2012. október 21., vasárnap

Az új lány 10. fejezet - Egy új kezdet



Közvetlen előzmény: Az új lány 9. fejezet - A szakadás


Írta: YKN4949
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. július 21.

********************************************************************





            Már csak úgy három hét lehetett hátra az iskolaévből, amikor a vadiúj életem ismét zavarossá vált. Nem voltam szomorú. Azt hiszem, tudat alatt reméltem is, hogy meg fog történni. Az egész ebédidőben kezdődött. Crystallal és a fiújával ücsörögtem, miközben várakoztunk a többiekre. Crystal folyamatosan arról beszélt, hogy majd szobatársak leszünk az egyetemen, én meg csak mosolyogtam, bólogattam meg kuncogtam.
– Azt hiszem, tényleg olyanok leszünk, mint a nővérek – jelentette ki. Úgy tettem, mintha érdekelne, de valójában eléggé rossz hangulatban voltam.
– Igen. Talán – válaszoltam.
– Olyan lehetnél, mint én – lelkesedett. Habár jót nevetett rajta, nem voltam benne biztos, tényleg csak viccel-e. Az ő szemében ez nagy ból volt. Mintha minden más embernek az lenne az álma, hogy egyszer kapjon egy esélyt, hogy olyan legyen, mint ő.
Gondolataim visszakalandoztak az elmúlt hónapokra. Valami belül megmozdult bennem. Minden egyszerre akart kitörni belőlem. Az az idő, amit Crystallal és a pompomlányokkal töltöttem, és az az egész rohadt szarakodás, amit műveltünk. Rájöttem, mennyire megjátszottam magam, és hogy valójában mennyire boldogtalan is voltam. Hiányoztak a valódi barátaim. Hiányzott Julie és Misty, bármennyire nehezemre esett is elismerni. De mindennél jobban hiányzott Tara. Egyre többször gondoltam rá, anélkül, hogy észrevettem volna. Mintha elszalasztottam volna egy lehetőséget. Valamit, amit egész életemben bánhatok. Ezt már nem csinálhattam sokáig tovább.
– Nem hiszem, hogy olyan akarnék lenni, mint te – mosolyogtam rá.
– Ó, pedig szerintem kellene – folytatta, mintha csak valami játékot játszanánk.
– Nos, nem tudom. Ha olyan lennék, mint te, mindent teljesen máshogy kellene csinálnom.
– Ne légy buta! – fordult felém és komolyan a szemembe nézett, felvonva a szemöldökét. – Például mit?
– Nos, először is sokkal több sminket kellene magamra kennem. El kellene viselnem ezt a hústornyot, amit te a pasidnak hívsz, borzalmas szájszagom kellene hogy legyen, és legalább egyszer részegen le kellene szopnom a pasim unokatesóját a családi karácsonyi partin. Azt kelene gondolnom, hogy jobb vagyok mindenki másnál. El kellene viselnem, hogy mindenki utál a hátam mögött, de mindezt eltitkolnom, mert olyan egy álszent ribanc lennék.
Eddigre már azon kaptam magam, hogy ökölbe szorított kézzel állok az ebédlő közepén, Crystal képébe üvöltve az igazságot. Kidülledtek a szemei, és úgy tátogott, mintha nem találna szavakat.
– Baszd meg! – Csak ennyit tudott kinyögni. Én nem válaszoltam semmit, csak elsétáltam. Az ebédlőben mindenki engem bámult. Mindannyian eltakarták a szájukat és halkan sutyorogtak kuncogás közben. Teljesen másképp néztek rám most. Meg mernék esküdni rá, hogy valami tisztelethez hasonlót láttam a szemükben. Tiszteletet, amiért a helyére tettem Crytalt. Tiszteletet, amiért olyan szókimondó voltam, amilyenné a régi barátaim tettek. Még csak meg sem fordultam. Csak kisétáltam az ebédlőből, egyenesen a kocsimhoz és haza hajtottam.
            Zsibbasztó érzés uralkodott el rajtam hazafelé úton, de tudtam, hogy meg fogom tenni, amit meg kell tennem. Amikor haza értem, felmentem a szobámba, és azon kezdtem gondolkodni, mi is történt. A szüleim mindketten házon kívül voltak, úgyhogy egyedül voltam a gondolataimmal. A zsibbadás elmúlt, és mintha az egész testem érzelmileg túltöltődött volna. Minden, amit a tudatom elnyomott, most felszínre tört. Düh öntött el Misty-vel szemben, csalódottság és a megcsalás érzése Julie felé és a Tara iránti vágyakozás. Akartam őt. Szerettem őt. Csak most döbbentem rá. Tényleg szerettem őt.
