2013. június 20., csütörtök

Csak egy péntek este 1. rész

Írta: shortie64
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenése: 2012. szeptember 24.

*****************************************************************

A szokásos helyemen ültem a melegbárban, iszogatással heverve ki a munkahét poklát, örülve a péntek estének. Kigomboltam a blúzom és próbáltam ellazulni és elfeledkezni arról a papírkötegről, ami a táskámban lapult a hétvégére. Ismertem a legtöbb betérő vendéget, és bár sosem beszélgettünk egymással, mégis barátságosan biccentettünk üdvözlésképp.
Hivatalosan ez egy melegbár volt, de a heterók is szerettek ide járni. Talán csak a vibráló légkör miatt. Azt viszont biztosan tudtam, hogy a bárpult mögött álló lányok mind leszbikusok és a DJ srác is meleg. Paulnak hívták és feltűnően sokat foglalkozott a hajával. Többnyire ellazító jazz szólt nagyjából tízig, amikor életre kelt Melbourne legjobb meleg szórakozóhelye a pénteki és szombati estékre. Most viszont még csak hat óra volt, úgyhogy volt még időm ücsörögni, mielőtt a nagy orgia kezdetét veszi.
Ezen az estén viszont a levegő mintha megtelt volna elektromossággal. Mintha valami nagy készülne. Nem tudtam, mi az, de kissé én is izgatott lettem.
Csak ücsörögtem ott és csevegtem a kedvenc pultosommal, Beckkel, aki az állandóan a kezében pihenő ronggyal törölgette a poharakat.
– Elég csendes vagy ma este, Bella. Min töröd a fejed? – pillantott fel rám. Nem válaszoltam, mert a tekintetem azonnal arra a gyönyörű szőkeségre tapadt, aki épp csak belépett az ajtón. Beck követte a tekintetemet és elmosolyodott, ahogy végigmérte a nő farmerba bújtatott lábait és babakék felsőhét.
– Váó! – sóhajtottam fel halkan, de pontosan tudtam, Beck meghallotta. Ő is kuncogni kezdett. A szőkeség nem figyelt senkire, csak leült két székkel arrébb mellettem a bárpulthoz.
– Mit tehetek érted? – lépett oda Beck, miközben rám kacsintott, ahogy figyeltem őket kóláspoharam pereme felett.
– Egy vodkát kérnék – mosolygott a szőkeség. Figyeltem a szemem sarkából, ahogy fizetett, majd beleivott az italába.
Aztán rám nézett és elmosolyodott. Vissza akartam mosolyogni, de ekkor félrenyeltem a kólámat és lefordultam a bárszékről. Éreztem, ahogy egész arcom ég a vörösségtől és hallottam, ahogy Beck hangos kacagásban tör ki. Lenéztem a nadrágomra és láttam, hogy mindenem beborította a kiömlő kóla.
Nagyszerű, gondoltam. Épp most csináltál idiótát magadból a leggyönyörűbb nő előtt, akit valaha láttál.
– Ó, te jó ég! Minden rendben? – felpillantottam azokba a gyönyörű kék szemekbe és a felém nyújtott kézre. Elfogadtam és engedtem, hogy segítsen felállni.
– Én... igen, persze. Jól vagyok – válaszoltam még mindig lángvörös arccal. Beck felém egy ruhát, hogy megpróbáljam az italom lehető legnagyobb részét felszárítani.
– Nagyszerű. Most mehetek haza lecserélni ezt a ragacsos gúnyát – morogtam félhangosan, majd amikor felpillantottam, láttam, hogy a szőkeség rám mosolyog.
– Nos, a ragacsos gúnyával nem tudok mit csinálni, de meghívhatlak egy másik italra – mosolygott rám.
– Ö... persze. Kólát iszom. – Éreztem, hogy a pír megint elönti az arcomat.
– Amúgy Hailey vagyok. Örülök, hogy megismertelek – pirult el ő is egy kissé.
– Belinda vagyok, de mindenki csak Bellának hív – mosolyogtam rá hálásan, értékelve, hogy igyekszik oldani a feszültséget. Visszaültem a bárpulthoz mellé, miközben Beck feltörölte a kiömlött kóla maradékát, majd hozott nekem egy új italt.
Lopva figyeltem a mellettem ülő szőkeséget, megcsodálva a szépségét. Hosszú, hullámos haja volt, ragyogó kék szemeiben pedig minden érzelem tükröződött. Hibátlan bőre akár egy angyalé, feszes farmere pedig kiemelte gyönyörű lábait.
