Előre a cél felé IV. rész 7. fejezet

Előzmény: Előre a cél felé I. rész 1. fejezet

Közvetlen előzmény: Előre a cél elé III. rész 6. fejezet

Eredeti cím: Fourth and Goal
Írta: Strongsouljah (alias Tonya S. Coley)

Fordította: Sinara

**************************************************************************

            Mike körbe-körbe járt a nappaliban, próbálva kitalálni, hová mehetett Miriam a gyerekekkel. Már késő délután volt és egész nap semmit nem hallott felőlük.

– Hol a fenében vagy, asszony? – csapott az öklével a dohányzóasztalra, majd lehunyta a szemét, mert még mindig hasogatott a feje az éjszaka után. – Tudja, hogy nem gondoltam komolyan. Nem akartam elveszíteni a türelmemet, de felhúzott. Kellett a képembe dörgölnie azt a ribancot! – Felállt és odalépett az ablakhoz. – Megtalállak, asszony, és ha úgy lesz, azt nagyon fogod sajnálni.

***

– Kérlek, anya! – mondta Miriam. – Most tényleg nem akarok belemenni ebbe.

Rachel, Miriam anyja, hangosan felsóhajtott.

– Kicsim! El kell mondanod, mi folyik itt. A férjed már kétszer is telefonált. Mégis mit akarsz, mit mondjak neki?

– Mondd el az igazat! Fogalmad sincs, hol vagyunk a fiúkkal… Tudom, hogy ez nehezedre esik, anya, de most meg kell bíznod bennem.

– Rendben, drágám. De legalább azt megígéred, hogy napi kapcsolatban maradunk, hogy tudjam, jól vagytok-e a fiúkkal?

Miriam elmosolyodott.

– Tudtam, hogy számíthatok rád. Köszönöm, anya! És igen. Minden nap jelentkezek majd.

– Szükséged van bármire is, kicsim?

– Nem, anya. Van elég pénzem. – Miriam pontosan tudta, mit csinál. Első útja a bankba vezetett, mielőtt elhagyta Jacksonville-t, hogy átutaljon egy összeget a számlájára. Így már nem függött Mike-tól. – Szeretlek, anya.

– Én is szeretlek, Miriam. Ne felejts el hívni holnap, és öleld meg a fiúkat helyettem is!

– Úgy lesz, anya! – mosolyodott el a nő. – Szia!

***

            Rock a lábadozóban feküdt, mély álomba merülve a nyugtatóktól. A nővér odalépett, hogy ellenőrizze az életfunkcióit, és figyelte, ahogy az agyhullámok a REM szakasz tipikus jeleit rajzolják ki.

***

            A nap fényesen sütött, ahogy Rock a vadvirágos rét közepén feküdt a hátán. Elmosolyodott, ahogy beszívta a meleg levegőt és a virágok illatát. Keresztbe tette a lábait és bágyadtan elnyújtózott, majd felnézett a tovaaraszoló felhőkre.

            A békét azonban egy nő sikolyának hangja törte meg. Felült és körbenézett, míg végül megpillantotta a hosszú szőke hajú nőt, ahogy teljes erejéből rohan valami ismeretlen sötétség elől. A sötétség elől, ami felemészteni látszott Rock békés rétjét. A szíve hevesen vert, ahogy a közeledő nő elé rohant. De mielőtt meglátta volna az arcát, a sötétség utolérte őket.

Adriana Lima alias Valeria Rockwell "Rock"

 ***

            A nővér komótosan végezte a dolgát, míg hirtelen észrevette, hogy Rock légzése hirtelen felgyorsul és bőrét izzadtság lepi el. Lágyan Rock vállára tette a kezét és a füléhez hajolt.

– Miss Rockwell! Itt az ideje felébredni – suttogta. Amikor nem kapott vlaszt, megismételte. Aztán hátrahőkölt, amikor Rock hangosan felkiáltott.

Egy másik nővér is meghallotta a sikolyt és berohant a szobába.

– Delores! Mi a fene folyik itt?

Delores lassan megnyugodott hirtelen rémületéből és a kollégájára nézett.

– Nem vagyok benne biztos, de úgy néz ki, rémálma van. – Odalépett Rock mellé, és óvatosan megszorította a vállát. – Miss Rockwell!

Rock szemei lassan kinyíltak, és fátyolosan körbepillantott.

– Hol vagyok? – kérdezte fáradtan.

– A lábadozóban – felelte a nővér.

Rock várt egy kicsit, amíg a feje kitisztult.

– Kaphatnék egy kis vizet, kérem?

A nővér elmosolyodott és az ágyban fekvő nő szájához emelt egy pohár vizet.