            Péntek volt, vagyis Misty vagy Julie házában kellett lenniük, hogy leigyák magukat az éjjel. Ez volt a hónap utolsó péntekje, amikor Misty szülei leitták magukat és valamelyik barátjuknál aludtak. Szóval a lányok bizonyára Misty-éknél lesznek. Szóval elhatároztam, hogy most megteszem azt, amihez túlságosan le voltam döbbenve aznap a tornaterem mögött. Elmegyek hozzájuk, és mindent rájuk olvasok. Tudniuk kellett, mennyire hiányoznak nekem.
            Még több óra volt hátra a napból, úgyhogy munkához láttam. Kimentem a mosdóba és kutakodni kezdtem, míg végül meg nem találtam a miniszoknyámat, a pólómat és a nyakkendőmet. Azokat a ruhákat, amiket azt hittem, örökre el akarok tüntetni a szemem elől. Most viszont felvettem őket és megvizsgáltam magam a tükörben. Még mindig jól állt. Felkentem a sminkemet, épp úgy, ahogy azelőtt. Aztán kimentem a kocsihoz és elmentem a plázába. Megkeresetem azt a fodrászt, aki annak idején befestette a hajamat. Még emlékezett rám és beleegyezett, hogy megcsinálja még egyszer ugyanolyanra. Borsos borravalót adtam neki, amikor nem sokkal később távoztam ugyanolyan hajjal, mint azelőtt.
            Már sötét volt, úgyhogy a lányoknak már Misty-éknél kellett lennie. Beszálltam a kocsimba, és amilyen gyorsan csak tudtam, oda hajtottam. Ugyanaz a düh töltött el, amit Crystal iránt is éreztem, és már közel voltam a robbanáshoz. Megálltam a ház előtt és odaléptem az ajtóhoz.
            Tudtam, hogy bizonyára lenn vannak a pincében, és az utolsó dolog lett volna, amit akarok, hogy kivárjam, amíg a kopogtatásra feljönnek. Ehelyett valami mást kellett tennem. Megkerültem a házat. Három kis ablak volt hátul. Mindössze harminc centi magasak és hatvan centi szélesek voltak. Odamentem az elsőhöz és bepillantottam. Odabent teljes sötétség volt. Még arra se tudtam rájönni, milyen szoba lehet odabent. A következő mögött voltak a lányok. Mindhármukat láttam, ahogy videojátékoznak. Már nyilvánvalóan jócskán az üveg fenekére néztek. Szemmel láthatóan jól érezték magukat. Szinte felforrt a vérem a látványtól. Tara viszont gyönyörű volt. El is felejtettem, milyen csinos, amikor már fáradt. Szőke-fekete haja fel volt tűzve, a szemei pedig csillogtak.
            Végül odamentem az utolsó ablakhoz is, és odabent megpillantottam a mosókonyhát. A lámpa égett, de senki sem volt odabent. Az ablaknak támasztottam a kezem és óvatosan kinyitottam. Nagyon megörültem, hogy nyitva találom. Óvatosan emeltem fel az ablaktáblát. Mindent megpróbáltam, hogy a lehető legkisebb zajt csapjam.
            Beletelt egy kis időbe, amíg kinyitottam az ablakot. Aztán lehasaltam és lassan bemásztam a szobába. Alig több mint egy méter választotta el az ablakot a mosógéptől, úgyhogy könnyedén rá ereszkedhettem. Óvatosan megragadtam, hogy ne rázkódjon. Az is beletelt pár pillanatba, amíg biztonságban le tudtam tornászni magam a padlóra. Ott álltam a mosókonyhában, és átgondoltam, hogy mit is csinálok. Egy kissé úgy éreztem, mintha megőrültem volna. Mintha valami teljesen irracionálisat és helytelent tettem volna. De már túlságosan benne voltam. Elhatároztam, hogy nem gondolkozom, csak bemegyek és elmondom, amit mondanom kell.
            Kiléptem az ajtón és balra fordultam, majd be a másik ajtón. Megálltam, és csak néztem a régi barátaimat. Ő nem is vettek észre egy pillanatig, de aztán Misty felnézett, és majd egy métert ugrott hátra. Szárazon felnevettem és nekidőltem az ajtófélfának.
– Mi újság, srácok? – kérdeztem, mire már mindannyian meglepetten néztek rám.
– Tűnj a büdös picsába a házamból! – üvöltötte Misty. – És különben is! Hogy a pokolba jutottál be?
