéne lennem. Már beszéltem a tulajjal, akitől szeretnék lakást bérelni.
Bár még friss volt a kapcsolatuk, Maddie érezte a kötődést kettejük között. Azt hitte anno, hogy igazán szerelmes Johnnie-ba, de amit Karen iránt érzett, az sokkal erősebb volt.
– Megmutatod nekem a lakást? – szólalt meg.
– Persze. Elmehetünk holnap és megnézhetjük, mielőtt indulok – állt fel Karen, és mindkettejük tányérját a mosogatóba tette. Maddie felkapta a poharakat, és azokat is a piszkos edények közé tette, majd Karenhez lépett. A másik nő átölelte őt, és ajkait Maddie vágyakozó szájára nyomta. Lassan és mély szenvedéllyel csókolóztak. A továbbiakat viszont megakadályozta Karen telefonjának hangja.
– Halló? – szólt bele mogorván.
– Karen Grace-szel beszélek? – kérdezte egy ismeretlen hang.
– Igen. Ki az? – válaszolta Karen, mire Maddie összevonta a szemöldökét.
– A nevem Elgin Whitfield. Constance McFarland ügyvédje vagyok.
– És?
– Úgy hallottuk, Danny Scottot keresi.
Karen hozzáállása azonnal megváltozott.
– Igen. Igen, úgy van. Tud valamit a hollétéről?
– Még mindig a Tallahassee[1] térségében van?
– Nem. De holnapra ott lehetek.
– Az tökéletesen megfelel. El tudna jönni a Haywood, Douglas and McFarland ügyvédi irodába délután egyre?
– Természetesen. Meg tudná adni az új nevét és lakhelyét?
– Mrs. McFarland majd mindent megbeszél önnel. Nekem nincs felhatalmazásom közölni önnel semmit a témában.
– Rendben, Mr. Whitfield! Akkor holnap egykor.
– Jó éjszakát, Miss Grace!
– Viszlát, uram! – tette le Karen a telefont. Mosoly terült szét az arcán.
– Azt hiszem, ez azt jelenti, vissza mégy Floridába – grimaszolt Maddie.
– Igen, hölgyem. Meglátogatom Constance McFarlandet. Úgy néz ki, rájött, hogy Danny Scott után kutatok.
Maddie felvonta az egyik szemöldökét, és kibontakozott Karen öleléséből.
– AZ a Constance MyFarland?
– Igen, azt hiszem. Ismered?
– Ő Duncan MyFarland bíró özvegye, aki az észak-karolinai feljebbviteli bíróságról ment nyugdíjba. Kíváncsi lennék, mi köze van Danny Scotthoz.
– Fogalmam sincs, de holnap kiderül… Fel kell hívnom Pizót, és elmondani neki, hogy talán találtam valamit.
– Édesem! Miért nem várod ki a találkozódat Mrs. McFarlanddel? Semmi szükség rá, hogy felesleges reményt ébressz egy esetleges újabb zsákutca előtt.
Karen sóhajtott egyet.
– Igen. Igazad van. Azt hiszem, egy kicsit túlságosan is lázba jöttem.
Maddie vidáman felnevetett.
– Szerintem is.
– Befejezte a kiröhögésemet, Miss Marshall? – vonta fel az egyik szemöldökét Karen.
– Bocsáss meg, édesem, de annyira ennivalóan nézel ki, amikor izgatott vagy – kacagott a szőke nő.
– Én nem vagyok ennivaló – morgott Karen,
– De igen. Az vagy.
Karen erre csak morgott. Maddie már épp ott akarta hagyni, amikor a másik utána lépett, és megragadta a derekát.
– Megmutatom neked, ki az ennivaló – somolygott, azzal a vállára kapta Maddie-t, és a hálószoba felé indult vele.