– Köszönöm – kortyolt bele Rock. – Szeretném látni a nagyanyámat.

A nővér a vállára tette a kezét.

– Láthatja, amint visszavittük a szobájába.

Rock megpróbálta megmozdítani a karjait, de ekkor észrevette, hogy azok szorosan a testéhez vannak kötözve.

– Mi a fene folyik itt? – próbált kiszabadulni.

– Miss Rockwell, kérem, nyugodjon meg! – mondta a nővér gyengéden. – Egy vaskeretben[1] van, ami mozdulatlanul tartja, amíg felépül a műtét után.

– Azt akarja mondani, hogy csak ülhetek itt a seggemen és bámulhatom a plafont, amíg teljesen meg nem gyógyulok? – mordult fel Rock.

A nővér hangosan felnevetett.

– Nem! Úgy két óra múlva a padlót fogja bámulni. – Látva Rock zavart arckifejezését, elmagyarázta. – Ez az ágy forog, úgyhogy nem kell a hátára támaszkodnia végig, amíg mozgásképtelen – törölte le a verítéket Rock homlokáról. – De jó is, hogy benne van, mert a rémálma eléggé heves volt.

– Igen. Az volt. Csak nem értem – rázta meg a fejét Rock. – Meg kell kérdeznem róla a nagyanyámat.

– Nos, úgy egy óra múlva visszavisszük a szobájába – magyarázta a nővér. – Csak meg kell bizonyosodnunk róla, hogy nem áll fenn semmiféle posztoperációs zavar.

– Oké! – sóhajtott Rock, majd még hozzátette gondolatban: Beszélnem kell a nagyival erről a fura álomról. Mi lehetett ez?

***

            Johnnie, Nadina és Michael Rock szobája előtt vártak, várva, hogy a nővér visszahozza őt.

– Hogy nézett ki, Mama? – kérdezte Nadina.

– Egész jól, tekintve, hogy most esett át egy komoly műtéten – válaszolta Johnnie. – Remélem, hogy sikeres volt.

– Ahogy én is – bólintott Michael. – Nem tudom, hogy viselné, ha nem tudna többé járni.

Nadina átkarolta magát.

– Még gondolni sem akarok rá. Nem lenne ugyanaz az ember, ha nem focizhatna többé.

Johnnie odalépett a lányához és magához ölelte.

– Minden rendben lesz.

– Remélem, Mama – ölelte át Nadina az anyját.

– Erős vérvonalból származik, Apróság – csókolta meg Johnnie a lánya homlokát.

Nadina felnézett rá és elmosolyodott.

– Ahogy mondod, Mama.

– Remélem, igazad van, Johnnie – mondta Michael. – Valinak minden támogatásra szüksége lesz, és azt akarom, hogy meg is kapja.

Mielőtt folytathatták volna, a nővérek kijöttek a szobából.

– Most már bemehetnek – mondta az utolsó, aki kilépett az ajtón.

Várakozva néztek egymásra, félve belépni a szobába. Nadina vett egy mély levegőt és belépett, az anyjával és a férjével a sarkában. Aztán azonban megtántorodott, és Michaelnek meg kellett fognia őt, hogy ne essen össze. Nem állt készen arra a sok gépre amit odabent látott a lánya ágya körül.

            Johnnie arra gondolt, hogy láthatta őt Alma a kórházban, miután rálőttek. „Sosem lehet megszokni, hogy egy szerettedet lásd a kórházi ágyban” – gondolta, majd megrázta a fejét, tovaűzve a szomorú érzést. Megfogta Nadina kezét és odasétált vele az ágyhoz.

– Squirt? Hallasz engem?

– Nagyi! – mondta Rock halkan és kinyitotta a szemét, hogy végignézzen a családján. – Anya! Minden rendben? Nem nézel ki jól.

Könny töltötte meg Nadina szemét, ahogy az egyetlen gyermekére nézett.

– Jól vagyok, kicsikém. Ne aggódj miattam! – fogta meg Rock kezét és megcsókolta.

Michael a felesége mellé állt.

– Hogy érzed magad, kicsim?

Rock fáradtan nézett az apjára. Látta az aggodalmas kifejezést az arcán.

– Jól vagyok. Csak még kába.

Michael elmosolyodott.

– Értem. Ez még a gyógyszerek hatása.

– Biztos így van, apa. Nem érzek fájdalmat – suttogta Rock.

– Talán hagynunk kéne, hogy pihenj egy kicsit, kicsim – javasolta Nadina.

– Oké – válaszolta Rock fáradtan. – Nagyi! Volt egy különös álmom.

– Tényleg? – kérdezte Johnnie.

– Beszélnem kell róla veled.