Megvontam a vállamat.
– Nem maradok sokáig – mondtam.
– Azt rohadtul jól teszed, mert különben hívom a zsarukat – jelentette ki Misty. Julie zavarodottnak tűnt, de éreztem, hogy valahol örült is. Hazudnék, ha azt mondanám, ez nem volt hízelgő. Tara is rám nézett, de nem tudtam kiolvasni az érzelmeit a szeméből.
– Ne légy ilyen drámai! – mondtam, Misty pedig fortyogott a dühtől. Elhatároztam, nem várok tovább. – Csak azért jöttem, hogy elmondjak valamit, amit tudnotok kell. Én már leordítottam annak a ribanc Crystalnak a fejét, úgyhogy most ti jöttök.
– Már hallottam róla – mosolyodott el Tara, Misty azonban egy dühös pillantással elhallgatatta.
– Csak el akartam mondani, hogy mindannyian csak egy rakás szarkupac vagytok. Úgy viselkedtek, mintha annyira hú de mások lennétek, mint a többiek. Mintha a tökéletes ellentétei lennétek annak, amit ők képviselnek. De igazából nem vagytok. Csak máshogy kenitek ki magatokat és más zenét hallgattok. Szóval, baszódjatok meg! Azt mondtátok, lóghatok veletek, majd ti ketten, Julie és Misty, kihasználtatok, majd amikor veszélyben éreztétek a boldogságotokat, csak eldobtatok. Úgy beszéltetek rólam, mint bárki más. Nem érdekel, hogy ez az egész miért történt. Továbbra sem hiszem, hogy az én hibám lett volna. Julie mozdult rám, de ez már nem számít. Az igazi barátok nem engedik, hogy ilyesmi közéjük álljon.
Most már fortyogott bennem a düh. A szavak csak úgy ömlöttek belőlem. Amikor befejeztem, ők is csendben maradtak. – Az egyetlen, amit bánok, az, ahogy a dolgok veled alakultak, Tara. Sajnálom, hogy megbántottalak. Te voltál a legjobb barátom, és sosem tettem volna olyat, amiről tudom, hogy neked fáj. Mindig csak rád gondoltam. Azt szeretném, ha tudnád, mindig a legjobb barátom maradsz. Minél jobban megismerlek és minél többet gondolok rád, annál jobban szeretlek. Szeretlek, Tara. Teljes szívemből.
            Ez volt minden, amit mondani tudtam. Úgy éreztem, mindjárt sírva fakadok. Tara kifejezéstelenül nézett rám, a többiek pedig lehorgasztották a fejüket. Éreztem, hogy Julie szégyelli magát, és, azt hiszem, Misty is. Megfordultam, hogy elmenjek. Nem akartam az ablakon kimászni, így a bejárati ajtó felé vettem az irányt.
– Gyerünk, srácok – fordult vissza Misty a tévé felé. – Nem hiszem, hogy reagálnunk kellene erre a szarságra. Baszódjon meg!
Tovább sétáltam, de aztán meghallottam, hogy valaki utánam siet. Megfordultam, és Tarát pillantottam meg magam mögött. Nem tudom meghatározni, mit éreztem, amikor láttam, ahogy rám mosolyog. Talán ez volt életem legboldogabb pillanata. Felém nyúlt, én pedig megfogtam a kezét.
– Vonszold vissza a seggedet most azonnal! – ordította Misty. Julie is nyugtalannak tűnt.
– Igaza van – mondta Tara, feléjük fordulva. – Szeretem őt, és inkább lennék vele. Ha ti nem akarjátok, hogy itt legyen, akkor én is elmegyek.
Majdnem sírva fakadtam, ezúttal a boldogságtól.
– Nos, akkor… – kezdte Julie, de Misty félbeszakította.
– Nem. Tara! Ha el akarsz menni, akkor eltűnhetsz a balfenéken. De emlékezz, hogy ha kimégy azon az ajtón, többé nem jöhetsz vissza.
Az arca most már vöröslött a dühtől. Úgy nézett ki, mint aki mindjárt felrobban. Tarával már eleget láttunk. Még mindig kézen fogva felszaladtunk a lépcsőn és kiléptünk a bejárati ajtón.
Emma Watson alias Tara
            A kocsimhoz rohantunk, de én visszatartottam őt egy pillanatra. Tara megpördült és rám nézett. Még a szemei is mosolyogtak. Mondani akartam valamit, de semmi sem jutott az eszembe. Csak a szemébe nézetem, aztán becsuktam a sajátomat. Előre hajoltam, és a testünk összefonódott. A szívem kihagyott az egypillanatra, és éreztem az övének dobogását a mellkasomon. Ajkaink találkoztak. Csak egy gyors csók volt. Átöleltem és ő is magához szorított. Csak álltunk ott pár pillanatig, átölelve egymást és gyengéden csókolózva.
