2013. február 2., szombat

Előre a cél felé VI. rész 12. fejezet



Közvetlen előzmény: Előre a cél elé VI. rész 11. fejezet

Eredeti cím: Fourth and Goal
Írta: Strongsouljah (alias Tonya S. Coley)
Fordította: Sinara

**************************************************************************




            Caitlin már vagy harmincadjára ellenőrizte magát a tükörben, felülbírálva a ruhaválasztását. Végül egy vékony galléros szürke blúzt választott fekete nadrággal. Felvette az asztalról a brossát, amit még az anyjától kapott és a gyöngy nyakláncot, amit a nagyapjától kapott az érettségije alkalmából. Végül az utóbbi mellett döntött.
– Egyszerű, de elegáns – csatolta fel a nyakába.
A telefon csörgése rántotta ki a gondolataiból.
– A fenébe is, ne most! – morogta, amikor meglátta a hívó számát. Tudta, ha ezt most felveszi, a következő órában nem fogja tudni letenni anélkül, hogy megsértse túlságosan is aggódó anyját. Az pedig rossz fényt vetne rá Rockwellék szemében, ha késne. De azt is utálta, ha nem tudja felvenni a telefont. – Talán csak elmondom neki, hogy most nem érek rá. – Odalépett a telefonhoz és felvette. – Halló?
– Szia, Kicsim! – szólt bele Mrs. O’Hara erős tennessee-i akcentussal. – Olyan a hangod, mintha kifulladtál vóna. Mit csiná’sz?
– Nos, mama, igazában úton vagyok. Munkavacsorám lesz egy páciensem családjával.
Az anyja felkacagott.
– No né má’! Kezdesz olyan fontos lenni, mint azok a nagyvárosi doktorok.
Caitlin a szemeit forgatta.
– Nem, anya. Csak szeretnének találkozni velem.
– No és kik ezek a népek, akik szalonnázni akarnak veled?
Caitlin az órájára nézett, és elhatározta, hogy gyorsan lerendezi az anyját.
– Egy focista, anya. A családja szeretne találkozni velem és megbizonyosodni róla, hogy én vagyok-e a megfelelő ember a feladatra.
– Hogy fogsz tudni keze’ni egy ilyen nagymenő futballsztárt? – kérdezte az anyja őszinte aggodalommal.
– Anya! Ez a munkám. Nem számít, hogy mekkora a páciensem, megtanultam bárkit kezelni. Amellett meg, nem lesz olyan nehéz. Elbírok egy ilyen nővel.
– Nővel? A pokolba is! Azzal a nővel fogsz dógozni, aki vasárnap sérült meg?
Caitlin felsóhajtott.
– Igen, anya.
– Apjuk né’te a játékot Lemmel és Clem Odommal. Majd kicsapták a ba’hét, amikor az a nő megsérült.
– Most mennem kell, anya, vagy elkések – nézett Caitlin megint az órájára.
Bár Mrs. O’Hara imádott beszélni, kínosan ügyelt a pontosságra is.
– Akkor jobb lesz, ha mész. Nem í’ne hozzád, hogy késs. Majd hí’j, és mondd el nekünk Apjukkal, hogy ment a dolog!
– Rendben, anya! Úgy lesz. Szeretlek. – Azzal letette a telefont és hálát adott, hogy le tudta rázni az anyját.

