Írta: Marokfegyver
Kettesével, szökellve gyűrtem le a fokokat a sötét lépcsőházban. A második emeletet követő kopott,
öblös pihenőben torpantam meg csak egy pillanatra, és lassabb tempóra kárhoztattam magam:
mégsem lenne szerencsés lihegve-kifulladva érkezni.
Úgy számoltam, elég gyorsan befaltam a menza ízetlen, ám csekély méretekkel megáldott porcióját,
s jó időt távgyalogolva, előbb érkeztem Tibiék lakásához, mint a lányok. Az utóbbi néhány napban ez a
törekvésem többször is diadalmaskodott.
Tibi – a kezdeti, kölcsönös ellenszenv, vagy inkább két erős egyéniség között kialakuló rivalizálás után –
régi haverként kezelt, örömmel vette, hogy mind gyakrabban délután is találkozunk, bár bizonyára sejtette:
igyekezetem nem csupán neki, sikeres osztálytársamnak szól. Nekem is kedvemre való volt ez a haverság,
mert a csajok terén jelentős tapasztalatokkal rendelkezett, amit élménybeszámolók formájában szívesen
megosztott környezetével.
– De gyors voltál! – nyitotta az ajtót. Dobozokba porciózott ételek közül egyet a mikroba helyezett
megforgatni. – Kérsz?
– Köszi, én ettem már. Egyedül vagy? – tekintettem körbe.
– Szerintem mindjárt jönnek.
Könnyű úgy otthonosan mozogni csaj-kérdésekben, ha valaki – ahogy Tibi – két nővérrel rendelkezik! Más
osztálytársaink számára – eltekintve a filmek nyújtotta élménytől – még szinte elérhetetlen távolságban
foglaltak helyet minden kíváncsiságunk meredten áhított célpontjai, a nők.
– Mi volt az a balhé matekon? – érdeklődtem. Az utolsó órán a tanár váratlanul elkérte a haverom és a
mellette ülő csajszi, Éva ellenőrzőjét, mindkettőbe bevésve egy-egy egyest, visszadobta eléjük a padra,
majd az óra mintegy zavartalanul folytatódott.
– Megfogtam a pináját – válaszolta szokott természetességgel.
Többször mesélte már, hogy Éva combjait szokta simogatni, hittem is, nem is. Inkább hitelt adtam a
beszámolóinak, mintsem kételkednék, mert Éva és az ő vaskos combjai kellemesen zavart emlékeket
jelentettek számomra.
Egyetlen egyszer – legnagyobb sajnálatomra nem ismétlődött meg az alkalom –, egy péntek délután Évával
utazhattam vonaton. Ő csak néhány megállónyit, én sokat. Kivételesen ketten foglaltunk el egy teljes fülkét,
már ez a tény is kellőképpen felizgatott. Ehhez hozzájárult, hogy a rövid táv alatt többször felállt, hosszú
haját lobogtatva kinézett az ablakon. Áthajolt a kisméretű asztalon, a mozdony felé fordítva arcát, talán
dudorászott valamit, és élvezte, ahogy kipirul és összekuszálja a szél. Én is élveztem a látványt: gömbölyű,
lázadó feneke mintha szét akarná vetni az apró szoknyát, s ahogy óvatosan lehajoltam, behatóan
tanulmányozhattam a félig takart félgömböket, a völgybe kissé begyűrődött bugyit, a lábai között jól látszó
dudorokat, minden titkok nyitját. Ámulva néztem a feszes combok találkozását a félgömbökkel!
Ha már a csajok ennyire csupa dombnak és völgynek teremtődtek, biztosan azt akarta kifejezni az alkotó,
hogy Braille-írásként, tapogatással illik felfedeznünk. Sokat tanakodtam: megsimogassam, esetleg lehúzzam
a bugyiját és alaposan megvizsgáljam, vagy én is kidugjam a fejem a vonatablakon, közben véletlenül
hozzányomjam nyomulni vágyva jelentkező férfiúi trófeámat?
Haját igazgatva leült – ráült! – a popsijára.
Később még négyszer megismétlődött a jelenet – egyre közelebbről, szemtelenül bámultam a kívánatos
testet –, ám a többféle tervem megmaradt kielégítetlen szándéknak. Miután Éva leszállt, kissé szégyenkezve
saját gyámoltalanságomon, elsétáltam a váltókon düledező vonat wc-jébe, és a friss élmények hatása alatt,
gondolatban elidőzve a popsi alsó, legizgalmasabb táján, pillanatok alatt fehérlő folyadékot termeltem jóleső
megkönnyebbüléssel.