            Aztán az ajkaink végül szétváltak. Kinyitottam a szemem, és ismét az ő arcát láttam. Ugyanúgy mosolygott, ahogy én is. Éreztem, ahogy a szerelem eluralkodik rajtam. Ismét erősen magamhoz szorítottam.
– Annyira sajnálom – mondtam.
– Mit?
– Hogy annyi időt elvesztegettünk. Már réges-rég együtt kellene lennünk.
– Megbocsátok, Shae. Nem haragszom rád. Szeretlek – csókolt meg ismét.
– Gyerünk! – vontam be a kocsimba.
– Elmehetünk hozzánk. Nem hiszem, hogy apukám fenn lenne, és ha alszik, egy földrengés sem keltheti fel – mosolygott rám Tara az anyósülésről. Bólintottam, és beindítottam a kocsit.
Nem tartott sokáig odaérni. Leparkoltam az út mellett, és a bejárati ajtó felé indultunk. Az egész testem remegett. Ez egy annyira érzelmileg túlfűtött nap volt, hogy mindenem belefeszült. Óvatosan benyitott. Minden lámpa le volt kapcsolva, az apukája szobája pedig be volt zárva. Óvatosan indultunk a szobája felé, és Tara becsukta mögöttünk az ajtót, majd felkapcsolta a lámpát és rám nézett.
– Szeretlek – mondta hirtelen, mintha belehalna, ha nem mondhatná ki.
– Én is szeretlek – válaszoltam. Ki akartam mondani újra és újra.
– Mindig csak rád gondolok. Szeretném, ha tudnád, hogy azért voltam szomorú, mert szeretlek, és te nem voltál velem. Sosem haragudtam rád, vagy ilyesmi. Mindig azt mondtam a többieknek is, hogy vissza kellene fogadniuk téged, de ők mindig letorkoltak. Különösen Misty – hadarta, azért könyörögve, hogy bocsássak meg neki.
– Tara, Tara! Ne beszéljünk a múltról! Még előttünk az egész jövő, és most boldog vagyok.
Elmosolyodott, és hozzám lépett, hogy megcsókoljon. Megfogtam a kezét és visszacsókoltam. Éreztem a parfümje illatát, és puha ajkai érintését. Csodálatosabb volt, mint bármi, amit azelőtt éreztem.
            Szikrázó szemeibe néztem. Sosem vettem még észre a belőlük áradó szikrázó szerelmet, csak most. Csak úgy sugárzott belőle az erő. A karjaimba zártam őt és ismét megcsókoltam. Egy örökkévalóságnak tűnő ideig csókolóztunk. Nyelveink táncot jártak egymás szájában.
            Óráknak tűnő idő után ajkaink szétváltak. Halkan nevettünk, és egymást bámultuk. A vállára tettem a kezem, és lefektettem az ágyra. Összefontuk a lábainkat, és karjaink is egymásba kulcsolódtak, miközben tovább csókolóztunk. A testemet forróság öntötte el. Egyre hevesebben csókoltuk egymást, és a kezeim bebarangolták a testét.
            A hátamra fordultam és Tara fölém kerekedett. Felült, és lemosolygott rám. Beharapta az ajkát, majd keresztbe tett kézzel lenyúlt, felhúzva a pólóját, ami alól előtűntek fekete melltartójába burkolt domborulatai. Felemeltem a fejem és megcsókoltam a köldökét, mire ő felnevetett.
            Előre hajolt és megcsókolt. Haja az arcomba omlott és teljesen beterítette. A háta mögé nyúltam, és kikapcsoltam a melltartóját. Kacagva egyenesedett fel és játékosan rácsapott a kezemre, de hagyta, hogy a melltartó lecsusszanjon a karjain és az ágyra hulljon. Gyönyörűek voltak a mellei, ahogy közepükön apró rózsaszín bimbói előre meredtek.
            Most rajtam volt a sor, hogy a hátára fordítsam és fölé kerekedjek. Előre hajoltam, és arcomat a mellei közé fúrtam. Megcsókoltam a bimbóit, mire ő felnyögött. Gyengéden szopogatni kezdtem őket, miközben puha domborulatait masszíroztam. Éreztem, hogy megcsókolja a fejem búbját. Lassan és gyengéden dolgoztam. Az egész teste tüzelt, és halkan nyögdécselve zihálta a nevemet.
            Hirtelen megálltam. Felültem és gyorsan megszabadultam a felsőmtől, megmutatva melltartóm hiányát. Hideg levegő csapott meg, de bimbóim eddigre már az izgatottságtól is merevek voltak. Ismét előre hajoltam, Tara két oldalára könyökölve, hogy a melleim fölé lógjanak. Éreztem, hogy nyelve megérinti a bimbómat, amitől feltartóztathatatlanul tört elő egy nyögés a torkomból.