***

            Johnnie szórakozottan nézett Miss Sampsonra, ahogy az az unokáját etette. Látta a Rock arcára kiülő mogorva kifejezést, ahogy a nővér felhergelte a hasztalan évődésével.
– Miss Coopernek annyi betege van, akit meg kell etetni, hogy gondoltam, besegítek – magyarázta boldogan Miss Sampson, miközben Rock szájába adott egy kanálnyi krumplipürét.
Rock dühösen nézett rá. „Azt hiszed, nem tudom, mit terveztek azzal a házisárkány Millerrel és a nagyival?” Aztán mégis kedvesen rá mosolygott.
– Mondja csak! Maga házas?
A nővér kezében megállt a kanál. Nem számított ilyen kérdésre.
– Ööö… nem. Nem vagyok.
– Azt akarja bemesélni nekem, hogy egy ilyen bronz szépség még nem házas? – tettetett meglepetést Rock. – Nos, ha maga lesz az a szerencsés, aki majd megfürdet, beszélhetünk még erről.
– Valeria! – kiáltott fel Nadina.
– Mi az? Csak beszélgettem Miss Sampsonnal – válaszolta Rock ártatlan hangon.
Johnnie felvonta a szemöldökét és odalépett az ágyhoz.
– Bocsáss meg az unokámnak, Samp… Úgy értem, Miss Sampson.
Rock a nagyanyjára mosolygott. „Lebuktál. Eddig csak olyan embereket hallottam így szólítani Miss Sampsont, akik közel állnak hozzá.”
A nővér csak vállat vont.
– Semmi gond – törölte meg Rock száját. – Később visszajövök megmosdatni és akkor tovább beszélgethetünk, édes – kacsintott Rockra és dobott neki egy csókot.
Johnnie alig tudta visszatartani a kitörni készülő nevetést, látva az unokája hitetlenkedő arcát.
            Michael és Nadina nem tudtak ennyire uralkodni magukon, és ők kacagni kezdtek. Mindketten az ablakhoz léptek, miközben a nevetés rázta a testüket.
– Nem akartok esetlek szerezni valamit enni? – kérdezte Rock.
– Miért. Reméled, az új barátnőd siet majd vissza? – nézett rá Johnnie, duplán küszködve a nevetéssel.
– Nem vicces, nagyi! – fújt Rock.
– Oké, sajnálom. Indulunk, amint a vendégünk megérkezik.
– Ki jön, Johnnie? – kérdezte Michael, bár már sejtette a választ.
– Gondoltam, jó ötlet lenne megismerni a nőt, akin segíteni fog majd Squirtnek talpra állni. Arra kértem, hogy találkozzunk itt, hogy Squirt is találkozhasson vele.
– Ez jó ötlet volt, Mama – mondta Nadina.
Michael megcsóválta a fejét. „Sajnálom, Vali. Nem tehettem semmit.”
            Mielőtt bárki is megszólalhatott volna, kopogtattak az ajtón. Lassan kinyílt, és egy szőke fej jelent meg a nyílásban.
– Helló! Remélem, nem várakoztattam meg senkit.
– Jöjjön csak be! Épp magáról beszélgettünk – mosolyodott el Johnnie.
Caitlin belépett, Nadina pedig azonnal mellette termedt.
– Hello, kedvesem. Örülök, hogy csatlakozik hozzánk – kísérte a fiatal nőt a férjéhez.
„Tudod, nagyi, ez az O’Hara nő egy igazi házisárkány lehet” – vonta össze a szemöldökét Rock, majd kinyitotta a szemét, és egy pillanat alatt elállt a lélegzete, amikor megpillantotta a gyönyörű fizikoterapeutát. Tekintete azonnal a nő melleire tapadt, majd amikor Caitlin Michaelhez fordult, a szíve majdnem kiugrott a helyéről. „Az a fenék… Csak lennének szabadok a kezeim!”
Johnnie azonnal észrevette a változást az arcán. „Csak várd ki, amíg belenézhetsz azokba a szemekbe!” – gondolta. – „Az minden mást el fog feledtetni.”
– És ő a lányunk, Valeria – kísérte Nadina Rock ágyához Caitlint. – Valeria, ő Caitlin O’Hara.
Caitlin és Rock egymásra bámultak, utóbbi pedig elveszett a rá szegeződő szürke szempárban.
Malin Ripper alias Caitlin O'Hara
Johnnie a padlóhoz koppintotta a sétapálcáját.
– Viselkedj, Squirt, viselkedj!
– Ó, igen… Hello! – nyelt egyet Rock.
– Üdv, Miss Rockwell. Örülök, hogy megismerhetem – mondta Caitlin kedvesen.
– Emlékszem magára – szólalt meg Rock, amikor visszanyerte az önuralmát. – Ott volt a meccsen.
„Emlékszik rá, hogy látott?” – dobbant meg Caitlin szíve. – Ööö… igen. Ott voltam. Sajnálom a történteket. Az a Sloan egy igazi gyökér.
Johnnie elmosolyodott azon, ahogy a nő kimondta Sloan nevét. Ez pedig Rock szüleinek figyelmét sem kerülte el. A Caitlinben lobogó tűz rájuk is nagy hatást tett. Egyből tudták, ha valaki, ő kezelni tudja a lányukat.
– Tudja, mikor engedik ki, Miss Rockwell? – próbált Caitlin beszélgetést kezdeményezni. Fájóan hallgatagnak érezte Rockot.
– Ööö, még nem. Holnap kezdődik az itteni terápiám.
– Ez lenyűgöző. Általában hetekbe telik, mire el lehet kezdeni a terápiát. Ez egyértelműen jó jel – bólogatott Caitlin.
Johnnie-t mulattatta ahogy két nő sikertelenül próbált nem egymásra nézni. Akár órákig is elnézte volna őket, de a gyomra már tiltakozott.
– Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én éhen halok.
Michael és Nadina egyetértően bólintott, majd Caitlin felé fordultak. Nem bírták ki mosoly nélkül a lányuk zavarának látványát.
– És maga, Caitlin? – kérdezte Johnnie. – Gondolom, megéhezett az egész napos munka után.
A nő csak nehezen szakította el a tekintetét Rockétól.
– Igen. Jól esne egy kis vacsora. – Még egyszer Rockra pillantott. – Várom már a közös munkánkat, Miss Rockwell.
– Tegezz nyugodtan! És szólíts Rocknak!
Catilin elmosolyodott. – Rendben, Rock. De akkor te is engem Caitlinnek!
– Benne vagyok – villantotta ki a fogait Rock.
Nadina odalépett Caitlinhez és megérintette a hátát.
– Indulhatunk?
Rock figyelte, ahogy a szülei kikísérik Caitlint, Johnnie pedig utánuk indult, amikor rock megállította.
– Nagyi! Maradnál még egy percig?
Johnnie visszasétált az unokája ágyához.
– Mi az, Squirt?
Rock az ajtó felé pillantott, megbizonyosodva róla, hogy a többiek már hallótávolságon kívül értek.
– Miért nem mondtad el, hogy ilyen gyönyörű? Egyedül van? Egyáltalán mennyi idős?
– Nyugi, Squirt! – mosolygott Johnnie.
– Láttad azokat a szemeket? Mint egy istennőé. Deríts ki mindent róla vacsoránál és mondd el nekem, kérlek!
– Talán.
– Ugyan már, nagyi!
– Majd meglátjuk.
Rock felsóhajtott.
– Oké, nagyi! Találkozunk vacsora után. – Figyelte, ahogy a nagyanyja kisétál az ajtón. A combjai megfeszültek. – Jó tudni, hogy még minden működik odalent. De mit tudnék kezdeni ezzel?