– Szóval, Bells! – Felkaptam a fejem a hangjára és ismét elkaptam tekintetét. – Nem bánod, ha így szólítalak? Nem szeretem a Bella nevet azok miatt a rettenetes Twilight filmek miatt – szabadkozott és a poharát forgatta a kezében.
– Persze. Az igazat megvallva, én is gyűlölöm azokat a filmeket. Főleg, miután mindenki folyton azt kérdezi, kire bukok – nevettem fel. Bells. Ez tetszik.
– Á! El tudom képzelni. – Kényelmesen elhelyezkedett a székén és keresztbe tette a lábait.
– Ja. Az ötvenedik alkalom után már kezd unalmas lenni – nevettem fel.
– És egyébként, kire buksz? Edwardra, vagy Jacobra? – kacagott.
Zavartan kuncogtam. Na itt jön a nagy semmi.
– Hmmm... Hogy őszinte legyek, leginkább Alice-re – mosolyodtam el félénken.
Egy pillanatra elgondolkodott, majd szélesen elmosolyodott.
– Egyet kell értenem – kacagott.
Ismét félrenyeltem a kólámat, de most sikerült a széken maradnom.
– Jól vagy? – nézett rám.
– Persze, persze. Minden oké – köhögtem. – Azt hiszem, haza kellene mennem, hogy átvegyem ezt a ragacsos gúnyát. Meg aztán, biztos nem vagyok most túl jó társaság – hadartam.
– Mesebeszéd. Szeretek barátkozni – válaszolta. – Tisztálkodj meg inkább nálam! Csak két tömbnyire lakom – mosolyodott el félénken.
– Ööö... – fordultam Beck felé, aki hevesen bólogatott Hailey háta mögött és különböző pantomimmozdulatokkal bíztatott, hogy menjek vele. Végül bólintottam. – Persze. Jól hangzik – mosolyogtam Hailey-re.
– Csodás. Akkor menjünk! – hajtotta fel a vodkája maradékát és megragadta a kezem, hogy sietősen maga után húzzon.
– Hali, Beck! – intettem hátra, és még láttam, ahogy a barátom integetés közben azt tátogja: “sok sikert!”
Allegra Carpenter alias Hailey
Hailey még mindig kézen fogva kivezetett az utcára, majd egyenesen végig az utcán, hogy csak kapkodtam a lábam mellette.
– Szóval az Alice-csapatban vagy, he? – viccelődött.
– Hogy? Ja, persze. Hiszen gyönyörű. Miért ne? – vigyorogtam.
– Nos, Jacobnak elég jó a teste, Edwardnak meg ott van az a misztikus kisugárzása, ami annyi lánynak tetszik – mondta, miközben alig tudta visszatartani a röhögését.
– Persze, persze, tudom. De ha nem a pasikra buksz, ezek nem számítanak. – Magam elé bámultam a járdára.
– Azt hiszem, igazad van – húzódott közelebb hozzám, hogy a karjaink egymáshoz simultak. – Itt is vagyunk – szorította meg gyengéden a kezem és egy újépítésű ház felé húzott.
– Váó! Nem vicceltél azzal a két tömbbel – esett le az állam.
Ő csak nevetett és elengedte a kezem egy pillanatra, hogy elővegye a kulcsát és kinyissa az ajtót. A lifthez vezetett és megnyota a hívó gombot.
– Hányadikon laksz?
– A penthouse-ban, vagyis a tizennegyediken – mosolygott rám.
– A penthouse-ban – hüledeztem, miközben beléptünk a liftbe.
– Ja. Ajándék a szüleimtől – nyomta be a megfelelő gombot.
– Elég nagylelkű tőlük.
Vállat vont, miközben figyelte a növekvő emeletszámokat.
Egy kis folyosóra léptünk ki a liftből, amiről két ajtó nyílt. Az egyiken a “PH”, a másikon a “Rooftop” felirat szerepelt. Kinyitotta az előbbit a kulcsával és beléptünk. Lerúgta a cipőjét, én pedig követtem a példáját és letettem a táskámat is.
Az egész lakás feltűnően új volt. Rögtön az ajtóból észrevettem egy makulátlan fehér fotelt a sarokban egy hatalmas laposképernyős tévével. Hailey besétált a konyhába, velem a sarkában.
– Kérsz valamit inni, Bells? – vett elő két poharat és rám mosolygott.
– Ööö... víz jó lesz – borzongtam meg, ahogy a nyitott ablakon keresztül beáramló hűs szellő hozzám nyomta átnedvesedett nadrágomat.
– Ó, tényleg. El is felejtettem. Előbb a ruháddal foglalkozzunk! Gyere! Kölcsön adok egy nadrágot, amíg kimossuk a tied – húzott máris át egy másik szobába. A fürdőszoba nagyon tiszta volt, mintha még sosem használták volna. Megkért, hogy itt várjak, amíg ő kiszaladt az ajtón. Kigomboltam a farmerom, ő pedig azonnal visszatért egy nadrággal a kezében.