            Nyelve körözött a bimbóim körül. Az egész testem remegett. Már mindketten elvesztettük az irányítást az események felett. Hirtelen felkeltem, és Tara fölé álltam az ágyon. Ő vágyakozó tekintettel nézett rám, beharapva az alsó ajkát. Csábosan megráztam a csípőmet, mire ő felnevetett. Kizipzáraztam a szoknyámat, és engdetem, hogy lecsússzon a lábaimon. Nem viseltem alatta semmit, így nedves ágyékom csupaszon került a levegőre. Tara csak bámult rám, ahogy csend telepedett a szobára.
            Feltérdelt és felpillantott rám. Megragadta a lábaimat és végigcsókolta a vádlimat. Majd tovább haladt a térdeimen keresztül fel a combjaimra. Minden egyes csókja égő nyomot hagyott a bőrömön. Előre hajoltam és megragadtam az ágy háttámláját. Térdeim elgyengültek. Meg kellett tartanom magam.
            Végigcsókolta a combjaim belsejét, majd megállt, épp csak a puncim pereménél. Lenéztem rá, ő pedig rám kacsintott. Végigsimította a lábamat, mire én engedelmesen terpeszbe álltam, engedve enyhe nyomásának. Szeméremajkaim egyre szélesebben tátogtak. Végül ujjai elérték a barlangom bejáratát. Alig értek hozzá, az egész testem megremegett. Hangosan felnyögtem, és egyik kezemet a mellemre tapasztottam.
            Tara lassan dörzsölni kezdte a csiklómat. Felhasználta minden tudását, amit a maszturbálás hosszú gyakorlásával szerzett. Apró köröket rajzolt a csiklómra, amitől forróság öntötte el a testemet. Végül, amikor úgy éreztem, mindjárt felrobbanok, belém mélyesztette az ujjait. A hátam azonnal megfeszült.
            Aztán elkezdett mozogni mélyen bennem. Minden tagom elgyengül. Térdre rogytam, de továbbra is markoltam a háttámlát. Ritmikusan mozogtak bennem az ujjai, én pedig átvettem az ütemet. Alattam feküdt, a csípőmet csókolgatva, miközben bennem mozgott.
            Hirtelen az egész testemet kitöltötte a gyönyör. Végigrohant az ágyékomtól át a lábaimon a lábujjaim hegyéig. Forróság öntött el, és tudtam, mindjárt itt a vég. Forró hullámok öntöttek el. Az agyam leállt. Elmerültem a gyönyörben, de Tara velem maradt. Tovább mozgatta bennem az ujjait, amitől csak újabb és újabb hullámok törtek rám.
            Végül megálltam. Rohadtul jól csinálta. A hátamon feküdtem és zihálva bámultam a plafont. Hirtelen a lába suhant át a látóteremen, majd megéreztem ágyéka illatát, ahogy a szoknyája betakarta az arcomat. Nem szólt egy szót se, csak a számhoz engedte a punciját. Beszívtam az illatát és felsóhajtottam. Csodás illata volt.
            Eddigre már a hormonjaim rabszolgája voltam. Nem tudtam gondolkodni, de nem is próbáltam. Megragadtam a derekát, és magamhoz vontam őt. Kinyitottam a szám és megnyaltam a punciját. A teste remegett a kezeim között, ahogy nyelvem a csiklójához ért. Hallottam, ahogy zihál, és elképzeltem, ahogy a melleihez nyúl, az arca pedig grimaszba rándul.
            Taktikát váltottam. Még egyszer belenyaltam a puncijába, aztán mélyen belé hatoltam vele. Csodás volt az íze. Éreztem, hogy megragadja a csuklómat, és tovább nyomja a csípőjét felém.
            Egyre hevesebben mozgott a nyelvemen, míg végül át nem lendült a csúcson. Az egész teste rázkódott, ami átragadt rám is. Arcomat beterítették kitörő nedvei. Lenyeltem, amennyit csak tudtam. Végül minden ereje elfogyott, és a teste rám roskadt.
            Bizonyára elaludtunk, mert legközelebb arra emlékszem, hogy az éjszaka közepén ébredek, még mindig alatta. Gyengéden lefordítottam magamról és fejét a párnára fektettem, majd magamhoz öleltem őt. Végül ismét elaludtam, és reggel gyengéd csókjaira ébredten. Életemben először voltam igazán és szívből szerelmes.