– Mit szólt hozzá? – kérdeztem Tibitől, hangomban nem kevés irigységgel, Éva „pinafogására” célozva.
– Tetszett neki – hangzott a magától értetődő válasz.
Erősen gyanítottam – s így még jobban sajnáltam az elszalasztott lehetőséget –, hogy haveromnak igaza van.
Talán nekem is ott állt a kínálkozó lehetőség szoknyából és bugyiból kikandikálva?
- Mondtam már neked – folytatta -, hogy a csajok ugyanúgy akarják, mint mi!
Tényleg sokszor elhangzott már! Kissé hihetetlen volt még számomra. A szexre, és minden ehhez
kapcsolódó ténykedésre hajlamos voltam még úgy tekinteni, hogy ezt mi, srácok akarjuk, hajt a vérünk,
közben a csajok néha megadják magukat, és nagylelkűen megengednek ezt-azt a kedvünkért. Közben
lehetséges, hogy ők is ugyanúgy szeretnék? Ha rásimult volna a tenyerem Éva popsijára, miközben ő az
ablakon kifelé dudorászott, s ha becsúsztattam volna az ujjaimat a félgömbök közé… ő is élvezte volna?
Tibi közben lassan kanalazgatta az ebédjét, nem tűnt fel neki, milyen szótlan vagyok.
Hangos puffanás jelezte, hogy megérkezett az egyik nővére. Kis késéssel, mint azt az órámra pillantva
megállapítottam.
– Szia! – rikkantott vidáman az előszobából. Sajnálkoztam magamban, hogy a konyhából nem láthatom a
megszokott mozdulatokat, elsősorban a ringó ciciket és a széles öv kicsatolását.
– Sziasztok… – helyesbített, mintha csodálkozna, pedig az utóbbi időben, ebben az időszakban megszokott
tartózkodási helyem az ő lakásuk.
Az övet már kicsatolta, így lecsúszófélben tanakodó nadrágjában lépett be, még a legfelső gombot is
megnyitotta, hogy gyakran lehessen étvágygerjesztően igazgatni. A cicik figyelmesen meredeztek és vidáman
ugráltak, amíg ő is elővarázsolt egy dobozkát.
Újabb ajtócsapódás.
– Halihó!
Legnagyobb sajnálatomra Tibi végzett az ebéddel, így nem maradt elfogadható alibim arra, hogy nővére
nadrágja megnyitott résén kikandikáló bugyit szemléljem, vagy a következő pillanatokban a másik nőnemű
testvér hasonló sürgölődésében gyönyörködjem.
Még az ajtóból vágyakozóan visszapillantva elkaptam azt a mozdulatot, ahogy a később érkező lánytestvér
tettetett bosszúsággal le akarja ráncigálni a másikról a farmert:
– Ez nem az enyém?
Sikerült elkerülnöm a kemény ajtófélfák és a fejem találkozását.
Ilyenkor el kellett érnem, hogy Tibi ne csukja be mögöttünk szobája ajtaját:
– De meleg van itt mindig! – sóhajtottam.
– Hagyjuk nyitva…!
Úgy helyezkedtem, hogy félig a közlekedőhelyiséget, másrészt a fürdőszoba ajtaját szemmel tarthassam.
*
Este hosszasan engedtem hátamat csapkodni a meleg sugarat. Néztem, amint kövér vízcseppek gördülnek
végig a mellkasomon, céltudatosan áramlanak a hasamon, és egyesülve végigfolynak az elöl kiálló
férfidíszemen. A hab patakokban lefolyik róla, ám – mintha tisztában lenne azzal, ami következik –
megmarad álló helyzetben. A bőr idejekorán visszahúzódott úgy félútig, ezért vagy ismét rá kell a makkra
erőltetnem, hogy segítségével és gyorsuló húzogatással egyszemélyes örömöt okozzak magamnak, vagy
újabb tusfürdőt szükséges a markomba nyomni. Ez utóbbit választottam, és csúszkálás közben a habok
rejtekében láttam Tibi nővéreit.
Egyikük lecsúszni készülő nadrágban jött-ment a lakásban, másikuk élénk fantáziára sarkalló köntösben,
majd egy szál törülközőben… A legizgalmasabb az, amikor a fürdőszobaajtót nyitogatják, és el lehet kapni
egy-egy pillanatot, egy megvillanó cicit vagy popsit.
A popsigömbök és a combok találkozását simogattam képzeletben, amilyennek Éváét láttam a vonat
kupéjában… amikor a melegen áramló vízsugár lüktetően lövellő fehérséggel vegyült, és megadóan
eltávozott a csillogó lefolyón.
Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése