Gyönyörök szigete IV. rész - Börleszk 4. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete IV. rész 3. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 9.

*********************************************************************

Mire az óra delet ütött, túl voltam egy megnyugtató forró fürdőn és felkészítettem magam bármire, amit még a nap hátralevő része tartogathatott számomra. Úgy döntöttem, a kukkoló szobám felé veszem az irányt. Rögtön ki is szúrtam Devont az egyik monitoron, amint ő is egy forró habfürdőben relaxál. Igazán izgató látvány volt, már csak Devon vadító külleme miatt is. De ennek ellenére inkább kikapcsoltam a monitort. Ezalkalommal nem akartam így meglesni őt.

A másik képernyő mozgást érzékelt a kőnyvtárban, ahol Pamela ült az egyik asztalnál egy könyvvel a szemében és olvasó szemüvegével az orrán. Elmosolyodtam a látványtól. El tudna képzelni az ember izgatóbbat, mint egy egzotikus táncost, aki egyben hatalmas könyvmoly is? Pamela igazán különleges ember volt.

Meg volt az oka, hogy a gondolataimnak egy jelentős része Pamela körül forgott. Ő egy nagyon kedves és előzékeny ember volt, akinek egyértelműen aranyból volt a szíve. Ő volt a tökéletes megnyilvánulása annak, amilyennek az ember egy egzotikus táncost elképzel. Szőke, vadítóan szexi, atletikus és karcsú.

De a fizikai adottságai ellenére is nehezen tudtam elképzelni, hogy Pamela tényleg vetkőzik. Egyszerűen túlságosan műveltnek és értelmesnek tűnt a közkézen forgó sztereotípiához képest.

Azon kaptam magam, hogy elképzelem Pamelát, amint könyvtárosként dolgozik. Szeret olvasni, nem igaz? Egyszerűen tökéletes könyvtáros lenne. Bár csak rá kellene nézni és bőven lenne olyan vendég, aki busásan fizetne azért, hogy felugorjon az asztalra és táncolni kezdjen, miközben megszabadul a ruháitól...

Na ez eléggé mocskos gondolat volt.

Vagy lehetne inkább egy virágbolt tulajdonosa? Azt is könnyen el tudnám képzelni. Egy szívdöglesztő virágárus lány. Vagy... talán egy általános iskolai tanár? Igen, ez az. Elvégre ez volt az, amiről álmodott is. Hogy tanár legyen. A diákjai nagy része rögtön belé is zúgna. És a város fele is ott lenne a fogadóóráin.

Az elsődleges ok, amiért Pamela táncolni kezdett, az volt, hogy biztosítsa a megélhetését az egyetem mellett. Már csak egy éve volt hátra a diplomáig. Akkor vajon abbahagyja majd a sztriptízt és tanítani fog? Vagy addigra már esetleg a feleségem lesz?

Mióta a szigetre érkeztek, úgy tűnt, Amy-vel megtalálták egymást, mint zsák a foltját. Úgy tűnt, remekül érzik magukat együtt. Jó érzés volt tudni, hogy segítettem nekik egymásra találni. Mégis hogy máshogy találkozhatna egy Hotters-lány Cincinnatiből egy baltimore-i sztriptíztáncossal? Fura, nem igaz?

Amy, mint már korábban kiderült számomra, egy szabályos kefélőgép volt. Nem voltam benne biztos, van-e bármi határa a vágyainak. Még abban se voltam biztos, hogy azt tudja, mit jelent maga a szó. Az a fajta nő volt, akiért bármely férfi vadul epekedne már az első találkozás után. Olyan vad volt és heves! Vajon túl fogom tudni vele élni ezt a nyarat (telet)?

Az idők végezetéig ülhettem volna ott, a kukkoló szobámban ezen agyalva. Azonban ekkor valami sokkal érdekesebb vonta magára a tekintetemet egy másik monitoron.

Figyelmem azonnal a szóban forgó képernyőre szegeződött és bámultam Camille-t, ahogy élvezi a rá hulló vízesés permetét a sziget keleti végén.

Egy szál fekete bikiniben állt egy derékig érő vízzel teli mederben, melynek tartalma a túloldalt vezetődött le az óceánba. Közvetlenül a zuhatag alatt állt, hátrafeszítve karcsú nyakát és engedte, hogy a sebes vízcseppek végiggördüljenek hosszú, sötét haján.

Aline Nakashima alias Camille

A szemei csukva voltak, arcán pedig végtelen nyugalom és gyönyör terült szét, miközben kezeivel lágyan simogatta magát. Néha finoman megmarkolta gömbölyded melleit, arckifejezéséből pedig nyilvánvalóvá vált, mennyire élvezi a helyzetet.

Az, ahogy figyeltem, hogy egy olyan gyönyörű nő, mint Camille, így kényezteti magát, bőven megtette a maga hatását. A magával ragadó környezet, pedig már csak hab volt a tortán. A vízesés mögött egy simára koptatott vulkanikus kőzetekből álló sziklafal szolgáltatott vásznat a látványnak, arrébb szorítva a tómedret körülölelő üde zöld növénytengert. Még a lombkoronán átsugárzó napfény is mintha az én élményemet akarná feljebb srófolni. A víz békés csörgedezése pedig nyugtató hatásával töltötte meg a szobámat is.