14 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Ennek őszintén örülök.
      A következő már az utolsó fejezet lesz. Remélem, az is tetszeni fog.

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Ezt fura épp tőled hallani. A múltkor még arról panaszkodtál egy történet kapcsán, hogy túl hosszú. :)
      Akkor alkotott jót egy író, ha az olvasónak hiányérzete van a végén, hogy "csak ennyi?" és még vagy kétszer ilyen hosszan olvasná tovább. Remélem, ehhez a teljesítményhez az én fordítói kvalitásom is hozzátett valamicskét. :D
      Köszönöm, hogy olvasol.

      Törlés
  3. Azért aki ezt írta, tud valamit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Arra, hogy valahogy más mint az "átlagos" sztorik vagy írások amiket ilyen témában olvasni lehet. Pozitív értelemben értem és személyes vélemény persze de valamitől jobban megmarad. Nem ez az egyetlen de ez is olyan. Nem hosszú, nem rövid, szépen követik egymást az események és nincsenek benne nem oda illő szavak amik - számomra - nagyon zavaróak. Úgy jellemezném leginkább, hogy olyan mint egy forgatókönyv amit simán meg lehetne filmesíteni. Olyan mintha az írónak lenne ebben tapasztalata, vagy csak mozgalmas élete van de az ilyeneket megéri olvasni. Kisregény vége...

      Törlés
    2. Azt hiszem, sejtem, mire gondolsz. Bár, ezek szerint, mást tartunk fontosnak egy történetben, de örülök, hogy mindketten kaptunk valamit a nekünk megfelelő vonatkozásban. :)
      A kisregény miatt pedig ne aggódj! Az ilyesmit mindig szívesen fogadom. ;)
      Ha tetszett, olvasd el a szerző másik lefordított történetét is! A címe "Scarlett kihívása". Kicsit más jellegű, de remélem, az is tetszeni fog.