– Tessék! – mosolygott rám. – Amíg a tied megszárad, hozom azt a vizet és megnézhetnénk egy filmet, vagy beszélgethetnénk, ha szeretnél. – Én csak álltam és a nadrágot markoltam.
– Persze. Jól hangzik – viszonoztam a mosolyát. Magamra hagyott, amíg átvettem a nadrágot, azon merengve, milyen mázlim van, hogy egy ilyen gyönyörű nővel tölthetem az estét, aki elhalmoz a kedvességével.
Kiléptem a folyosóra, kezemben a farmerommal, miközben ő fel-alá mászkált a konyha és a kanapé mögött vízzel nekem és valamivel magának, ami leginkább vodkának tűnt.
Elvette a farmerom és a kezembe nyomta a vizet.
– Beteszem ezt a mosógépbe és jövök – mosolygott.
– Köszönöm, Hailey. – Leültem a kanapéra és vártam, hogy visszatérjen.
Miután végzett, ő is leült mellém, de kellő teret hagyott kettőnk között. Vontatott mozdulatokkal ittam bele a vizembe, majd letettem a poharat a dohányzóasztalra. Felé fordultam, ő viszont a poharába bámult és lassan kevergette az italát. Eléggé gondterheltnek tűnt.
– Minden rendben? – kérdeztem kedvesen.
– Nem csinálok ám mindig ilyet – suttogta, miközben maga elé meredt.
– Mit? Kedvesnek lenni idegenekkel, akiket csak alig fél órája ismersz? – kuncogtam.
Ő is gyorsan felengedett.
– Megkívánni idegeneket és felvinni a lakásomra. Különösen, ha ilyen helyesek – nézett fel végre rám.
Azonnal elpirultam.
– Szerinted helyes vagyok?
– Abszolút – húzódott kicsit közelebb. – Azonnal felfigyeltem rád, amikor beléptem a bárba. Olyan édes voltál, ahogy ott ültél a bárpultnál, úgy iszogatva a kóládat, mintha egész nap csak erre vártál volna – mosolygott. Letette a poharát a dohányzóasztalra és a padlót bámulta. Gyengéden az álla alá nyúltam és felemeltem a fejét, hogy a szemébe nézhessek.
Vettem egy mély levegőt és azokra a gyönyörű ajkakra pillantottam, majd kék szemeibe, miközben lassan előre hajoltam és ajkaim az övéihez érintettem.
– Te vagy a leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam – suttogtam a szájába.
Elpirult és még közelebb húzódott hozzám. Éreztem, ahogy a légkör megváltozik közöttünk és megtelik elektromossággal. Rám mosolygott és az ölembe csusszant, miközben megcsókolt.
Kezeim a csípőjére tettem és gyengéden visszacsókoltam, alsó ajkát szopogatva. Lassan köröket rajtoltam a derekára.
Csókunk egyre szenvedélyesebbé vált és ő áttolta a nyelvét a számba. Utat engedtem neki és nyelvünk összefonódott. Istenem, ez a nő aztán tud csókolni. Aztán elengedte az ajkaimat és lehúzta rólam kigombolt felsőm, én pedig segítettem neki megszabadulni a ruhadarabtól. Amikor észrevette a tetoválásokat a karjaimon, lassan végigfuttatta rajta ujjait.
– Nagyon tetszenek – suttogta. Nem válaszoltam, csak előre hajoltam, hogy olyan gyengéden megcsókoljam, ahogy csak tudom. Elkezdtem kigombolni a felsőjét, majd lehúztam róla és a padlóra hajítottam. Ajkaim kulcscsontjára tévedtek és gyengéden csókolgattam bőrét. Ő pedig beletúrt hajamba és felnyögött, ahogy a hév elöntötte a testét. Végigcsókoltam kulcscsontját, nyakát, állát, mellei felső peremét a melltartója felett. Látni akartam azokat a halmokat teljes életnagyságban, úgyhogy gyorsan kikapcsoltam a melltartót és egy pillanatra elhúzódtam tőle, hogy végighúzzam karjain a ruhadarabot. Szemeibe néztem és látva bíztató tekintetét, ismét megcsókoltam.
– Nem kell semmit se megtenned, amit nem akarsz – suttogtam, miközben ismét megszakítottam a csókot, hogy szemeiben nézzek és ismét derekára siklott a kezem. Láttam, ahogy szemei csillognak a szenvedélytől, majd mohón megcsókolt.
– Akarom – suttogta, kezeim pedig ösztönösen mellei felé indultak. Gyengéden megmarkoltam őket és bimbóival játszottam.
– Olyan gyönyörű vagy, Hailey! – suttogtam, miközben a nyakát csókolgattam.