***

            Johnnie azonnal felfigyelt a sötétségre a házban, amikor leparkolt. Azon kezdett merengeni, hova mehettek a többiek, mert Tori kocsiját sem látta sehol.
            Amikor kinyitotta az ajtót, halvány gyertyafényt látott kiszűrődni a nappaliból. Alighogy becsukta az ajtót, meghallotta Marvin Gaye I want you[2] című számának hangját. Mosoly terült szét az arcán, ahogy megpillantotta az ajtóban ácsorgó Almát a spagetti-pántos hálóingében. Hálát adott a szellemeknek, amiért Ceecee rábeszélte a mexikói nőt, hogy vegye meg ezt a ruhadarabot.
– Tetszik, amit látsz, Querida? – kérdezte Alma búgó hangon.
Johnnie csak némán bólintott.
– Éhes vagy, Mi Amor?
Johnnie odalépett hozzá és megcsókolta a feleségét. Egyik kezét Alma pocakjára tette.
– Nagyon éhes, kislány.
– Helyes. Mert én éhezem – vonta be őt Alma az étkezőbe.
– Mi ez az egész? – kérdezte Johnnie, ahogy a porcelánnal és kristálypoharakkal megterített, gyertyafényben úszó asztalra tekintett.
– Úgy gondoltam, kiérdemeltünk egy kellemes romantikus vacsorát. Tetszik?
– Nagyon is, de nem kellett volna miattam megerőltetned magad. Tudom, hogy ilyenkor már nagyon fáradt vagy…
– Ssss! Én nem csináltam semmit, szerelmem. Elmondtam Torinak és Ceeceenek, hogy mit szeretnék, ők pedig szó nélkül megcsinálták nekem.
Johnnie elvigyorodott. Most pedig gyere, kedvesem! A kicsi már éhes.
Johnnie a sült marhát vágta fel, miközben Alma szedett magának egy kis zöldséget. Hirtelen felfigyelt rá, milyen kicsi szeletet vág Johnnie, mire megköszörülte a torkát.
– Ez nekem lesz, kislány – kacagott fel a másik nő.
– Helyes, mert az nekem nem lenne elég.
– Lefogadtam volna.
Vacsora után egymás szájába pakolták a tortát, majd, mikor a villájára vette az utolsó darabot, Johnnie Alma felé nyújtotta azt, de nem a szájába tette, hanem szétkente a felesége nyakán, majd letérdelt mellé, és lenyalta róla a lágy krémet. Apró csókokkal hintette be Alma keresztcsontját, lefelé haladva a melleire.
            Alma kibontotta a felesége lófarokba fogott haját. Belemélyesztette ujjait a hosszú fürtökbe, majd felnyögött, amikor Johnnie ajkai a mellbimbóira fonódtak a hálóing anyagán keresztül.
            Johnnie már képtelen volt uralkodni magán. A karjaiba kapta Almát, és a hálószoba felé indult vele.
          A mexikói nő elterült az ágyon, és halkan nyögdécselt, ahogy Johnnie csókokkal árasztotta el az egész testét.
– Si, Querida! – morogta, ahogy a felesége az ágyékához ért.
Johnnie kényelmesen elhelyezkedett az ágyon, és végigcsókolt Alma gerince mentén, míg végü el nem érte a fenekét. Alig tudta türtőztetni magát, hogy össze ne harapdálja a puha bőrt.
Emanuela de Paula alias Johnetta Green
            A hátára fordította Almát, és a nő combjai közé heveredett. A felesége a vállaira tette a lábát, ahogy Johnnie arca az ágyékába fúródott. Imádta az Alma illatában beállt változást, ami szinte az egekig emelte a libidóját. A vére hevesen lüktetett az ereiben, ahogy a másik nőre nézett. Átölelte a felesége derekát és nyelvét a kitárulkozó szeméremajkak közé nyomta, rátalálva Alma csiklójára.
– Dios mio! – sikoltott fel Alma, megmarkolva a lepedőt, és még jobban a felesége arcába tolta az ágyékát.
Johnnie nyelve megállás nélkül dolgozott, nyelve Alma édes nektárját, egy cseppet sem vesztegetve el.
– Én is meg akarlak kóstolni, szerelmem – nyögte Alma.
Johnnie egy pillanatra sem engedte el a felesége csiklóját, miközben úgy fészkelődött, hogy átvethesse a lábát Alma testén. A felesége átkarolta a derekát, Johnnie pedig majdnem ugrott egyet, amikor a mexikói nő a fogai közé vette a csiklóját.
            A szenvedély forró lávaként áradt keresztül az ereiken, ahogy egyre jobban elveszítették a kontrollt.
– Ó, Istenem, kicsim! – búgta Johnnie.
– Si, si, vengo![3] – zihálta a mexikói nő.
Johnnie végigcsókolta a felesége combjának belsejét, majd oldalra gördült a hátára. Attól, ahogy a felesége hasa felett görnyedt, megfájdultak az izületei.
– Már én sem vagyok fiatal – morogta, levegő után kapkodva.
– Egy perccel sem vagy idősebb, szerelmem – simogatta meg Alma. – De egyre jobb.
Johnnie felé fordult.
– Nos, amíg te elégedett vagy velem, semmi más nem érdekel – ölelte át a feleségét. – Köszönöm a csodás estét.
Alma megcsókolta a felesége nyakát.
– Nem. Én köszönöm neked.



[1] Tallahassee: Florida állam fővárosa.
[2] I want you: Szó szerinti fordításban „Akarlak (téged)”.
[3] Gondolom itt az „I’ll come” kifejezést fordította a szerző „vengo”-ra spanyolul, mivel a „come” és a „vengo” is azt jelenti, hogy jönni, előbbi pedig jelen összefüggésben az elélvezést jelöli angolul.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]