Bár Michaelnek nem igazán tetszett, hogy a lánya Johnnie-hoz fordul segítségért, tisztelte az asszony szakértelmét az álmok terén.

– Mi hagyunk titeket beszélgetni – fogta meg Nadina kezét. – Kint várunk, Johnnie.

– Pár perc és megyek – válaszolta a nő, még mindig csodálkozva a pálforduláson, amit a veje produkált. Miután Nadina és Michael kimentek, ismét az unokája felé fordította a figyelmét. – Mi az, Squirt?

Ahogy Rock felidézte az álmot, Johnnie szemöldöke egyre jobban összehúzódott. Ez az álom azt jelentette, veszély leselkedik Rockra.

– Nagyi? – vette észre a másik az arckifejezését.

Johnnie megrázta a fejét és megszorította az unokája kezét.

– Squirt, ez úgy néz ki, mintha valami nagy veszély előtt állnál… Mivel nem az én vérem vagy, a hagyományos úton kellett tanítsalak. Szembe kell nézned a problémáiddal.

– És mi van azzal a nővel, nagyi?

– A szellemem azt mondja, egy nap segíteni fogtok egymáson. Ha egyszer közel kerül hozzád, soha ne engedd el! Ő a kulcs.

– Nem értem, nagyi. Mivel kell szembenéznem? Mit tehet értem ez a nő?

– Nem tudom, Squirt – sóhajtott fel Johnnie. – Emlékezned kell, mit mondtam neked.

– Nagyi! Tudnom kell…

Johnnie komoly hangja elhallgattatta: – Csak emlékezz rá, mit mondtam, Valeria!

Rock tudta, ez most komoly, mert Johnnie nem szokta a keresztnevén szólítani.

– Igen, nagyi.

– Helyes. Most pedig pihenj egy kicsit!

– Rendben.

Johnnie előre hajolt és megcsókolta Rock arcát.

– Szeretlek, Squirt.

– Én is szeretlek, nagyi – mosolygott Rock.

***

            Caitlin fel-alá járkált a lakásában. Még órái voltak, mielőtt észrevétlenül besurranhatna Rock szobájába. Próbálta összekészíteni a dossziéit, de nem tudott rá koncentrálni. Ugrott egyet, amikor megszólalt a telefon.

– Halló? – szólt bele, talán egy kicsit túl gorombán.

– Ne harapd már le a fejem! – hüledezett Milli.

– Sajnálom – szabadkozott Caitlin.

– Mondd csak, hogy van a beteg?

– Miből gondolod, hogy tudom?

– Mert ismerlek.

Caitlin elpirult és örült, hogy Milli a telefon másik végén van, így nem láthatja.

– Nos, abból, amit hallottam, a műtét rendben ment.

– Érdekeljen, honnan tudtad meg? – cukkolta Milli.

– Ó, pofa be! – nyögte Caitlin.

Milli nem tudta visszafogni a nevetést.

– Tudtam, hogy nem tudod megállni, hogy ne hívd fel a kórházat, hogy megtudd, hogy van.

– Csak érdeklődtem. Ennyi az egész – mentegetőzött Caitlin.

– Ó, persze! És én vagyok az elnök.

– Amúgy, miért hívtál?

– Kíváncsi voltam, hogy van Rock, és tudtam, te biztos kiderítetted már – válaszolta nemtörődöm hangon Milli.

– Csak annyit tudok, hogy túl van a műtéten – válaszolta Caitlin.

– Szóval, szeretnél bemenni hozzá?

– Mégis miért tenném? – kérdezte Caitlin, nagyon is jól tudva, hogy oda vezet majd az első útja a kórházban.

– Mert egy érdeklődő polgár vagy?

„Még jó, hogy nem gondol másra” – gondolta Caitlin. – Persze, hogy érdeklődőm. Hiszen fizikoterapeuta vagyok, a fenébe is.

– De szólj majd, hogy van, oké? – kérte Milli.

A barátnője felsóhajtott.

– Ha muszáj…

– Igen, muszáj. Mit szólnál holnap egy ebédhez? – váltott gyorsan témát.

– Csak a kezeid közé akarod kapni az agyam, hogy kisajtolj belőle minden infót Rockról.

– Nem! Dehogy – hazudta Milli. – Csak már régen ebédeltünk együtt.

– Ez igaz.

– Komolyan.

– Oké, Milli! Nem számít – mosolyodott el Caitlin.

– Akkor holnap randi!

– Holnap – tette le Caitlin a telefont és hangosan sóhajtott. – Mikor indulhatok már?

Folytatása következik!

---

[1] Az eredetiben „Stryker frame”. Nem tudom, mi ennek a magyar megfelelője. Ha valaki tudna segíteni, megköszönném.