Életképek 30.

Ha végre itt a nyár, és meleg az idő; Az ember strandra jár, mert azért van itt ő - énekli a pancsoló kislány, és igaza is van. De meglepődnénk, ha akárcsak sejtenénk is, milyen képzeteket kelthetünk a víznél mellettünk pihenőkben.

Vagy csak én vagyok ennyire perverz?

A napokban épp fürdőzni voltam, amikor egy kis társaságra lettem figyelmes. Semmi különleges. Egy srác két lánnyal. Ha annyi nem, hogy nem nyújtottak épp kellemetlennek mondható látványt. Nálam pár évvel fiatalabbak lehettek, a srác pont megfelelő mértékig izmos, piros fürdősortban ácsorgott a combközépig érő vízben, figyelve, ahogy barátnői hancúroznak. Egyikük napbarnított, a kiállítási lovak farkához hasonlóan több ponton hátul összefogott sötétbarna hajjal, a másik valamivel világosabb, de semmiképp sem fehér bőrrel és rövid, tépett végű fekete hajjal. Mindketten sportos alkatúak voltak csinos arccal és vidáman kacagva ugráltak egymásra a vízben.

Egyszerű, mindennapi életkép, gondolhatnánk. Nekem viszont rögtön beindult a fantáziám és nem egy történetnek kellett bevillania? Nevezetesen Thuvia A csoda című három részes alkotása forog a szóban a történetek.hu oldalról. (Ez itt a reklám helye.) Ha az író esetleg itg jár, remélem megbocsájtja, ha azt mondom, egy könnyen felejthetően megírt alkotás ez, a cselekménye viszont megfogott. Arról arról ugyanis, hogy milyen az élet egy olyan házasságban, amiben nem ketten élnek, hanem hárman. Egy nő helyett kettő. És nem is a paai akarta, hogy így legyen, hanem a nő(k).

Érdekes ötlet és ezt jól ki is dolgozta az író. Nekem meg, gondolom, már kitaláltátok, mi járt a fejemben ott a strandon, a hancúrozó fiatalokat nézve, úgyhogy nem is részletezem. Csak az érdekelne, hogy reagálnának az érintettek, ha azt tudnák.