A már így is felemelő élményt csak még tovább fokozta, amikor a környéket pásztázó kamera közvetítésén észrevettem Trish-t, Lindsay-t és Amy-t is. A három hölgy, akik nyilvánvalóan Camille-lel együtt érkeztek a vízeséshez, mind bikinit viseltek. Ők is a mederben álltak, de a társnőjükkel ellentétes oldalon. Mintha csak hagyni szerették volna, hogy Camille pár percig egyedül élvezze a vízesés nyújtotta élvezeteket.

Ismét élvetegen elvigyorodtam Lindsay fiatal, hamvas teste láttán falatnyi bikinijében. Bár az őt körülvevő látványosságok sem hagytak hidegen egyáltalán, tenyérnyi rózsaszín fürdőruhába bújtatott idomai azonnal szűkös érzéssel töltötték el alsógatyámba bújtatott testtájaimat. Már ez a röpke pillantás rá is kínzóan izgató volt...

- Megtudott bármelyikőtök is már valamit a pénzről? - kérdezte, miközben tekintete Amy és Camille között ingázott. - Nagyon örülnék annak a félmilliónak.

- Nem hiszem, hogy bármelyikünk is megtudna többet azelőtt, hogy Jeremy odaadná nekünk a nyár végén – válaszolta Camille, kilépve az alázuhogó vízpermet alól. - Nagyon őrzi a titkát ezzel kapcsolatban. Még mindig nem igazán tudom hová tenni őt.

Még mindig zavart kissé, hogy elfeledkeznek róla, hogy alaposan benne járunk a télben, bár érthető volt, hogy nehéz megbarátkozni a gondolattal, hogy a bolygónak ezen a felén júniusban nem a nyár kezdődik. Idővel azonban majdcsak megszokják.

- Megvallva az igazat, engem nem izgat különösebben a pénz – morogta Trish, hitetlenkedő pillantásokra ingerelve társnőit. - Komolyan beszélek. Ez a sziget épp olyan, amilyennek a Mennyországot elképzelem. Olyan gyönyörű! Az pedig csak még csodálatosabbá teszi, hogy ti hárman, na meg Pamela és Devon is, itt vagytok. Tényleg el se tudok képzelni jobb helyet kerek e világon. Már most jó barátok vagyunk, Jeremy pedig... olyan rendes és nagylelkű! Nincsenek korlátok, nincsenek gúzsba kötő szabályok. - Egy pillanatra elhallgatott. - Végeredményben még nekünk kellene fizetnünk Jeremy-nek, hm?

- Hogy érted? - vonta fel a szemöldökét Amy.

- Nem az lenne a logikus, ha mi fizetnénk Jeremy-nek azért, hogy itt lehetünk? - kérdezte a kanadai szépség. - Nekem ez vakáció. De még nem is hogy csak ingyenes, de ráadásul fizetett vakáció is. Ezen túl nem látom értelmét aggódni a pénz miatt. Ha megkapom az ötszázezret, az remek. Ha nem, az is jó. Százezerrel is tudnék mit kezdeni. Ahonnan én jövök, ott ez még tovább is bőven kitarthat.

- Jogos gondolatmenet – bólintott Camille. - Igazad van, Trish. Akárhogy is legyen, úgy lesz. Azt hiszem, én is csak hátra dőlök és élvezem a szigetet, nem izgatva magam a pénz miatt. Tényleg semmi szükség rá.

- Jeremy úgyse fogja elmondani nekünk, mivel érdemelhetjük ki a nagyobb fizetséget – világított rá Trish. - Akkor meg minek aggódni miatta? Szerintem az fogja kapni, akit a legjobban kedvel. Jelen pillanatban pedig ez valószínűleg Pamela.

- Ezzel egyet tudok érteni – bólintott Amy. - Nagyon kedveli Pamelát.

- Nekem így is jó – vont vállat Trish. - Ha Pamelának szeretné adni a félmilliót, legyen! Végeredményben ez Jeremy pénze. Azt csinál vele, amit ő szeretne. Én nem fogok panaszkodni. Már annak is örülök, hogy szimplán csak itt lehetek és élvezhetem a szigetet. A végén pedig úgyis kapok legalább százezer dollárt, akárhogy is lesz.

- Akár nekem is adhatná a nagy pénzt – duzzogott Lindsay.

- Azt viszont tudom, ki kedveli őt a legjobban mindannyiunk közül – szúrta közbe Camille. - Ne mondjátok el Pamelának, de Devon egyértelműen fülig belezúgott Jeremy-be. Olyan veszettül akarja őt, ahogy azt csak el lehet képzelni.

Ugyan már, Camille! - morogtam magamban. Mi az, hogy ne mondják el Pamelának? Az ilyen beszéd a pletykák kiindulásának sziklaszilárt megalapozása. Meg aztán amúgy se szép dolog kibeszélni Devont a háta mögött.

- Devon? - pislogott Amy.