      Törlés
    3. Te mit tartasz fontosnak egy történetben? Úgyse kérdeztem még senkitől Te legalább tudod mit akarsz (gondolom).

      Törlés
    4. Konkrétan nem tudnám megfogalmazni. Lehet, összefüggésben van azzal, amit te is mondasz. A nem odaillő szavakra odafigyelés tőlem idegen. Én inkább, ha tudat alatt is, talán azt szeretem, ha az író kellő részletességgel finoman körbejárja a képeket, hogy azokat könnyedén magam elé tudjam képzelni. Nem csak tőmondatokban mesél, de nem is túl terjengősen, bár ez utóbbi manapság szerintem hiánycikk. Illetve, mivel erotikus történetekről beszélünk, egy kézen fekvő megoldás, hogy a történet kb. csak egy szexjelenet, némi körítéssel. Én viszont pont azt szeretem, ha a novellának, regénynek, akárminek van egy története, aminek fontos eleme a szex, de csak egy eleme, ami nem fontosabb jelentősen, mint a többi.
      Talán most hirtelen csak ennyit tudnék kiemelni.

      Törlés
    5. Igen, gondoltam, hogy csak nem különböző ez annyira mert nálam ha össze lehetne rakni "alkatrészekből" kívánságom szerint akkor kb. ugyanígy nézne ki : rövid bevezető, a szereplőkről mindegy hanyadik személyben, aztán rávezetés az erotikusabb részekre s majd pár mondatban egy szép befejezés ettől nekem kerek. Szeretem az Amerikából származó sztorikat ők is megélik a dolgokat ahogy látom, bár még sosem jártam ott. Mindenesetre fényévekkel élvezhetőbb mint egy átlagos brit iromány mondjuk. Mondok jobbat ők még úgy is tudnak jókat írni, hogy nincs benne szex, de az már nem tudom mennyire illene ide. Na de igen, így már érthető miért lehet itt jókat olvasni!

      Törlés
    6. Igazából még nem volt szerencsém olyan történethez, amiről tudnám, hogy brit írta, szóval ebben nem nyilatkozhatok. Jók-jók ezek az amcsi történetek, de őszintén, én már kicsit unom. Néha örülnék egynek-egynek, ami, ha azonos stílussal és történetszövési technikával is, de nem Amerikában, sőt, ad abszurdum, nem angol nyelvterületen játszódik.
      De ha nincs jobb, ezekkel is megelégszem.
      Én ennyire részletesen nem "szabom meg" előre a történetfelépítést. :D Bár tény, hogy így tényleg logikus, de én nyitott vagyok. Ha valaki máshogy is meg tudja oldani jól, én nem zárkózom el előle.
      Ami a szex nélküli történeteket illeti, azok is lehetnek ide illők. Minden ide illik, ami nekem tetszik. :D Meg nyilván akkor már az olvasóimnak is, mert ők is azért vannak itt, mert hasonló az ízlésünk.

      Törlés
    7. Ha örülnél egy nem angolnak is akkor tessék termelni szorgalmasan! Kinézek belőled jó néhány sztorit ha ez így nem túl tolakodó és még fordítani sem kellene. De segítek a munkában, én majd olvasom! :D Jóéjt!

      Törlés
    8. Én a fordításra értettem.
      De jogos, amit mondasz, és fogok is írni, amint lesz rá érkezésem. Már formálódik is a következő történet ötlete, igaz, az nem épp az eddig megszokott fajta. (A "Piackutatás" című bejegyzésben tájékozódhatsz a jellegéről.) De karácsonyra is gondolkodok már valami kis meglepetésen. (Erről viszont egyelőre csak ennyit!) Csak az a baj, hogy az nagyságrendekkel nagyobb munka, mint a fordítás, így ritkábban is van rá lehetőség.
      Remélem is, hogy olvasol, és látlak itt még elégszer. :D
      A megjegyzéseidet pedig mindig nagyon szívesen fogadom.
      Köszönöm, hogy olvasol.

      Törlés

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]