– Szerintem túl sok ruha van rajtad – kuncogott és végigfuttatta ujjait a felsőm alatt viselt trikómon.
Hátradőltem és megszabadultam a ruhadarabtól, majd kikapcsoltam a melltartómat és a padlóra dobtam. Ő csak nevetett türelmetlenségem láttán. Azonnal ismét ajkaira tapadtam és éreztem a testünkben áramló elektromosságot, ahogy meztelen melleink egymáshoz préselődtek. Hangosan felnyögtem csókja ölelésében, mire ő elmosolyodott és kissé elhúzódott. Mintha a szívem egy pillanatra megállt volna, csalódottságom pedig bizonyára az arcomra is kiült, mert felkuncogott és szemérmesen megcsókolt.
– Túl gyönyörű vagy ahhoz, hogy ilyen gyorsan végezzek veled.
Megfogta a kezem és átvezetett a hálószobába. Szemem azonnal megakadt a hatalmas franciaágyon. Ő azonban nem várta ki, hogy megcsodáljam, csak gyorsan rá lökött és fölém kerekedett. Könyökömre emelkedtem és egyik kezembe fogtam arcát, hogy vágyakozva megcsókoljam. Visszacsókolt és kezei vállamba mélyedtek.
– Még mindig túl sok rajtunk a ruha – ziháltam.
Kuncogott, miközben kigomboltam a farmerját. Segített levenni, lassan körözve érzéki csípőjével. Felálltam és én is megszabadultam a kölcsön nadrágtól, majd azonnal ajkaira vetettem magam és végigcsókoltam egész testét, míg végül mellbimbóit vettem a számba.
– Bells! – Kezeit a fejemre tette, ahogy mellbimbóit szopogattam. Ettől csak még jobban beindultam, újabb és újabb nyögéseket csalva elő belőle. Aztán lefele indultam, egészen lila bugyija pereméig, majd feltekintettem rá. Ő csak bólintott, én pedig vonakodás nélkül széttártam lábait, lehúztam róla a bugyiját és belenyaltam nedves nyílásába. Felnyögött, amit én biztatásnak vettem, hogy gyorsítsak. Ismét beletúrt a hajamba, miközben én ajkaimat csiklójára fontam és egy ujjam belé toltam. A nevemet nyögdécselte, és fejem ágyékához préselte.
Még egy ujjam belé toltam és keményebben szívogattam csiklóját, hallgatva, ahogy nyögdécsel. Arcomba lökte ágyékát és folyamatosan a nevemet nyögdécselte. Éreztem, ahogy egyre közelebb kerül a csúcshoz, úgyhogy lassítottam egy kicsit, hogy csak hallgassam.
Csalódottan felnyögött.
– Ugyan már, bébi! Előttünk az egész éjszaka. Légy türelmes! – Ajkaim ismét a csiklójára fonódtak. Teste ismét megfeszült, úgyhogy mélyebbre toltam belé ujjam, kikutatva G-pontját. Hangosan felnyögött és a nevemet zihálta, én pedig gyorsítottam mozgásomon benne, miközben továbbra is csiklóját szopogattam. Éreztem, ahogy járata ujjaimra szorul, úgyhogy elég volt már csak egy határozott lökés és felsikoltott a gyönyörtől.
Tartottam testét, amíg az élvezet rángatta izmait és lassan kihúztam belőle ujjaimat, számhoz emelve, hogy lenyalogassam róla nedveit. Csak néztem őt, ahogy kócos haja glóriaként ölelte körül angyali arcát és elnyílt szájjal zihált az élvezettől.
Felnevettem és gyengéden betakargattam, majd mellé bújtam, magamhoz ölelve őt,
– Nem... nem. Most te jössz – morogta, hozzám dörgölőzve.
– Csss! Semmi gond. Holnap is lesz nap – simogattam, miközben lassan álomba merült, én pedig meztelen vállát csókolgattam.
– Mmmm! – mordult fel álmában. Halkan kuncogtam és lassan én is álomba merültem.
Reggel arra ébredtem, hogy kíváncsi kezek simogatják a testem és markolásszák a melleimet.
– Hmmm... Jó reggelt, gyönyörűm! – mosolyodtam el, felidézve az este történteket.
– Jó reggelt, Bells! – mondta álmos hangon és csillogó tekintetét rám emelte. – Készen állsz a második menetre? – csókolt meg szenvedélyesen.
– Én mindig, kislány. Én mindig – ült ki a mosoly az arcomra, miközben visszacsókoltam.

Folytatása következik!


******************************************************************************




Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.

14 megjegyzés:

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]