- Múlt éjjel lefeküdt Jeremy-vel – bólintott Camille. - Úgy vigyorgott és kacarászott ma reggel, hogy nem is férhet hozzá kétség.

- Nekem is szexelnem kell Jeremy-vel megint – morogta Amy, amitől a szívem azonnal gyorsabban kezdett verni. Nem mertem még magamnak se beismerni, de én is vágytam rá, hogy ismét ágyba bújjak Amy-vel. Méghozzá hamarosan. Jó tudni, hogy ő is hasonlóképpen érez.

- Nem szeretném, ha a végén Devon megbántódna – vonta össze a szemöldökét Camille. - Én, a magam részéről nagyon kedvelem őt. De sajnálatos módon úgy tűnik, a férfiak képesek a lehető legrosszabb módon és a lehető legrosszabb időben megbántani a nőket.

He? Ez mit akar jelenteni?

- Devon mesélt nekem róla, hogy már most szerelmes Jeremy-be és bármi áron szeretne hozzá menni – folytatta Camille. - Akár most rögtön is.

Most rögtön hozzám jönni?

Őszintén, nem voltam benne biztos, hogy én is ugyanígy érzek. De ennek ellenére is érdekes elképzelés volt. Devont már most foglalkoztatja a velem való házasság gondolata? Hogy lehetséges ez egyáltalán? Vad ötletnek tűnt.

Amy szélesen elvigyorodott.

- Ha Jeremy el is vesz bárkit is, az egyértelműen ÉN leszek.

- Remélhetőleg Devon nem mondott még semmi ilyesmit Jeremy-nek – pufogott Trish. - Ilyesmit mondani valakinek az ismeretségetek legelején nagyon könnyen a visszájára sülhet el. Emlékszem egy srácra... Miután először elhívott randizni, rögtön azzal indított, hogy teljesen belém esett és szeretne jobban megismerni. Teljesen úgy viselkedett, mint aki ott helyben meg akarja kérni a kezemet. Meglehetősen lohasztó volt, annak ellenére, hogy egyébként kedveltem. Akkor még túl fiatal voltam. Jobban szerettem volna csak bulizni és élvezni az életet. Nem akartam úgy megállapodni egy valaki mellett, mint most.

- Szó se lehet róla, hogy én megállapodjak – rázta a fejét Lindsay. - Még csak tizennyolc éves vagyok. Szeretném látni a világot és megismerni a lehetőségeimet. - Nem kerülhette el a figyelmemet a Trish arcára kiülő rosszalló kifejezés, miközben a fiatalabb lány folytatta: - Ez a legfőbb oka annak, hogy úgy döntöttem, eljövök erre a szigetre. Nos... ez meg a pénz. De végül is ez a sziget tényleg olyan, mint egyfajta Paradicsom.

- Tényleg felülmúl minden várakozást – bólintott Amy. - Jeremy nagyon magasztalta a helyet a brosúráiban és röplapjaiban, amiket elküldött. De még így is sokkal jobb, mint amit elképzeltem. Egy trópusi sziget, gyönyörű nők és egy rendes, kedves házigazda... Ez maga a tökély.

- Csak gondoljunk arra, hogy hat hetet tölthetünk itt és érezzük jól magunkat! - vigyorgott Camille. - Le merném fogadni, hogy egy-ketten közülünk nem is akarnak majd elmenni innen. Én tudom, hogy nem akarok itt maradni, de el tudom képzelni, mások miért gondolnák másképp.

- És mi lehet a helyzet Jeremy-vel? - vetette fel Lindsay. - Gondolkoztam rajta, hogy vajon miért töltött tizenhét évet itt csak egymaga. Fura belegondolni... én még csak egy éves voltam, amikor ő ide költözött. Egyetértek azzal, amit Trish mondott. Ez a sziget tényleg maga a földi Paradicsom, de nem tudom elképzelni, hogy egyedül éljek itt.

- Tényleg elég különös – helyeselt Camille. - De nem érzem úgy, hogy én vagyok az, akinek meg kellene őt ítélnie. Biztos vagyok benne, hogy Jeremy-nek is megvannak a maga okai.

- Talán csak magányos típus – találgatott Trish. - Sok ember érez így. De azt mondta, szereti a társaságot. Azon kívül pedig túl kedves és közvetlen egy magányos farkashoz képest...

- És túl rendes, hogy egy olyan farok legyen, aki nem képes tartósan maga mellett tudni egy nőt.

- Amy! - reccsent rá Trish a másik nőre, bár hangjában némi játékos él is csengett. A magam részéről én is őszinte bóknak vettem a szavait, még ha elég keresetlenül is fogalmazta meg őket.

- Ó! És ami azt illeti, hogy csak egy éves voltál, amikor Jeremy ide költözött – fordult Amy Lindsay-hez -, amilyen törékeny, kecses, édes és ártatlan vagy, most se néznélek többnek ötnél.

A fiatalabb lány, bár nem válaszolt, nem úgy nézett ki, mint aki értékeli a szavait. Én viszont a magam részéről hangos nevetésben törtem ki.

Folytatása következik!