***

– A feleséged egyáltalán nem olyan okos, mint amilyennek látszik – mondta Charlie Mike-nak a telefonban.
– Ezt meg hogy érted?
– Megint használta a mobilját, úgyhogy be tudtuk mérni.
Mike kiegyenesedett a székében. „Végre valami jó hír.”
– Nos, bökd ki! Hol van pontosan Atlantán belül?
– A szolgáltató szerint már nincs Atlantában. Miriam most Beaufortban van, Dél-Karolinában. – Az ottani barátaim már meg is találták… Szóval, Mike, mit akarsz lépni?
– Még ma átmegyek hozzád. Még el kell intéznem pár dolgot, aztán indulhatunk is.
– Oké. Akkor később.
Mike letette a telefont és elmosolyodott.
– Vissza fogsz jönni, Miriam. Így, vagy úgy, de vissza fogsz jönni.

Folytatása következik!

5 megjegyzés:

  1. Gyááá,ez a tennessee-i duma kifektetett XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fene tudja, hogy beszélnek Tennessee-ben. De gondoltam, ha már déli állam, redneckesre veszem a figurát. :D

      Törlés
    2. Jól is tetted :D Nekem tetszik xD Ánnyira csudálatos!

      Törlés
    3. Há' nem kis dolog bévetni a fődet, aztán begörbölni a verőcét, nehogy kidugja a fejét a talpas tik, oszt leharapja a göbe, szóva' nem telik nékünk olyan flancos módira mint az a fránya oktatás, vagy mi a kénküvés ménkű. xD

      Törlés
    4. XDD Hejj,de mívesen mondotta a naccságosasszon' ^^ Kendnek a bőcsességéhöz nem köll má' külön okítás,el lészen így es ^^

      Törlés

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]